Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 12. szám - Petrőci Bálint: Érés (rajzolta Szabó Gyula)
berált-e az űr legalább néhány garassal- is többet? Rózsa szavaira Kurtának nem volt mit válaszolnia. — Embereije meg magát, Kurta bát^a — szólt még elmenőben Rózsa — és gu- bódzzon ki, nézze nyitott szemmel a vilá got! Az emberek szétoszlottak és újra mun kába álltak. Kurta nem nyugodott meg. Rudihoz bicegett és zsörtölődve szólt hozzá: — Nem szégyenled magad? — néz szúrós tekintettel a fiatal munkásra — mit avat kozol bele az én dolgomba? A te javadat is akartam, te is visszakaohattad volna a pénzt! És te még őket védelmezed?! — Én nem keresek mást, csak az igaz ságot! Érti? — fogott újból munkába Rudi. — és azért nem is félek. I^aza volt Rózsa elvtársnak, nem kellett volna hetvenkednie. — Gyerkőc vagy te még, nem értesz hozzá! Rudinak torkában dobogott a szíve. — Csak az jusson az eszébe, hogyan élt azelőtt! — tört ki belőle a keserű szemre hányás. — Mit ugatsz nekem össze-vissza? — in dult meg erre Kurtából a szó, mint a za varos folyó áradata — tudod is te, hogy milyen volt akkor az élet! \ — Éltem én is a múlt republikában, nem tegnap lettem pólyás gyerek! — vágott visz- sza Rudi és könnyek szöktek a szemébe. Keszi a villát igazgatta a rács alá. — Hagyd Rudi! A sok jóban elfelejtette, hogy mi volt a rossz — mondotta az após és akkorát lökött a villán, hogy az edények majd lepotyogtak a rácsról. — Volt, ahogy volt, — dörmögte Kurta mégis csak jobb volt akkor az élet... * * * * A négyes kemencénél Rózsa Mihály ta lálkozott Rajtárral. Nem mondott neki so kat, de az a pár szó úgy hatott az osztály- vezetőre, mint a darázscsípés. — Te vagy a vezető mester, te vagy a műhelypártszervezet elnöke, — mondotta Rózsa, amikor élúiságölta a Kurta esetét — neked kell rendet teremtened a magad portáján. Rajtár megütközött a váratlan szavakon. Magába fojtotta felindulását. Nem üthette el élecel Rózsa figyelmeztetését, mint má sokkal szokta tenni, amikor szelíd mosoly kíséretében adta tudtára az illetőknek, hogy ne avatkozzanak az ő dolgába. Vannak emberek, akik katonák és csatatér nélkül is hadvezérnek érzik magokat. De, ahogy most magában gyorsan mérlegelte az idő sebb elvtárs megjegyzését, rájött, hogy Rózsa szavaival a párt szól hozzá. Rajtár a műhelygyűlés óta most kezdett ébredezni. — Gyere csak be az irodába, szeretnék beszélni veled! — szólott azután Rózsa az osztályvezetőhöz. Rajtár mélyen az őszhajú ember szemé be tekintett. Mit akarhat tőle? Rózsa meg indult. Az osztályvezető még egy ideig ott maradt állva, mintha lecövekelték volna a lábát. Agyában egymást kergették a gon dolatok. Még az is felvetődött benne, hogy menjen-e Rózsa után? És megrázkódott, mint a mély álomból ébredő ember és elgondolkodva, lassú léptekkel követte Ró zsát. Az irodába érve az íróasztal mellé tele pedtek. Rózsa cigarettát vett elő, puhára nyomogatta és rágyújtott. Megkínálta Raj tárt is, akinek ettől ''mosoly szökkent az arcára. Rövid habozás után elfogadta. — Ne gondold, — nevette el magát — hogy ezzel lekenyerezel! Rózsa úgy tett, mintha meg se hallotta volna a .nagyképű szavakat. — Rólad akarok beszélni... — fordult Rajtárhoz. — Látod, néhány év alatt elér ted, hogy ösí íály vezetővé tettek, pedig egyszerű munkás voltál. Kinek köszönhe ted ezt? Te is tudod, azelőtt csak munkás hajcsárt állítottak vezető helyre.... — Mit vétettem, hogy így beszélsz velem? A tervet túlteljesítjük és most. kiszélesítjük a versenyt is. Sztálin elvtárs szobráért fogunk versenyezni! — És megmagyaráztátok-e a munkásoknak a verseny jelentőségét? — szakította félbe Rózsa — bevezetsz-e valami könnyítést, hogy többet termelhessetek? — Már az is megtörtént! Az égetők vagy ötven százalékkal termelnek többet és a selejtet is csökkentették. — És kinek az érdeme ez? Talán a tiéd? — Az öreg Osztrihonyé... —- Ismerte be végül is Rajtár. — Ismerem, jó kommunista, tudja, mi a feladata ... Jegyezd meg, Rajíár elvtárs, a pártigazolvány nem dísznek való. A párttagság azt jelenti, hogy vállaljuk a munkát, a harcot...! Mondd csak, szok tál beszélgetni a munkásokkal? Megbeszéled velük a műhely dolgait? Rajtár sápadozott, ajka szélét harapdál- ta. És hirtelen kihúzta az asztal fiókját. A Rosszijszkiról szóló könyvet ragadta ki on nét: — Mi az, talán te is olvastad? Itt is szó van erről... — Miért tartod a fiókodban a tudást? Vidd ki a műhelybe, add át a többieknek! — pirított rá újból Rózsa. — És mondd Rózsa elvtárs, nem dol gozunk mi jól? Sok szép kötelezettséget vállaltunk a műhelygyűlésen! — A dolgozók tették — maguktól. Felis merték azt, amiről neked kellett volna meggyőznöd őket! Rajtár úgy érezte, elernyed benne az ellenállás, kész megadni magát. Nem tudott már mivel érvelni. Lassan belátta, hogy Rózsának igaza van. — Mondd, mit csináljak, hogy megtudjam állni a helyem? Mert így, ahogy elmond- tad a dolgokat, úgy érzem, gyenge vagyok erre a posztra. — Micsoda? — hökkent meg Rózsa. — Meghátrá'sz a nehézségektől? Mit szól nának .a vezető elvtársaink, hogy a harc.
