Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Petrőci Bálint: Borisz Polevoj Füleken / Kultúrszemle
Borisz Polevoj Füleken Ügy érezzük, mini ha teg nap történt volna, — pedig már hetek teltek el azóta, hogy Borisz Polevojt tüzes lelkesedéssel vették körül a füleki munkások. Akkor száltja meg az embert ilyen magasztos érzés, amikor szovjet emberrel találkozik s ilyenkor agyába ezernyi gondolat tódul és még job ban ráeszmél arra, hogy mit is jelent a szabadság, amit oly nagy áldozatok árán tet tek népünk kezébe Sztálin katonái. A Szlovák Nemzeti Fel kelés idején Borisz Polevoj, mint a Vörös Hadsereg ez redese, mint a „Pravda?' haditudósítója jött először hazánkba, hogy harcos tár saival segítse a felkelést, szabadságunk kiharcolását. Abban az időben látta a nép elmaradottságát és megis merte dolgozóink igaz arcu latát is, látta, hogy szeret jük hazánkat, a szabadságot, a szovjet embereket Hét év után most másodszor jött el közénk a Sziálin-diias szov jet író és láthatta, hogy mit ért el azóta népünk, hogy pártunk vezetésével követjük a szovjet dolgozókat. „Ott, ahol hét évvel eze lőtt ínséggel és elmaradott sággal találkoztunk, — mon dotta Borisz Polevoj most egyik nyilatkozatában, — ott, ma Klement Gottwald elvtárs vezetésével, mint a bölcs sztálini nemzetiségi politika gyümölcse, hatal mas fejlődésnek indult az ipar és a mezőgazdaság, az egész világ előtt ismert Szlovákia iparosítása. A he gyek között, ahonnét az em berek kivándoroltak a keserű idegen kenyér után, ahol csak krumpli termett, ami a hegyi falvak lakóinak egye düli eledele volt, ott ma a nép a szocializmus büszke alkotásait építi• Ennek nagy politikai jelentősége van, mert az iparosítás száműzi az országból az ínséget és 'az elmaradottságot..." Érzik ennek igazát a fü leki munkások is. Tudják, hogy csak nekik, a szovjet embereknek köszönhetik, hogy nem basáskodik többé felettük Délszlovákia egyik legnagyobb kizsákmányoló- ja, Hutita igazgató, hogy már nem a fadeszkákból gyorsan összetákolt műhe lyekben dolgoznak, hanem újjáépített műhelyekben és rövidesen az üzem nagy ré szét átköltöztetik a most épülő új üzembe, mely ott fekszik a Vöröskő magaslat előtt, melyen 1936-ban hat hetet töltöttek a nagy sztrájk idején. Űjjáformálódik, újjáéled az egész élet hazánkban. És ennek felismerése, meg értése nyitotta meg a füleki dolgozók szívét is, akik a lelkesedéstől kipirult arccal, szemükben örömteli sugárzó fénnyel köszöntötték a hoz zájuk is ellátogató Borisz Polevojt. Nehéz leírni azt a lelkesedést, amit a Szovjet unió, a szovjet emberek iránt tanúsít népünk. Örömükben megakadt a szó a torkukon, de tüzes tekintetük még nyíltabban kifejezte hű ra gaszkodásukat és köszöne- tüket. Virág Géza megha tottságában csak néhány szót tudott mondani: — A szabadságot hoztátok nekünk. Szeretetben egybe forrva, ha kell még fegyver rel a kezünkben is veletek együtt fogunk harcolni a szocializmus, a béke győzel méért. Urbancsek Ferenc, a zo máncozó egyik idősebb mes tere 1918-ra emlékezett, ami kor mint vörös katona a Szovjetunióban volt. Amikor meglátta Polevojt és szo rongatta kezeit, cUig tudta azt elmondani orosz nyel ven, . amit még az éjtszaka kigondolt. A szovjet ember rel való találkozása ifjúi erőt öntött beléje és zomán cozó társaihoz fordulva így szólott: — Nem az zavart meg, hogy sokan voltunk, hanem az, hogy újból szovjet em berrel találkoztam. Ügy ér zem, hogy még határozot tabban kell őket követ nünk ... S a füleki dolgozók köve tik is a szovjet embereket. Mélyen beléjük vésődtek azok a szavak, melyeket a szerszámműhelyben intézett hozzájuk Borisz Polevoj. — Nekem, mint a Szov jetunió polgárának, aki el jöttem most ide hozzátok, nagy örömöm telik abban, hogy látom itt nálatok, az üzemetekben is, ahol több ségben magyarok dolgoznak, a sztálini nemzetiségi poli tika megvalósulását, mely mély gyökeret vert a nép ben. Mi, szovjet emberek nagy örömmel látjuk, hogy ebben az országban, ahol nem is olyan rég még a fa siszták uralkodtak a nép fö lött, sikerült a népnek át venni a hatalmat és építeni az új Csehszlovákiát, a gott- waldi Csehszlovákiát. —... Haladjatok tovább harcos békeépítő munkátok ban a sztálini nemzetiségi politika útján! — Nekünk kommunisták nak ez a célunk, ezért har colunk, — fogadta meg bú csúzáskor az üzem dolgozói nak nevében Nagy István, kaz üzemi tanács elnöke. Erős hittel és akarattal haladunk cseh, szlovák, ma gyar, ukrán dolgozók azon az úton, a sztálini úton, melyről oly nagy elragadta tással beszélt Borisz Pole voj a „vörös" Fülek dolgo zóinak. Ez a győzelem ytja, a szocializmus felépítésének útja. Petrőd Bólint
