Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - A párt politikai és szervezeti munkája és a párt új alapszabályzatának tervezete. Klement Gottwald elvtárs beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciáján
pedig az állam pénzéből legalább minimális járadékot biztosítunk. Az, hogy nálunk nincsenek koldusok, nem frázis, hanem közismert tény. Ezért nő a vásárlóképes kereslet, amelyet termelésünk egyelőre még nem képes minden tekintetben és teljesen kielégíteni. Az ipar terén felmerült nehézségeink második oka az egyes iparágak rendkívül aránytalan fejlődése, különösen a nyersanyag- és energetikai alap, valamint a feldolgozó ipar között mutatkozó aránytalanság. Az árulók és összeesküvők különösen ezen a téren fejtették ki kártevő tevé kenységüket és még jó ideig eltart, amíg kiküszöböljük kártevő munká juk következményeit. Vegyük például a villamosenergia kérdését. A hiba nem az, hogy az ötéves terv talán kevés anyagi eszközt irányzott elő energetikai alapmik kibővítésére. Az ötéves terv jelentős beruházásokkal számolt az energe tika terén és ezek a beruházások már ma is sokkal nagyobb mértékben éreztethetnék hatásukat. Persze csak azzal a feltétellel, hogy a legfonto sabb áramfejlesztő telepekre összpontosítjuk őket, ezeket minél rövidebb időn belül üzembehelyezzük és időközben elvégezzünk az új áramfejlesztő telepek építéséhez szükséges előkészítő munkálatokat. Ezzel szemben a párt és a kormány háta mögött az energetika fejlesztésére szánt össze geket sok építkezésre aprózták fel, amelyeknek csak kis részét fejezhették be a meghatározott határidőre. A gépiparban nem fordítottak figyelmet arra, hogy az új áramfejlesztő telepek gépi berendezésének előállítását összhangba hozzák az építkezési tervvel. így ezen a téren is akadályozták energetikai alapunk gyors fejlődését Vagy vegyük például vaskohászatunk — vagyis a nyersvas és nyers acéltermelés —* fejlődését és nyersanyagalapját. Az ötéves tervben erre is nagy anyagi eszközöket szántunk, de ma, az államellenes központ lelep lezése után látjuk, hogy az összeesküvők itt is körmönfont szabotázs akciókat hajtottak végre. Kiderült, hogy az árulók és cinkosaik — ismét a párt és a kormány háta mögött — számos, még üzemképes kohászati részleget bontottak le és helyettük nagy költséggel új részlegeket építet tek, termelőképességük azonban alig múlta felül a régi részlegekét, ame lyek még jó ideig dolgozhattak volna és az újonnan épült részlegekkel együtt jelentősen fokozhatták volna vaskohászatunk teljesítőképességét. Figyelemreméltó, hogyan próbálták megindokolni az áruló kártevők ezt a szabotázsukat. Állítólag korszerűsíteni és észszerűsíteni akarták vas kohászatunkat. Mintha nem ez lenne valamennyiünk törekvése. De arról, hogy egyidejűleg elvetemült módon lebontatták a régi, de még üzemképes kohórészlegeket —, erről a kártevők hallgattak. De még nagyobb az aránytalanság a vaskohászat és az alapjául szol-- gáló ércbányászat feljődése között. A szabotálok, úgynevezett szakembe rek, minden eszközzel azt bizonygatták, hogy nincsenek értékes vasér ceink, a kevésbbé értékes ércek bányászata és feldolgozása pedig nem fizetődik ki. Egyébként ezt mondták ásványi kincseinkről általában. Egyre a régi kapitalista elméletet hajtogatták, hogy különféle ásványok ban állítólag szegények vagyunk és azokat az összegeket, amelyeket az ötéves terv beható kutatásokra szánt, vagy egyáltalában nem használták fel, vagy pedig más célokra fordították. Mai nehézségeink további oka az egyes iparágakon belül fennálló aránytalanság. Például nehéz- és általános gépiparunkban szűk kereszt metszetet alkotnak az acélöntödék és kovácsolok. Az egyes üzemek, sőt egész iparágak egész teljesítőképességét nem használhatjuk ki hiányta lanul, mert nem áll rendelkezésünkre elegendő mennyiség ezekből a kü lönleges félkészárukból. Iparunk gyorsabb és kiegyensúlyozottabb fejlődését az együttműködés
