Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Mártonvölgyi László: Kodály Zoltán a csitári hegyek alatt
ezt Kodály 1005-ben állapította meg, ma a szokást legfeljebb ha két falu tartja be. Ko- lonban például ma már nyoma sincs a tűz gyújtásnak, pedig itt Kodály még így je gyezte fel a szerelemfa tüzének kiserősző- vegét: Tyüzit megrakájuk, négyszögre rakájuk Egyik szögin ünek szíp öregasszonyok, A másikon ünek szíp hajadon jányok, Negyediken ülnek szíp ifjú legények Hajók, hajók, sárhajók. Magyar Ilonának haján, Folyó gyöngy, koszorú gyöngy... Meggyűlendő Balké Pistának kőháza. Meggvulandó Császár Borosának kőháza Ojtsuk, ojtsuk, ne hagyjuk szegínyeket... Mel magos rutafa. Ága elágazott A tengeren áltál hajlongott.. Eqyik ága hajlott Bálkó Pista udvarába. Másik ág„ hajlott Császár Barcsa udvarába. Sélem sárhajó Magyar Ilonának Haján főlyő gyöngy, koszorú gyöngy... Nem célunk most magával a népszokással foglalkozni, melyben a kísérő vers minden szavának megvan a maga szimbolikus ér telme, csupán• annyit jegyezünk meg, hogy Magvar Ilona a nyelvészek szerint a mito lógiában a szerelem nemtője volt. Kodály azonban nemcsak ezt a zoboraljai népszokást tanulmányozta részletesen, de a vülözést, sárdozást és tartanait is. A vili őzésröl Zsérén Kodály ezt jegyezte fel: ..viráqvasámapján járnak a leányok vülőzni. Házról-házra men nek, vülő dalokat énekelnek, amiért tojás Ž ír nekik. Estefelé készítenek egy szalmába- át, felöltöztetik rossz kabátba, régi kalap is akad rá. Ez a „kicecvice” (kice zsupszal- ma) Néhányan felkapják és megkerülik ve le a falut." Ezekkel a népszokásokkal rokon a sardó és tdalaj (tananaj), időben megelő zik a vülözést. Kodály erről a népszokásról azt jegyezte fél, hogy a „lánykák már a hajnali szürkülettel kezdik a házakat járni. Tojás a jutalmuk". Kodály dálgyüjtő útján nagy figyelmet fordított a zoboraljai népköltészetre. A már említett etnográfiai szakközlönyben külön tanulmányt írt ezekről a nepbaUadákrői, melyek töredékben ma is megtalálhatók, mint Zöld Mard, Fodor Katalina és a Sási kígyó. Kár, hogy ezeket a székelyes ízű, értékes szlovákiai magyar népballadákat nem ismertetik a szlovákiai magyar tankönyvek. Dálgyüjtő útján gyűjtötte a szőtteseket, ta nulmányozta a varrottasokat és az egész nép. viseletét. Kodály többször kereste fél a zoborálji magyar szigetet, csak Ghymesen négyszer fordult meg. Akkor, amikor a kor burzsoa, magyaroskodó álnépdalokat fúvói ázott — ő a néphez, a kisemmizett földműves dolgo zókhoz fordult s náluk találta meg az igazi magyar dallamot. A kapitalizmus alatt ez a majd húsz magyar falu a legnagyobb sze génységben tengődött. Csitáron mindössze egv pár ló volt. nem csoda tehát, hogy még a népdalba is belekerült az az élmény, mikor a ló elpusztult. Kodály visszaadta ezeknek a falvaknak ősi dalaikat, az egy pár ló helyett ped'g Zetor traktor szántja egybe a nadrágsz'jpar- cellákat Az ősi dal most sokkal szebben, boldogabban fog hangzani. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ.
