Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Egri Viktor: Hűség (III.)
Kósa (düjinyög): Dejszen csak azért teszem, hogy jobban megbecsüljétek a mát. Halász (az órájára néz): Azt meg tudjátok, hogy fáiéra múlva próbaútra indul a személyhajó. (Nagy izgalom. Hirtelen nagy mozgás támad. Néhányan máris fe szaladnak a dombra.) Sárogh: Fussunk a gyárba! Gizi: Gyerünk mind! Kalotai: Megállja tok!... Innen jobban látjuk, ha kifut. (Visszafordulnak.) Halász: Valamivel meg kéne ünnepelni ezt a szép napot. Nem gondoljátok? Gábor: Valami újfajta áldomásssal, ügyi. Halász elvtárs? Halász: Az ám, jól pedzed. (Mosolyog.) Gábor (visszamosolyog a Halászra): Hát ón máris bejelentem az áldomást. Az én brigádom megrövidíti a határidőt valamennyi személyszállító hajónál, az osz lopokon Goét, a konzolokon négy nappal. Halász: Derék! Gábor: És versenyre hívom az öszes brigádokat a terminusok lerövidítésére. Egy GsISz-bag: A harmadik hegesztő-brigád elfogadja a felhívást és megtoldja va lamivel. (A kékingesek közelebb nyomulnak.) Kötelezzük magunkat 12 he gesztő kiképzésére. Mind: Hurrá! Kalotai: Az iroda sem fog lemaradni, elvtársak! (Elfogódosttan.) Száz különórát vállalok munkaidő után. Gizlca: Én ugyanannyit. És ha kell, segítek a Varga-brigádnak. M'nd: Hurrá, Gizka! Kalotai: Megtoldom a vállalást azzal, hogy beszélek a mi részlegünkön a tervezők kel. Készítsék efl még e héten minden munkahelyre a pontos komplex tervet. Kósa: Helyes. így aztán jó alapja lesz a versenynek. Ila'ász; Az ellenőrzést rábízzuk a CsISz ólmunk ásókra. Gábor: Gyerünk a Béka-csárdába... Iván, te írásba foglalsz mindent. Kalotai: Gyerünk! (Mind efviharzanak, csak Halász marad Kősóval. Fent a dom bon pedig a háttérben (Sód; Furdával.) Halász (az el vonulók után néz): Remek fiatalok! Kósa: A te nevelésed ez a Kalotai... Mozog máj a fiatal értelmiség is. Halász: És maga, Tóni báosi? Az öregek csak nem maradnak le?! Eddig mindig első volt a vállalásoknál. Kósa (a fejét vakarja): Voltam Jani, de nintos tovább! Hiába spekulálok valami újon. Halász (derűsen): Hát én már kispekuMM*m. Maga az egyetlen öreg, aki nem tart a fiata'ok konkurenciájától. Kósa; Tart a fene! Még csak az kéne. hogy tacskóktól féljek! Harmkicegyn.éhány esztendeje győzködöm a vassal, hát tanulhatnak tőlem egyet-mást. Halász: Na lássa! Magyarázhatná a többi Öregnek, hogy senki sem fogja kitúrni őket. Száz és száz új mester, szakmunkás kell még ide. Hegesztő, csőszerelő, kovács... Kósa; Ne magyarázz, öcsém. Tudom, hol a rákfene! Halász: Annál jobb! Könnyebben tudja majd meggyőzni az öregeket, hogy legalább négy segédmunkást képezzenek szakmunkássá, vagy csoportvezetőivé, Kósa: Túl nagy az étvágyad, Jani! Egy is elég lesz. Halász: Egy kevés, Egyet mindenki vállalna. Amolyan rokoni vagy baráti alapon. Azzal nem megyünk sokra! Kósa: Magamért jótállók, de másokért?... Halász: Mindenben segít a pártszervezet. .. Pálfy Pista vállalta már a hegesz tőket. Kósa: Neki könnyebb, önltudatosaibb emberanyaggal dolgozik. De mi?! .Tavaly ka nász volt, tebénpásztor, vagy a fö'det túrta, ma hajót épít. Túl nagy ugrás egyszerre. Halász: Hol itt a baj? Nincs megállás. Rohammal épül a gyár. Érnek, fejlődnek az emberek is. Kósa (még nem adja be a derekát): Fejlődik a fe’e, a java... De a részlegen 19 százalék az ahszencia, Itt a nagy baj, pajtás. Azt kéne lenyomná. Halász; Egészen megszüntetni, Tóni bácsi. Kósa: Éjtszaáea csak hányom-vetem magam. M’nt a lidérc, kísért az a rusnya szám. (óvatosan,, nehogy hibát ejtsen.) Talán egy kis pszíkológíával kéne jönni. Halász; Mi a csudát, pszichológiával?
