Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Lőrincz László: A "Kommunyiszt" 1953. évi 8., 9. és 10. száma / Folyóiratismertetés
désének szoros összefüggésére az ipari és mezőgazdasági termelés szüntelen növeke désével. „Az áruforgalomnak a szovjet kereskede lem minden csatornáján keresztül való fel lendítése érdekében szükség van tervezésé nek további megjavítására, a kereskedelem anyagi alapjának kibővítésére, a fogyasztók kiszolgálása színvonalának emelésére. Az árútömegek helyes, tervszerű szétosztása az országban mindenekelőtt a szilárd és sok fajta választékok biztosítását feltételezi.“ „Az áruforgalom fellendítése — írja a továbbiakban — megköveteli a kereskedelmi hálózat további kibővítését. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi hálózata a háború utáni időkben nemcsak utolérte, de meghaladta a háború előtti szín vonalat. 1951 január 1-én 420.000 kereske delmi vállalat működött — 5.6 százalékkal több, mint 1940-ben. Különösképpen fontos a kiskereskedelmi szaküzletek hálózatának kibővítése. Az 1947—1952 években csupán a Szovjetunió kereskedelemügyi miniszté riumának rendszerében 56 százalékkal növe kedett a kenyér- és süteményüzletek, 460 százalékkal a hús- és haláruüzletek, 367 százalékkal a tejüzletek és mintegy hatszo rosra a zöldség- és gyümölcsüzletek száma.“ Lopatkin továbbá foglalkozik a kereske delmi hálózat fejlesztését célzó intézkedé sekkel, majd kiemeli a gazdaságosság beve zetésének fontosságát, amely még jobban előreviszi a szovjet kereskedelem fellendí tésének ügyét. Rámutat arra, hogy a gaz daságosság rendszerének egyik fontos kér dése a veszteség elleni küzdelem. Az élel miszeripari vállalatokban különösen fontos ezeknek hűtőberendezéssel való ellátása. „A gazdaságosság rendszerének bevezetése a szovjet kereskedelemben nem történhet a vásárlók rovására — írja Lopatkin. — Szervesen hozzátartozik a vásárlók kiszolgá lása minőségének emeléséhez. Szocialista tu lajdont képező óriási értékek mennek ke resztül a szovjet kereskedelem csatornáin. Nem szabad megengedni, hegy gondatlanság következtében kár essék bennük. A keres kedelmi dolgozók elsőrendű kötelessége vé delmezni a nép tulajdonát a tolvajok és kártevők ellen.“ „A szovjet nép a kommunista párt vezeté sével — írja befejezésül Lopatkin — való ra váltja a gazdasági és kulturális építésnek a XIX. pártkongresszus által kitűzött gran diózus tervét. Igen komoly helyet tölt be a kereskedelem az ország gazdasági és kul turális fellendülésének általános tervében. Ez érthető is. A szovjet kereskedelem álta lános bővülése és tökéletesedése a szocia lizmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszakában a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségének megszilárdí tását, a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztését, végtelen nagy ha zánk gazdasági területei közötti kapcsola tok fejlesztését szolgálja. A kereskedelem fellendítése — a város és a falu dolgozói anyagi és kulturális színvonala további emelkedésének elkerülhetetlenül szükséges előfeltétele, az ipari és mezőgazdasági terme lés gazdasági ösztönzésének komoly ténye zője.“ „A kereskedelemben dolgozók hazafias kötelessége teljesíteni a párt és a szovjet kormány által elénk tűzött felelősségteljes feladatokat. A kereskedelem dolgozói az élelmiszer és ipari árucikkek kereskedelmé nek javításával a városban és a falvakon, a közszükségleti cikkeket árusító üzletek és vállalatok hálózatának bővítésével, a dol gozók kiszolgálása minőségének emelésével járulnak hozzá hazánk további fellendülé sének és felvirágzásának ügyéhez“ — feje zi be cikkét V. Lopatkin. * A „Kommunyiszt“ 9. számából P. Fedo- szejev „A szocializmus és hazafiság“ című cikkét ismertetjük. „A világ minden részében a tartós békére irányuló hatalmas mozgalom a jelenlegi feltételek között egybeolvad a népek nem zeti szuverenitásának, szabadságának és függetlenségének védelmével —• írja beve zetőjében Fedoszejev. A népi tömegek egyre világosabban felismerik, hogy a né pek békés együttélésének aláásására törek vő agresszív imperialista erők mérhetetlen nyomort és szenvedést okoznak nekik és megsemmisítik nemzeti függetlenségüket A monopóltőke támadása a népek nemzeti szuverenitása ellen — az új háború előké szítését szolgáló politikának, az imperialis ták világuralmi küzdelmének szerves alko tórészét képezi.“ „A burzsoa ideológusok — folytatja Fedo szejev — a marxizmus fellépése óta azt állították és állítják, hogy a szocializmus és a kommunizmus nem fér össze a haza fiság gal, hogy a tőkés országok kommunistái a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit vé delmezve, a szocialista demokratikus tábor politikájával rokonszenvezve megszűnnek hazafiak lenni. Ám a valóságban éppen a burzsoázia volt az, amelv lábbal tiDorta a hazafiság zászlaját. A kommunisták ma gasra emelték és előre vitték a népek sza badságáért és függetlenségéért vívott har cának zászlaját, a hazafiság zászlaját és kö- réje tömörítették a világ széles dolgozó tö megeit.“ Fedoszeiev ezután visszamegy a történe lembe, a hazafiság történe’mi gyökereit ku tatja és rámutat arra, hogvan alakult ki a hazaszeretet érzése az évszázadok különféle előfe1 tételei közepette végbement szociális és kulturális haladással párhuzamosan. „A hazafiság — írja Fedoszejev — nem az emberek természettől örökölt, élettani sajátos tulajdonsága. Ez a hazájuk iránt érzett szeretet szociális, történelmileg felté telezett érzete, amely a haza érdekeinek szolgálatában nyilvánul meg. Minden nép érdekelve van hóna — azaz ama környezet szociális és kulturális feilődésében, amely ben él és dolgozik. Minden népnek meg vannak a hazája, an van ve1 ve és kultúrája véde1 mével kapcsolatos érdekei az idegen hódítókkal szemben.“ Fedoszejev itt az orosz nép évszázados
