Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Mészáros Gyula: A bábjátszás művészete
annak anyanyelvén. A cseh báb játszás nagy úttörőjének, Matéj Kopecky-nék, a szloven- szkói Ján Strazán-nak s a töb bi bábosnak nagy része volt a nemzeti öntudat felébreszté sében, az elnyomatás elleni for radalmi hangulat kialakításában. Sokan azt hiszik, hogy a bábszínház kizárólag a gyerme kek szórakozása, s hogy régen elmúlt az az idő, amikor a bábjáték a felnőtt közönséget érdekelte. Tagadhatatlan, hogy a bábjátszásnak minden előfel tétele megvan ahhoz, hogy el sősorban a gyermekek tetszését nyerje meg. A bábjáték ragyo gó múltja azt mutatja, hogy a leglelkesebb közönsége min dig a gyermek volt: ötéves kortól hetvenöt éves korig. A bábszínház-rajongó felnőtt gyer mekek soraiban ugyanis ott voltak már Leonardo da Vinci, Cervantes, Haydn, Goethe, Di ckens, Anatole Francé és még sokan mások, akik Őszinte és lelkes hívei voltak a bábjáték nak, örömüket lelték benne £ magák is örömet szereztek bábjátékukkal barátaiknak, fel nőtteknek és kicsinyeknek. A bábjátszás eredetét kutat va vissza kell lapoznunk az emberiség történelmében égé - szen az ősemberig. A primitív ember előtt sokminden titok zatos volt a természet jelen ségei közül. A természeti erők törvényeit az ember akkor még nem ismerte, a természeti jelenségeket természetfölötti erők, természetfölötti lények ha- tásának, szellemeknek tulajdo nította. Ismereteinek hiányossá gán az ember fantáziájával igyekezett segíteni, s elképzelt szellemeit osztályozni kezdte, megalkotta az istenek és szel lemek különféle kategóriáit. Is teneinek vallási szertartások ke retében áldozatokat mutatott be. Az áldozatok eleinte vér áldozatok, később emberibb, ielképes áldozatok voltak. Az( emberi elképzelés, a fantázia az istenségeket alakba formál ta, szobrokba és szobrocskákba faragta, öntötte. Ezeknek a szobroknak fontos szerep jut a különféle szertartásokban s így születnek meg messze Az 1952 évi chrudimi országos bábjátékversenyről.
