Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Gál László: Nagyapó mesél (elbeszélés)
A család együtt van a kis lakásban. Vacso ra után vannak. Az asszony a tányérokat rakja el az asztalról, a vacsora maradványai val. A vasárnapi ebédről maradt kacsasült. Csontmaradványain Bodri kutya, meg a nagy fekete macska marakodik a konyha nyitott ajtajában, mindegyik magának akarván meg szerezni az ízletesebb csontot. A nagyobbik fiú behúzódott a be’ső szo bába könyveihez. Tanul. Másnap nehéz nap ja lesz az iskolában. Orvosnak készül. Jövőre érettségizik. Az apa a rádió gombját csa vargatja tánczenét keres, amit nagyon ked ve1, de sehol sem talál. Végre megállapodik egy operarészletnél. — Te nem tanulsz, kisfiam? — fordul a hatéves szőkefürtű Jancsika felé. aki a boly hos szőnyeg közepén ülve tiszteletre méltó buzgalommal fáradozik va’jamfcl Szemmtel láthatólag a városi iskolába járó bátyja leg újabb aiándékának, az apró síneken futó áramvonalas motorvonatnak a belsejét igye kezett kifürkészni olymódon, hogy a szege csekkel odaerősített fenekét igyekezett föl- feszegetni. — Röertön megyek, apu, csak két sort ke1! leírni a kis óból, az nem tart sokáig. Az apa moso’ygó szemmel nézte a gyereket. Talán az jutott eszébe, hogy ő ilyen korban nem bolyhos szőnyegen, hanem mázolt, föl des szobában játszott, nem vett játékszerre1, hanem apjafanagta fabuzogánnyal. Pedig az ő apja is ugyanazt a mesterséget folytatta, mint ő. Gépész volt. De mig az apja uradal maknál cselédsorban gépészkedett nyomorú ságos fizetésért, ő az állami birtokon gépész, jólkereső, megbecsült munkás. A kis Jancsi megúnta a játékot. Nagyapó hoz ment, aki asztal túlsó végén a nem régen vásárolt új heverő sarkában ü1 dögéit, a kölcsönykönyvtárból hozott könyv olvasá sába elmerülve. A gyerek felkuporodott mel’é a pamlagra. — Mesélj va1amit, nagyapó, — dörgölő- dzött hozzá hízelkedve. — Tanulni kell először, fiacskám — si mogatja meg nagyapó a fiúcska fejét. — Mit fog szólni a tanító bácsi, ha nem lesz meg a. leckéd? — Majd aztán — nyűgösködött a gyerek. — Nem sok van feladva mára. Nagyapó félretette a könyvet és engedte, hogy unokája otthonosan elhelyezkedjék a térdén. — Hát miről meséljek neked? — Azokról a rossz urakról nagyapó, akik téged olyan sokat bántottak. Nagyapó elgondolkozva emelte fel a fejét-
