Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 10-11. szám - Ozsvald Árpád: Szeptemberi kép - Ozsvald Árpád: Szeretem benned - Ozsvald Árpád: Ha rád gondolok - Ozsvald Áprád: Már úgy ismerlek - Ozsvald Árpád: Meddig vártok még

Ozsvald Arpád

versei

Szeptemberi kép

Nézd! ragyog a nap, a sugarak

átölelik a dombokat,

de a völgyre már száll a homály,

a dombtetőn egy asszony áll.

Nézi a vonatot, hogy robog.

arca derűsen mosolyog,

telt fehér karjával int felénk ...

boglyákkal pihen lent a rét.

Szeretem benned

Szeretem benned, hogy soha nem

•) vagy fáradt,

nagy szemedben az élet tüze ég,

szeretem mosolyát akaratos szádnak,

bodros hajad, a fénylő feketét.

Ha rád gondolok

Ha rád gondolok, szebben ragyognak

a csillagok az őszi égen,

a rétre hulló harmatot,

csillogó gyöngynek nézem.

Úgy érzem akkor, halkabban rezdül

út mentén a dús lombú nyárfa,

de táncra perdül a kertnek

minden nyűó virága.

Sokkal szelídebb a folyó fodra,

az erdő bokra, a hajló ágak

összebújnak melegebben,

mint hűséges társak.

Könnyebb a munka két karomnak,

amit majd holnap dallal végzek.

Ha rád gondolok, ajkamról

vidámabban száll az ének.

Már úgy ismerlek

Már úgy ismerlek, mint öreg parasztok

a kenyeret adó földet,

oly megszokott a mozdulatod, arcod

kerek nevető gödre.

mint anyámnak a bögre,

melyben melegen hozza a reggelit.

Meddig vártok még

Üzenet a munkában lemaradóknak

Meddig vártok még csodára,

munka mellett szájat tátva,

hallgatva azok szavára,

kik megtagadták a hazát?

Elhiszitek a meséket,

a sok gyenge, buta érvet,

hogy szebb volt a régi élet.

s ez a mai csak délibáb?

Ölhetett kézzel nem lehet

sírni az átkos múlt felett,

nézni a dolgos emberek

munkába lendülő kezét,

féket kötni az időre,

tétlenül a földhöz dőtve

bámulgatni a felhőkre

és nézni, milyen kék az ég.

Jaj annak, aki akarattal,

dühödt arccal, vagy málaszttál,

szívében VQd indulattal

a fogát feni ellenünk.

Hazánk erős, mint a bástya,

az ostromot már kiállja,

az áruló hiába várja:

gőgös hatalma rég letűnt.