Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Szőke Lőrinc: A mesés gazdagság és a hetven millió koldus országa / Nemzetközi kérdések
Az őslakók és a bevándorlottak. Elő-India őslakói, a sötétbörü dravidák, ma már a lakosságnak csak egyötödét képezik és a félsziget délkeleti részén lak nak. A lakosság zöme ma az indo-eurcpai eredetű h ndúk, akik mint nomád perem népek törtek be időszámításunk előtt vagy kétezer évvel, az öntöző gazdálkodást és így magasabb kultúra kialakulását lehető vé tevő hindosztáni síkságra. Va lás te kintetében is két nagy csoportra oszlanak Elő-India népei: többségük a hindu vallá sok követője, mely a lakosság ősvallásá ból, a barbár brahmani zmusbói fejlődött. A kisebbség — kb. a lakosság egynegye de — mohamedán. Elő-India dravida és indoeurópai lakói igen hosszú ideig nem alkottak egységes államot, hanem fejedelmeik, a radzsák uralma alatt lényegében törzsi szervezet ben éltek. Idővel kialakult India területén is a hűbéri intézmény egy válfaja, az egyes radzsák hatalmasabb fejedelmek, maha-radzsák uralma alá kerültek. Ezek nek az időknek emlékét nemzeti époszaik: a Mahabharáta és a Ramajánia őrizték meg. A sajátságos indiai hűbéri intéz mény kifejezője a kasztrendszer, az egyes hűbéri osztályoknak teljes megmerevedése és egymással szembeni’ elzárkózása, az alsó kasztok lelketlen kizsákmányolása. Nagy Sándor, macedón uralkodó, aki egyesítette az óvilág három nyugati kul- túrterületét — görögöt, az egyiptomit és a mezopotámiait — hadaival eljut Indiába is és 326-ban időszámításunk előtt egé szen az Indus torkolatvidékéig hatol. Né hány száz év múlva szkyta barbárok tör nek be Indiába. A IX. században kezdetét veszik a mohamedán hódítások. Perzsa és török népek jelennek meg a hindosztáni síkságon, de mohamedán dinaszt ák jut nak uralomra az egyes hindu fejedelemsé gekben is. A legnagyobb hatalomra a mai fővárosban, Delhiben uralkodó nagymo gulok tesznek szert, akik először terjesz tik ki uralmukat az egész félszigetre. Fénykoruk a XVI. és XVII. század, ami ről csodálatos építkezéseik is tanúskod nak. India — az angol korona éke. A nagy felfedezések korában, a XVI. század folyamán kezdődnek az európai hajózó és gyarmatosító népek betörései Indiában. Elsőnek a .portugál Vasco de Gama jut el tengeri úton Indiába 1498- ban, mert az Európából' odavezető száraz földi utat a szeldzsuk törökök Kis-Ázsia elfoglalásával a XII. század folyamán el zárták. Miután a pápa a tordeszillaszi szerződésben. 1495-ben, az akkor ismert világot a spanyolok‘(nyugati rész) és a portugálok között (keleti rész) felosztot ta, a portugálok száz éven keresztül há borítatlanul ..kereskedhetnek" Elő-Indiá- val. Parti állomásokat alapítanak, de mé lyebben a szárazföldre — már csak cse kély számuk miatt is — nem tudnak be hatolni. Az angolok, akik Vili. Henrik óta elszakadtak a pápától és így az ál tala diktált tordeszillaszi szerződést a föld felosztására vonatkozólag el nem ismer ték, eleinte inkáb a spanyoloknak ju tott nyugati vizeken hajóznak Amerika felé, vagy amint a spanyolok mondták, arra kalózkodnak. Erre elsősorban az késztette őket, hogy az út Indiába, Afri ka megkerülésével hosszabb és veszedel mesebb, mint az Atlanti óceánon való át kelés. De az Indiából szerzett rengeteg portugál kincs hírére a XVII. század ele jén, pontosan 1600-ban, mega’akul a korai kapitalizmusnak a gyarmati kizsákmányo lást szolgáló sajátos angol szervezete, a hírhedt „Angol-Kelet-Indiai Társaság". ' Ez, mint egy aránylag kisméretű magán- vállalkozás indult néhány hajóval. Cé - ját kiváltságlevele a következöképpe n ha tározza meg: „A nemzet dicsőségére, a nép gazdagodására, a váll alkozc k edvü alattvalók bátorítására, a hajózás és a törvényes kereskedelem terjesztésére." Hogy mit értettek „törvényes kereskede lem" alatt, az ennek a társaságnak 253 éves fennállása alatt világosan kitűnt. Eleinte jóviszonyban igyekezte^ lenni a nagymogrullal és hűbéres fejedelmeivel, hogy az Indiában még az angolok előtt lábatvetett portugálokat és franciákat k - szorítsák. Ez a harc a vetélytársak kö zött az egész XVII. század folyamán tar tott és az angolok győzelmével végződött, E harc folyamán a társaság folyton gya rapodott, terjeszkedett, ami részvényeinek, de főleg vezetőinek mérhetetlen vagyont jelentett. Az indiai félsziget kincseit, ter mékeit csalással, fosztogatással, erősza koskodással, ígéretek, szerződések meg szegésével, de főképpen katonai erővel szerezték meg. Ezért a társaságot odaha za számtalan támadás érte, de azt kor rupcióval mindvégig leszerelték. A ki rálytól kezdve a minisztereken keresztül minden befolyásos személyiség megkapta a társaság egész fennállása alatt a maga baksisát, amint az ismételten lefolytatott, sokszor több évig tartó parlamenti vizs gálatok kiderítették, de soha meg nem büntették és még kevésbbé szüntették meg. A korrupció lehetővé tette, hogy már a kapitalizmus fejlődésének éhben a korai szakaszában is a társaság műkö désének minden rizikóját az angol állam, tehát az angol adófizetők viseljék, viszont a haszon kizárólag egyeseké, a társaság vezetőié. A társaság az India területén nyitott irodák mellett csakhamar erődö ket épitetett, katonákat, hadihajókat tar tott és az egyes fejedelmek viszályait ki használva mind nagyobb, gazdagabb te rületek kiaknázását szerezte meg. Ennek, a polgári angol történelem írók szerint, . békés kereskedelmi áthatásnak" hírhedt hősei az angol burzsoázia ideáljai: Clives, Hastings, Dalhousie, Canning, természete sen valamennyien lordok lettek. A társa ság az XVHI. század végén már India je lentős részét „ellenőrizte" vagyis hatail-
