Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Mártonvölgyi László: Kodály Zoltán a csitári hegyek alatt
Kodály lottón a esitdrihegyet alatt Ki ne ismerné a kéi közkedvelt tősgyöke res magyar népdalt, melyeknek kezdete a „Gerencséri utca" és csitári hegyek alatt". Ki ne tudná, hogy e népdalok feldolgozója a magyar népzene forradalmára, ma a Magyar Népköztársaság többszörösen ki tüntetett tudósa: Kodály Zoltán? Azt azonban már kevesebben tudják, milyen visszaemlékezések őrzik Kodály nótagyüjtő útját a csitári hegyek alatt — tehát a hely színen és hogyan tükröződik ez a vidék Kodály saját jegyzeteiben ... Kodály Zoltán pár esztendő híján 50 évnek éőtté kereste fel először a zoboralji magyarok földjét, amelyet alighanem székely településnek kell tekintenünk, legalább is nagy a hasoh'atos- ság a népballadákban, dalokban, de még a hely elnevezésekben is. Ma is élnek a Zo- bor alatt magyarok, akik jól emlékeznek Kodályra, vagy akik neki egyenesen énekel tek. Zsérén éég csak a szakállast" említe ni, máris tudja mindenki, hogy Kodály Zoltánról van szó. Büszkék rá, hogy még dudás dalaikat is lemezre vette fel, s hogy a Toborzó motívumait itt gyűjtötte. Ghyme- sen az „eufonosra" emlékeznek, akinek egy szer a posta nem akarta kifizetni Pestről ér kezett péznküldeményét, mert „gyanús" volt neki az idegen. Egerszegen is jól emlé keznék a furcsa „vándormuzsikusra”, aki bő kabátban, széles karimájú fekete kalap ban, a hóna alatt gramofonnal járta a Zdbor álját. Kodály elsősorban a kallódó népdalanya got gyűjtötte, melyben sok ősmagyar moti vációjú dallamot ismert fél. A nótákat le mezen örökítette meg. Főként az öregasszo nyok nótája érdekelte, majd mindig náluk kezdte él a gyűjtést. A két fent idézett dal is már majdnem kiveszőfélben wltJa^e&0, ság már alig énekelte. (Magam is jól emlék- szem, mert hiszem szűJcebb * hazám, a zobori Mártonvölgy egy kphajításnyira van Geren csértől, s gyakran hallgattam az esti éne keket.) Kodály első hallásra megérezte ben nük az ősi magyar dallamot, mindkettőt le mezre vette fel, s m? feldolgozása folytán nemcsak a haladó vüág koncerttermeinek állandó műsordarabjai, de újból éneklik ma guk a faluk is. Rendszerint bekérette az iskolába mindazokat, akik valamilyen „régi nótát” tudtak, s ha a leénekelt me'ódia fel keltette érdeklődését, lemezre vette fél. Szorosan együttműködött a zoboralji magyar tanítókkal — akikkel gyüjtőkörútja befe jezte után is állandó levébéli kapcsolatban állott. Kodály azonban nem elégedett meg a népdalok gyűjtésével. Erősen figyelte a népszokásokat is, főként haykísérőzenéjük és kísérőszövegük volt. A zóborvidéki népszo kásokat részletes tanulmányban dolgozta fél a „Magyar néprajzi társaság értesítőjében”. A szentivánéji máglyagyújtás történetét megtalálja a hevesmegyei Léleszen is. Fi gyelme mégis a zoboralji tüzekre terjedt ki, mert Leleszen a szertartásnak nem vd't kí sérőzenéje. Néhány falu ma is őrzi még a népszokást, melynek lényege az, hogy a má jusfa ágait a Jpány nem dobja él, hanem napéjegyenlőség éjjelén, június 24-én (Szent Iván éjjelén) a ,jzerelemfát” mág lyába rakják, meggyújtják, s közben Ma gyar Ilonához énekelnek pogányos ízű szö veget. A máglya egyik oldalán a leányok, a másikon a legények. Az a Jégény, akinek a leány nevét kxénekli, átugorja a tüzet, ez lesz a leány ura, mert hisz szerelmüket a szerelemfa tüze örökítette meg. A népszo kásnak persze különféle változatai vannak itt a Zobor alatt is. Kodály ezt így jegyezte fel: „Zsére, Bód, Geszt községben a mai na- pi^fs él még a szokás. Rendesen nemcsak Szent János napján dalolják az énekeket, hanem egy hónappal előbb kezdik." Persze
