Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Dénes György: Új kenyér - Dénes György: Ősz - Dénes György: Egy régi könyvet forgatok
Dénes György versei Aranyló búzatenger adta, inas, erős paraszti kezek nap heve verte, szellő mosta — Paskólta fekete fergeteg. Dajkálták, mint anya gyermekét, csókolták komoly férfiszemek, s a mélyből felfakadó magot a nyár szerelme érlelte meg. Üj kenyér fekszik asztalunkon, fehérbélű illatos kenyér, s barna héja olyan göröngyös, mint egy nyitott paraszti tenyér. Drága kenyér! Életünk anyja, benned a fényes jövő dalol, I. A kék ég lassan elfakul, a zöld levélre rozsda hull. Megapad a nap sugara, csattogó madarak dala. ökör nyál úszik tétova, selymes szárnyakkal száll tova. A kertben ringó sok gyümölcs, alatta harmatos a föld. Még harmat, — nemsokára dér és félzokog az őszi szél. II. Csodás az ősz, 6, érzed-e? Az alkony mintha vérzene, A nap a szőlőhegyre ül, kacagva néz és elmerül. Hűvösödnek az éjtszakák és lángol fönt a holdvilág. A szél a lombokba harap, egy csillag néha leszalad. A szívben gyűlik a meleg s összebújnak az emberek. Egy régi könyvet forgatok, élsárgult," sebhelyes lapok, fakó betűk mesélnek róla, hogy milyen volt a -világ dolga. Király volt akkor, aranyalma, és vasra verte szittya népét, sok pénze volt és sok hatalma, porol' imádták festett képét. s gyermekeink forró szívére hűs boldogságod ráhajol. Hitet adsz merész terveinknek, hogy küzdjünk és építsünk tovább, s majd beragyogja fénnyel a nap minden dolgozó otthonát. Üj kenyér, paraszt verejtéke, hirdesd, hogy él és virul a nép, vidd el a gyárak csarnokába győztes falvaink üzenetét: hirdesd az örök szövetséget, mely munkást-parasztot összeköt, s meglobogtatja zászlainkat a falvak és városok fölött. III. Eső kopog az ablakon, oly kedvetlen, oly bús rokon. Mintha mondaná: itt az ősz. Ismered? Régi ismerős. Az utca csupa tócsa már, homályba fúl a szemhatár. S mint roppant zászlók, csüngenek a nehéz, lomha feUegek. Hull, hull az eső és szitál, lépted alatt cupog a sár. IV. És fordul az idő hamar, a napfény házadból kicsal. Játszik veled, kacag az ősz, -« * szívedben hosszan elidőz. Rezdül a rozsdamarta lomb, a messziségből zene zsong. Lángol a kedves napgolyó, s a szíved mondja: élni jó. Élni jó és küzdeni szép, tavaszt remélni, várni még. Megingott mégis trónusa. írják, hogy tenger koldusa fojtotta meg egy szép napon, kérlelt, de nem volt irgalom. Zúgva áradt a nép haragja, megremegtek a paloták és elmosták a századok, a dölyfös királyok nyomát. Üj kenyér Egy régi könyvet forgatok ősz
