Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Jankovich Imre: Szovjet építészet
tanácsa 1953-ban hagyott jóvá. Míg a nyu gati államokban az építészet tervszerű fej lődéséről szó sem lehet, a Szovjetunióban a legkorszerűbb tudományos és művészi szempontok figyelembevételével 25 évre elő re meghatározták Moszkva építészeti fej lődését. Moszkva az Októberi Forradalom idején hatalmas kiterjedésű, de jobbára alacsony faházakból, girbe-görbe utcákból álló, min den tervszerűség né1kül épült város volt. A zseniális Sztálin-terv szédítő gyorsaság gal változtatta ezt a várost a vüág egyik legszebb, legmodernebb metropolisává. A város központi magját nyílegyenes sugár utak rendszerével törték át, amelyek a Moszkva környéki széles autosztrádákba torkoljanak. Ezek a sugárutak és a gyűrű ként futó körutak könnyen áttekinthető, szilárd vázat adtak a városnak. Az utcák világos rendszere, valamint a jól szervezett utcai forgalom az óriási távolságok ellené re könnyen hozzáférhetővé tették a város minden pontját. Ehhez nem kis mértékben hozzájárul a földalatti vasút, ame7y szin tén az újjáépítési terv határozatából szü letett. Az állomások építészeti megoldása páratlan az egész világon. A márvánnyal, gránittal, mozaikokkal díszített földalatti csarnokok bámulatos művészi élményben részesítik és szinte fölüdítik a munkába siető dolgozókat. Minden egyes állomás sa játságos jelleggel bír, mégis az egész föld alatti vasút töké’etes művészi egységet ké pez. A város egész területén a reprezen táns épü’etek százai nőttek ki az újjáépíté si terv értelmében. Ebben az időben kelet kezett a miniszterelnökségi palota, a Frun- ze katonai akadémia monumentális épü’e- te, az „Állami Lenin-könyvtár”, a „Moszk- va-hotél”, a „Csajkovszkij koncertterem” a „Vörös Hadsereg Színháza”, a moszkvai szovjet épülete, a kultúrpa’oták, kórházak, iskolák, lakások százai, a Gorkij-utcán, a Velká Ka’uzsszkán, a Leningrádi sugárúton és Moszkva számos más részén. Ebben az időben kezdték felszámolni a kapitalista nagyvárosok oly átkos tartozékát, a nyomo rúságos perifériákat, hegyüket egészséges lakónegyedekkel, kultúrpalotákkal váltva föl. Gyorsan változott Moszkva képe. vál toztak, nagyobbodtak az utcák, terek ará nyai, mégsem volt ez azonban a város tör téneti magvának, műemlékeinek hátrá nyára. A szovjet ember a múlt épületeire nem úgy tekint, mint az elnyomó osztályok hata'mi eszközeire, hanem mint az emberi fejlődés eredményeire. Egy szovjet építész a következőket mondotta ezzel kapcsolat ban: „Az építészeti alkotások jelentékeny része, amely annak ideién a vallás, a cá rok és gazdagok hatalmának kifejezésére szolgá t, hívságos rendeltetésének megszűn tével is megmaradt poetikus alkotásnak, s a benne rej ő és megragadó romantikus szép ségek az egyszerű szovjet ember életére vetnek most fényt. Az új és régi Moszk va között nincsen szakadék. Az új, hatal mas épületek tovább fejlesztik az orosz építészet haladó tradícióit és harmonikus egységgé egészítik ki Moszkva festői város képét.” A város fejlődésére je’entős hatással van a 12. km hosszú Moszkva-csatorna kiépí tése, amely három tengerrel kötötte össze a szovjet fővárost. A folyópart a város legszebb részei közé tartozik. A gránitból kiépített partot széles sétányok, gyönyörű parkok, monumentális épületek övezik. A két olda’t merész ívelésű hidak kötik ösz- sze. Jellemző a Szovjetunió építkezéseinek tempójára, hogy rövid két év leforgása alatt tizenkét hatalmas hidat emeltek itt. Az épíkezések azonban nem szorítkoztak kizárólag Moszkvára. A legtöbb város ré szére kidolgozták és részben már meg is valósították az újjáépítési tervet. Eltűntek Leningrád perifériái is és egész új művé szi tartalmat nyert a város. Novoszibirszk, Gorki, Kujbisev, Sztalinszk és sok más vá ros soha nem várt fejlődést ért meg ebben a korban. A modem, élénk ipari nagyvá rosban, Szverdlovszkban nehezen ismer nénk föl a hajdani Jekaterinburg nyomait. A poros, jelentéktelen, vidéki városka, Cseljabinszk sem álmodta soha, hogy rövi desen az Ural egyik legje’entősebb ipari központjává fejlődik. Nemcsak a régi városokat építették át gyökeresen, hanem hihetetlenül gyorsan keletkeztek az új te’epülések is. A gyárak, bányatelepek mellett új városokat alapí tottak, aminők Magnitogorszk, Orszk, Ki- rovszk, Sztalinszk, Leninszk-Kygnecka, Igar- ki, Komszomolszk. Magnitogorszk építése a metallurgiai kombinát mellett, 1929-ben kezdődött. A városnak egy év múlva már 50.000 lakosa volt, 1934-ben pedig 200.000. Az új városok a legújabb telepu éstudo- mányi elvek szerint épültek. A várostervezési terv figyelembe veszi a te’epülés területének helyes beosztását, az ipari kerületek ekonómlkus elhelyezését, úgy, hegy azok ne fertőzzék a lakónegye dek egészséges levegőjét. A parkok átszö vik és fölfrissítik az egész várost. A köz lekedési vonalak helyes megválasztása biz tosítja a gyors, sima forgalmat. A nyilvá nos épületek, színházak, mozik, könyvtárak, klubok, iskolák, bölcsődék, kórházak, üz’e- tek szintén pontos tervek szerint, előzetes tanulmányok a’apján. megállapított szám ban és helyen vannak elhelyezve. Össze gezve: a szovjet városrendezési tervek a várost mint élő organizmust keze’ik, amelynek feladata, hogy a lakosságnak egészséges, kénye1 mes és esztétikailag kifogás talan környezetet biztosítson. Külön emhtést érdemel a fürdővárosok architektúrája, ame’yek vidám, napsuga ras hangfalukkal évente a szovjet dolgo zók százezreit frissítik föl. A Fekete-ten- ger, a Kaukázus vidéke egy hatalmas üdü lőközponttá változott, szanatóriumokkal, szállodákkal, széles autósztrádákkal, sport telepekkel, pálmaligetekkel. Szocs egyike a legszebb üdülőknek. Klasszicista épületei hófehéren szikráznak az azúrkék tenger partján, hirdetvén a szovjet építészet hu manista küldetését.
