Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Fábry Zoltán: Egy csődtömeg kultúraktái (Szentiváni Kúria - Új munka)
túrfölény a kultúrkiváltságból adó dik, mely megszűnik abban a pilla natban, mihelyst az egyetemes kul túra, a világirodalom fordítások ré vén hozzáférhetővé válik másoknak, mindenkinek. A kúriák kultúrája egy néptől, va lóságtól elvonatkoztatott kultúra. A Szüllő Gézák, a kúriák melegháza kultúrtenyészetében Diderot-t, Vol- taire-t, Montaigne-t és Anatole Fran- ce-ot élvezték eredetiben, de lényegé ben Voltaire-rel együtt mondották: „A népnek nincs sem ideje, sem ké pessege a műveltségre. Ügylátszik a tömeg műveletlenségére szükség van, mert ha ezek elkezdenének rezonálni, mindennek vége volna.“ Érthető, ha a rendi felfogás mindent megpróbál, hogy ezt a véget kitol ja és elodázza. A szlovenszkói magyarság „vezérei“ még 1930-ban is a dzsentrik és arisz tokraták sorából kerülhetnék ki! Hogy ez lényegében mit jelent, azt a világháború előtt ifj. Andrássy Gyu la, a „fekete gróf“ árulta el a leg teljesebb nyíltsággal: „1848-íban megszüntettük a jobbágyságot, de ezzel nem mondtunk le a nép vezeté séről Megszüntettük a jobbágyságot abban a reményben, hogy úgyis a nép vezérei maradunk olyan válasz tójog segítségével, amilyet mi aka runk és olyan megyeigazgatás révén, amilyet a megyében a mi nemesi osztályunk megkíván,“ Amit törté nelmi fogalmazással „úri Magyaror szágnak“ nevezünk, osztálykiváltság uralmának és céljának, az itt árulko dik kitörülhetetien, klasszikus szöve gezésben. Szent-Iványi és Szülő e nemesi feudalizmus jogfolytonossá gát, maradványait és céljait mentik át a szlovenszkói magyarság politi kai és kulturális síkjára : nem mond hatnak le a nép vezetéséről! A szentiváni összejövetel nem vé letlenül viseli címében a „kúria“ megjelölését. A vendéglátók csak azt adhatják, ami a lényegük. A szent iváni kúrián a vendégeskedésre, a fehér asztalra van beállítva minden és a fehér asztalnak megvannak a maga külön íratlan törvényei, me lyek egyformán kötnek és kötelez nek vendéget és vendéglátót. Akinek az asztalánál ettem és ittam, akinek egyszer vendége voltam, azzal, ha úgy kerül a sor, nem állhatok többé szemben gátlás nélkül. A terített asztal perspektívájából minden más kép és minden könnyebben megold hatónak és — elfogadhatóbbnak lát szik. Dzurányi László e könnyítésnek megfelelőn penget lírai eredményt a PMH-ban: „A Szentiváni Kúria ka puján egy széthúzó és egymásra bi zalmatlanul tekintő csapat fordult be és egy testvéri szívben összedobba nó, egymást értő, egyetakaró és da lolva induló kis sereg távozott.“ Ez így túlságosan szép ahhoz, hogy igaz is lehessen. Mi már most a valóság? A két politikai vezérrel adva van egy maradi politikai irányzat görcsös igyekezető folytonossági kísérlete: felszínen maradni, el nem süllyedni, le nem lépni, de vezérkedni, irányíta ni a társadalmi megnyilatkozás min den síkján. Tudat alatt egy elégte- lenségi érzet dolgozik: támaszra, frissítésre, mázolásra, akkumulálás- ra van szükség és mert a korszerűsé get szlovenszkói magyar viszonylat ban az elégedetlenkedő írók jelentik, ezt az elégedetlenséget kell megnyer- gelni és a reakció javára akkumulál ni. Egy csapásra két legyet: jobban el sem lehet képzelni! Az írók a céh beli elégedetlenkedés áüapotában le- ledzenek, ép azért Dzuránvi ezt ve szi célba: „azon elégedetlenséget, mely a szlovenszkói magyar iroda lom állapota feletti jogos elégedetlen ségen felül az írástudók önmagukkal szemben érzett elégedetlenségéből és a tört lendület lázadásából csapódik le ... Szükség van a szlo venszkói He likonra, mely 11 tapogatózó év múl tán az elhatározott irányító kezet ke resi“ Irányító kerestetik és a látha táron feltűnik „Szent-Iványi József nagy lélekre és nemesen koncepció zus, megértésre valló cselekedete“ (Darkó): A Szentiváni Kúria. Olyan az egész, mint egy tündérmese, Szül- lőt és Szent-Iványit mintha csak a sora predesztinálta volna a mentr- szerepre: „A kisebbségi sorban éle magyarság életének folyását intéző és figyelő vezéralakjai, az irodalmat, mint a jövő építő munkájának haté
