Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - G. L.: A diószegi konzervgyárban
A galántai állami birtok kosuti gazdaságának dolgozói a földekről egyenesen a cukorgyárba szállítják a répát. Már a cukorrépakampány kezdetekor tíze sével érkeztek a cukorrépával telt vagonok a cukorgyárba. A répa kirakásánál jól bevált Halasi István munkacsapata, amelynek tag jai hetenként 500—600 koronát keresnek. mosott, szárától megfosztott gyümölcsöt lát juk széles gumiszalagon a töltőgép felé futni. A töltőgép üvegekbe ^ rakja, odébb cukros levet öntenek rá, a zárógép a fedőt szorítja az üvegekre és már mehet is a konzerv a következő állomásra — a főzőbe Andi Kató munkacsoportja dolgozik itt. Csupa csinos fiatal lány. Egyik sincs még húszéves, de napi teljesítményük megha ladja a 140 százalékot. Egy másik teremben háznagyságú gép januári hideget áraszt. A mellette dolgozó lányok, Reizinger Kató csoportja téliesen felöltözve munkálkodnak. Csontkeményre fagyottan jön ki a gép hideget lehelő ajta ján a félkilós, kilós dobozokba rakott szil va. Keztyűtlen kézzel nem tanácsos hozzá nyúlni, mert odafagy az ember kezéhez. Évekig eláll a fagyasztott szilva, csak per sze nyáron hűtőben kell tartani. Húszkilós ládákban is fagyasztanak gyümölcsöt az üzemi konyhák, vendéglők részére. De nemcsak gyümölcsöt, rengeteg más árut tesznek így el: zöldborsót, vajbabot, uborka- salátát, uborkát, paradicsomot, spenótot, karfiolt, kelkáposztát, spárgatököt, kalará- bét. A fagyasztott zöldség^ sokáig eláll és teljesen megőrzi eredeti ízét, zamatát. Az idei gazdag gyümölcstermés lehetővé tette a dolgozóknak, hogy eredeti tervüket csaknem minden fajtában túlteljesítsék. Zöldborsót csaknem három vagonnal töb bet gyártottak mint a múlt évben, kompót- ból három és fél vagonnal, lecsóból terven felül 12 vagonnál készítettek többet. Ren geteg félkészárut tettek el, amiből az őszi hónapok folyamán gyümölcsízt főznek. Sok háziasszony — aki odahaza hosszú éjtszakán keresztül főzi, kavarhatja a lek várt — megirigyelné a diószegi konzerv gyár lekvárfőző katlanjai mellett dolgozó Kokavitz Gyula munkacsoportjának dolgát. Az óriási fedett katlanokban gyorsan fő a lekvár. Önműködően keveri a gép. Csak a minőségre kell nagy gondot fordítani. Erre vigyáznak is nagyon. Kakovitz Gyula már 15 éve dolgozik itt. Olyan lekvár kerül ki a keze alól, hogy aki ma lekvárosgombócot eszik, az másnap lekváros derelyét óhajt. A kísérleti raktár a gyártási folyamat legutolsó része. Szorgos figyelem a’att na pokig van itt ellenőrzés a’att mindenfajta konzerv, kompét és gyümölcsíz. A gyár fő mérnökét, Forgács elvtársat és az üzemrész vezetőjét, Veisz Imrét is itt találjuk, am'nt gondosan vizsgálják az üvegeket. Hibás áru nem kerülhet ki az üzemből. A minő ségre is nagy gondot fordítanak. A labora tóriumban minden termékfajtát gondosan megvizsgálnak gyártás előtt és utána is. A diószegi cukorgyárat hatalmas cukorrépa halmok veszik körül. Az üzemi konyhán éppen a vacsorát ké szítik. Kétszáz—kétszázötven ember étkezik itt naponta. Estére lecsó készül tojással. Két szakácsnő, Vavrik Gyuláné meg Koka vitz Istvánná az asztal körül könnyeznek. Nehogy azt higgye valaki, hogy a megha tottságtól, vagy varrni bánat miatt törül- getik a szemüket. Dehogy is. Attól a jókora
