Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Szőke Lőrinc: A monopóliumok a nyugat-európai integrációs törekvések hátterében / Nemzetközi kérdések
ve az unió hozta „eredményekkel”, amint azt június hó 8-án a német nehézipar el nöke kijelentette. A franciák viszont állan dó, de szinte reménytelen harcban vannak a németekkel, akiknek kezében van min den lényeges adu ebben a nagy tétekben menő játszmában. Míg ennek a két állam nak két-két képviselője ül az unió taná csában, a többi négynek csak egy-egy jut. A kilencedik, a munkavállalók megbízottja, aki — állítólag — a másfélmillió munkás és tisztviselő érdekei képviseli, — már aho gyan a jobboldali szocialisták — amilyen a belga Finett — képviselik a dolgozók érde keit. A forrada’mi munkásság képviselői valamennyi tagállamban a leghatározottab ban tiltakoztak a nemzetközi szuperkartell megalakulása ellen de az akcióegységet a jobboldali szocialisták e’árulták. Nekik iobb oartnerek a monopolkapitalisták. Azt mondták, hogy az unióval a kapitalizmus új. jobb, magasabb korszaka indul meg. A kapitalizmusnak a jobboldali szociál demokraták által beharangozott , új korsza ka” már tényleg bemutatkozott. A közös eladási árak és feltételek kivégz'k a ksebb és régibb berendezésű vállalatokat, elsősor ban Olaszországban és Franciaországban. Tízezrekre megy az unió „működése” kö vetkeztében ezekben az államokban az utóbbi hónapokban elbocsátott kohómunká sok száma és még több a csak részben foglalkoztatottak száma. A kartell viszont teljesíti funkcióját: a nagytőkéseknek hűen biztosítja a maximális profitot. Francia- országban például a parlament ipari bizott sága azt ajánlja, hogy az ország 450 mil liárd frank kölcsönt adjon az unióban tö mörült nehéziparnak beruházásokra, men tesítse az unió francia tagjait adók, illeté kek fizetése alól és szállítsa le termékeik vasúti tarifáját, hogy de Wendelnek is ak kora legyen a profitja, mint Kruppé. A PÉLDA RAGADÓS: A ZÖLDKARTELL VAGY A PFIMLIN-TERV Nem sokkal azután, hogy John Foster DuPes. az Amerikai Egyesült Államok új külügyminisztere ez év elején ünnepélye sen megnyitotta Luxemburgban az Európai szén- és acéluniónak közös eladási piacát, Párizsban tizenhét európai kapitalista állam képviselői jöttek össze, hogy a nehézipari unió mintájára egy európai mezőgazdasági egyezmény — zöldkartell — létesítésén ta nácskozzanak. Ennek a „tervnek” is akad névadó apja Pfimiin volt francia miniszter személyében, aki 1951-ben a következő pro- grammot ajánlotta a zöldkartellnek: Az európai államok kölcsönösen szüntes senek meg minden a mezőgazdasági cikkek behozatalára kirótt vámot és behozatali kor látozást. Határozzanak meg minden mező gazdasági termék számára egységes eladási árat. Létesítsenek államfeletti közös szervet, amelynek az lenne a feladata, hogy irányít sa a , közös érdeknek megfelelően” az egyes államok mezőgazdasági termelését. A konferencia Párizsban egy hónapig ülésezett és aztán eredménytelenül széjjei- ment. A zöldkartell tervének igazi patró- nusai azonban nem adták fel a reményt: ősszel újra összejönnek a kiküldöttek, hogy hátha addigra kisebbek lesznek az ellenté tek — vagy nagyobb a nyomás. A Pfimlin-terv mögött is a Schumann- terv szelleme áll: az európai kapita'ista mezőgazdaság integrálása a nyugateurópai hadi potenciál emelése céljából. Más k, nem kevésbbé fontos feladata a maximális profit biztosítása az amerikai monopolok számá ra. Az utóbbi években ugyanis az Egyesült Államok kivitele Európába nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági termékekben is erősen emelkedett. Ezt a piacot kell biz tcsítani továbbra is az amerikai monopó liumoknak az európai mezőgazdasági ter melés megfelelő „irányítása” révén. Végül az amerikai imperialisták a zöldkartell út ján egyszersmindenkorra s minden tagál lamra kötelezően el akarják zárni a nyu gateurópai piacot a demokratikus államok elől. Amennyire evidens, hogy a zöldkartell k vá’óan szolgálná az amerikai monopóliu mok érdekeit, éppoly biztos, hogy létrejötte a1-1 oiában rendítené meg nem egy európai mezőgazdasági állam rendjét. Az érdekek m'ndjárt a tárgyalások elején összeütköztek a kartell tárgvát képező mezőgazdasági ter mékek jegyzékének összeállításánál. A Schu- mann-terv tagállamai — felsőbb utasítás ra — egységesen léptek fel, ami °z összes többi állam ellenállását váltotta ki. A leg nagyobb nehézséget azonban a mezőgazda- sági behozatali vámok eltörlésének gondola ta okozta. Gondoljunk például a tőkés Cseh szlovák Köztársaság rendkívül magas me zőgazdasági védővámjaira, aminek a hábo rú előtti csehszlovák könnyűipar jelentős része is áldozatul esett — s előttünk van a zöldkartell minden nehézsége. A zöldkartell — hasonlóképpen, mint a .iekete” (nehézipari) társa, esősorban a gyengébb gazdasági egységeket veszélyeztet né. A terv patrúnusai nyíltan ki is jelen tik, hogy minden harminc hektár alatti gazdaság életképtelen és el kell tűnnie. Egy francia katolikus lap ebben az össze függésben „a felesleges parasztok millióiról” beszól Európában. Az amerikai monopóliumok integrációs tervei — amint a példákon láttuk — nyíl tak és határozottak. Ezért nem nehéz őket leleplezni, megmutatni igazi arcukat. Azt is láthatjuk, hogy nemcsak a leleplezés, hanem az ellenük való ellenállás is lehet séges; mutatja ezt a háborús különszerző dés ratifikálásának megakadályozása a né met és francia dolgozók részéről. Mutatja ezt a Pfimlin-terv, a zöldkartell teljes csőd je Ahol pedig a burzsoázia nyílt áru ása é.s a jobboldali szociáldemokrata vezetők megvesztegethetősége m:att ideig-óráig si kerülnek az amerikai monopóliumok euró pai tervei, mint például a Schumann-terv esetében, ott is előbb-utóbb feleiniök kell az ország létérdekei elárulóinak saját nem zetük ítélőszéke előtt.
