Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 12. szám - Petrőci Bálint: Érés (rajzolta Szabó Gyula)
falat kenyere is csak ritkán akadt — mond ta Rózsa és élesen végigmérte Kurtát. Hul lámos őszülő haja még most is dúsan ma gasodott homloka felett, pedig sok szálat markoltak ki belőle a csendőrök és a val- latók. Mindig állta a fájdalmat, tűrte az ocsmány kezek ütlegeit. Körme alól vért sajtoltak és mégsem csikarták ki belőle a beismerést, nem árulta el kommunista tár sait. — Abban az időben maga is arról be szélt, — folytatta Kurta, — dolgozz lassan és szabotálj, hogy szebb életed legyen... és most meg? — Kurta feszesen állt a mere ven rátekintő Rózsa előtt. — Versenybe hajtanak bennünket. Maga most a fordított ját mondja, dolgozz többet, hogy szebb éle ted legyen!... dolgozz többet! -- nevetett fel kesernyésen az öreg Kurta — hogy mielőbb beleszakadj! A közelben levők köréjük sereglettek. Néhányan rosszalón csóválták fejüket. Hogy is beszélhet így az öreg, amikor nincs is oka rá, ma már nem szűkölködik, nem nyomorog, mint régen# Rózsa az emberek felé intett. — Hagyjátok csak, hadd mondja el, ami a szívét nyomja, — szólt hozzájuk — nyílt beszéd a legértelmesebb... Kurta bátya, — fordult most a kakaskodó öreg hez — már megérthette volna, hegy a maga szele nem jó helyről fúj. — Helytállók a szavaimért! — vágta ki Kurta. — Az majd elválik a végén! — válaszolta Rózsa. — Kurta esze úgy látszik beszáradt! — kiáltotta közbe valaki. 4 — Nem látja, hogy azóta mennyire meg változott az élet? Gondolja meg, kinek dol gozik ma? Kell-e attól tartania, hegy hol nap kiteszik innét a szűrét? — folytatta Rózsa. Kurtába belerekedtek a szavak. Nem vár ta, hogy így ráolvassák az igazságot. — De minek hajszolnak annyira bennün ket? — bökte ki a szót most is hetykén Kurta, mint az olyan legény, aki nem hagyja magát. — Ki hajszolja, mondja? — kiáltott köz be már dühösen Keszi. — Én talán? Vagy a mester? —- Hát nem azt beszélik minden gyű lésen, hogy termeljünk többet? — hadako zott az öreg. — Annyit dolgozunk, amennyit tudunk, — mondotta Balog, a csoport egyik tagja és türelmetlenül folytatta: — csak magunk látjuk hasznát, ha többet érünk el! No, de ne vitatkozzunk feleslegesen, gyerünk dol gozni! — És nem erővel, de ésszel dolgozzunk többet, — állt ki újra a porondra Rudi, — mire tanított bennünket Osztribony bá csi? Kevesebb erővel többet termelünk és többet is keresünk! Tudja-e, hogy kik te szik ezt velünk? Azok, akik ellen az előbb beszélt, a kommunisták! — Látja, látja, Kurta bátya, — szólt Rózsa enyhe mosollyal az arcán — magát már a fiatalok fogják tanítani!... Ná, és mondja csak, megrövidíti-e magát valaki? — Két ezressel keresett most többet, mint a múlt hónapban! — szólt közbe Ke szi. — És amikor Gerpldnál éjt nappallá téve dolgozott, lámpással hajtott ki a mezőre és lámpással hajtott vissza, megkapta-e akkor a maca jussát? Ha többet dolgozott, kigu-
