Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Lőrincz Gyula: Szabad hazában élünk
meztet bennünket arra, hogy a me zőgazdasági termelés korszerűsítésé re, fejlesztésére fokozottabb gondot kel fordítanunk a jövőben, hogy ezt a különbséget a rohamosan fejlődő ipari termelés és a még mindig le maradó mezőgazdasági termelés kö zött kiegyenlítsük. Ez záloga és biz tosítéka kell, hogy legyen és lesz a munkás-paraszt szövetség megszilár dításának. A csehszlovákiai magyar dolgozók túnyomó többsége a ter mékeny délvidéken mezőgazdasággal foglalkozik és a csehszlovák haza- fiság, a szocialista hazafiság megva lósításának tanújelét azzal adjuk, ha hazánk kormányának azt a szándé kát, hogy a dolgozó nép életszínvo nalát állandóan emelje, azzal is se gítjük, hogy nagyobb lendülettel, a modem agrotechnika megismerésé vel és bevezetésével fokozzuk a föld hozamát, az élelmiszeráruk termelé sét. Szlovákia délvidéki falvainak nagy többségében megalakultak az egységes földművesszövetkezetek. Tért hódított az egyetlen helyes út, a szövetkezeti nagytermelós gondo lata és ma már nagyon sok egységes földművesszövetkezetben helyesen alkalmazzák az agrotechnikai és zoo technika! irányelveket és ezzel igen ió gazdasági eredményeket érnek el. Éneikül, valammt a dolgozó parasz tok egysége nélkül nem tudjuk biz tosítani és elérni a több, az olcsóbb termelést, a nagyobb jövedelmet dolgozó parasztjaink számára, nem tudjuk elérni a szövetkezeti parasz tok megelégedettségét. A jó és he lyes gazdálkodás nélkül nem érjük el azt. ami célunk, hogy bővebben, olcsóbban teremjen a föld, hogy ■megelégedett, gazdag szövetkezeti tagjaink legyenek. A kormánynyi latkozatban a Nemzetgyűlés előtt a múlt hónap 15-én Široký elvtárs hangsúlyozta, hogy „pártunk és kormányunk alapvető irányvonala továbbra te az egységes földműves- szövetkezetek oéuzii^d és szervezeti megszilárdítása marad, ■mint a szocialista falu alapjai épí tésének bevált útja.“ Pártunk és kormányunk tárnoga- tása tehát biztosítva van a szocia lista falu építésének útján. Szüksé ges, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete pártunk és kormányunk, végül, de nem utol só sorban dolgozó parasztságunk se gítségére legyen a szocialista falu megteremtésében dolgozó paraszt ságunk nevelésével, meggyőzésével a szövetkezeti gazdálkodás számára. Nem úgy, mint a nagykaposi járás ban, ahol kispolgári elemek népelle nes nézeteket csempésztek be a Cse- madofc járási vezetőségébe. A Cse madok járási kultúrreferense, Fábri Miklós a helytelen nézetek terjeszté sében élen járt, s állandóan kikelt a szocialista kultúra, a szocialista szín darabok terjesztése ellen. A Csema dok járási konferenciáján a küldöt teket arról igyekezett meggyőzni, hogy a nagykaposi járásban egyál talán nincsenek kulákok, s ezért a nagykaposi járásban nincs is szük ség osztályharcra, nincs szükség olyan kultúra terjesztésére * amely az osztályharc felébresztését, fej lesztését szolgálná. Fábri Miklós, sajnos, ha csak átmenetileg is, de hűséges követőre talált a Csemadok járási elnöke személyében te, Papp Sándor elvtársban. Ez a hír megle pett bennünket, súlyosan érintett, mert Papp Sándor elvtárs régi mun kásmozgalmi ember. Neki nemcsak Csemadok, hanem komoly munkás mozgalmi, pártéleti múltja te van. Papp Sándor elvtárs egyike volt azoknak a sokaknak, akik a saját bőrükön érezték a kapitalista kizsák mányolást, a falusi dolgozók kiszol gáltatottságát a földesurak, a kulá kok kegyetlenkedésének. Mégis egy időre Papp elvtárs megtántorodott. Ügy vélte, hogy a kulakság már „be illeszkedett“ a falu szocialista építé sébe, s ahogy mondta, nem érdemes zavarni a kulákkérdést, hiszen a ku- lákság már szépen asszimilálódik, beolvad. A nagykaposi járási vezető ségnek ilyen helytelen állásfoglalása volt a kulákkérdésben és csak ter mészetes, hogy ez oda vezetett, hogy a helyi csoportok legtöbbje, még ha ahogy-úgy működött is, de az a kultúrmuhka, amelyet végeztek, nem
