Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Pásztor János: Kelet-Szlovákia őskori élete
Hérnádcsány: brorizékszerek hutnvasziasos sírból i. e. ltOO év körül fém gazdasága. Maga a bronz, a réz és a cin keveréke. Kelet- Szlovákia lakossága e korban nagy százalékában szaporodott, számokban relatíve kifejezve a kőkori lakosság tízsze resére emelkedett. Bronzkori tanyahelyek (falvak maradványai) és temetők nagy számban találhatók a termékeny vidéke ken, a folyók mentén a legésziaíkibb járá sokig. Leginkább földmunkák aikaümával kerülnék napvilágra és tanúskodnak e rég letűnt civilizáció fejlett gazdasági és kul turális életéröl. Az utóbbi évék kutatása több értékes emléket juttatott a kelet- szlovákiai állami múzeumba. A hemádcsányi kavicsbányá ban 1950-iben a munkások inaanivaiaztósos sírt bolygattak meg. A sírhelyen sikerült a következőket megállapítaná. Két unna -— hamwadar a föM felszíne alatt 60 cm mé lyen féküdt, szóndarabokksl és hamuval kevert humuszos rétegben, (ő. kép). Az északi urna agyagfcáüal volt .befödve, me lyet a föld súlya (benyomott a hamwedier belsejébe. Az urna égetett emberi cson- tocskáksat tartalmazott. A csont-rétegen kélt kisebb lagyagtaancsócska volt Az egyik az elhamvasztott bronz ékszereit tartalmaz, ta, és pedig szív-ormájú bronzcsüngöt, holdformájű fülbevaló töredékeit, három agyaggyöngyöt és egy nagyobb dásabrorztü széles lemezzel díszített felsöo^sEét. A braraztü nagyobbik része a esontrétegben volt elhelyezve. A déli urna égetett emberi csontokon kívül más emléket nem tartal mazott. A bronzékseserefc nagy része tűz által van deformálva. (6. kép). A bronzkor embere — különösen a bronz cfiviiliizácdó harmadik és negyedik fázisában halottad máglyán, elégette. A tüzíben meg nem sem misített csontokat és fémtárgyakat, ék szereket összeszedték, úmátsa rakták. Az urnákat sL gödörbe helyezték el, ráhintették a máglyán összeszedett hamut s széruma-* rtadványoikajt és elföldelték. A csányi eset ben az északi urna egy nő, a déli rész fér fi maradványait tartalmazta. Előfordulnak olyan esetek ist hogy az urnákat a född felszínéire helyezik el, kövekkel rakják kő iül és halmot emelnek föiéjük. A osáinyi emlékek fejillett kultúrájú nép re utalnak, amelyet az archeológiában pUiinyi kultúra, néven ismerünk. Ez a nép Szlovákia és Magyarország határvidékeit lakta a íTiataliaibíb bronzkorban, időszámí tásunk előtt 1300—800-ig fejtett gazdasá gú élete vodt, földműveléssel, áEattenyé^ tósöel, .kereskedelemmel foglalikiozott és kimagaslott fejlett tenoaizápana. Az északi urnában talált éktszerek ké szülése már feltötielez szakembert és össze tett gazdasági és társadalmi struktúrát. Az ember, aki ezeket készítette, ismerte a fémét és meg Itudfta. találng. a természet ben. Ismerte a fanomzantés összetett pro blémáját, az önitőmánta, fémolvasztás-keve rés és öntés iszalbályaiiit. Mindez feltételezi már egy osztály kezdetét, jobban mondva létét. E (korban! jön létre a fejlett bronz, ipar és ükertetítivére a kereskedelem. Ka. nyatlásnak indul Kelet-Szlovákiában az oisztályrcéUküli társadalom és megindul az osztálytársadalom bonyolult processzusa, Nagyban gyártják a bronzeszközöket* ék. szereket és fegyvereket, aminek néma. ta núr a depó vagy tömegleletek, melyek nagy számban fordulnak elő vidékeinken. A de pó lelet egy-egy kereskedő elrejtett áruja, ki útjában veszélyes helyzetbe (került és áruját elrejtette. Előttünk ismeretlen okok ból áruját kiemetefi. nem tudta és így ma radtak meg a (késői utókor részére. E té nyeket ágazolfják a kassai, zsadányí, buzi- fcaii, 'blazsioeiL, drevenyüki és kiisíhoresí lele tek KedcLSzlovákia (különböző vidékeáröl. (A tanüBmány befejező részét a »Fáklya« márciusi számában kö zöljük.)
