Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Dusan Ruppeldt: A külpolitika osztályjellege és funkciója / Nemzetközi kérdések
maradunk, ha ezek az országok ugyanilyen magatartást fognak tanúsítani a Szovjetunió irányában, ha nem fogják megkísérelni or szágunk érdekeinek megsértését.“ És Ma lenkov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán ismételten hang súlyozta: „A békét és a népek biztonságát szolgáló szovjet politika abból indul ki, hogy teljesen lehetséges a kapitalizmus és a kommunizmus békés egymás mellett élé se és együttműködése, ha mindkét részről megvan az óhaj az együttműködésre, ha mindkét fél kész teljesíteni a vállalt köte lezettségeket, betartja az egyenjogúság és a más államok belügyeibe való be nem avat kozás elvét.“ Ezek a szavak kifejezik a je lenlegi szovjet külpolitika főeíveit, ame lyeknek megvalósítása azonban az imperia lista államok és különösen az amerikai im perializmus ellenállásával találkozik. A szocialista nemzetközi politikának ezen elvei teljes mértékben megnyilatkoznak és érvényesülnek a Szovjetunió és a népi de mokratikus országok kölcsönös kapcsolatai ban. Amint már említettük, Sztálin elvtárs hangsúlyozta: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című művé ben, hogy a második világháború legfonto sabb gazdasági eredménye az egységes vi lágpiac szétesése volt. A Szovjetunió vezet te demokratikus piacon új gazdasági együtt működés fejlődött ki, amilyent a nemzet közi kapcsolatok eddig nem ismertek. „Az új demokratikus világpiac, — mondotta Malenkov elvtárs a Szovjetunió Kommu nista Pártia XIX. kongresszusán — nem ismer elhelyezési nehézségeket, mivel fel vevő képessége, a demokratikus táborhoz tartozó országok termelése válságmentes növekedésének megfelelően évről-évre nö vekszik, mivel a demokratikus táborhoz tartozó valamennyi ország termelésének szakadatlan növekedése egyre jobban nö veli a demokratikus piac felvevőképessé gét“. A Szovjetunió ipari termelésének vo lumene 1951-ben csaknem tizenháromszoro sára növekedett 1929-hez viszonyítva és nagy fejlődésen mentek át a népi demokra tikus országok is, habár ezek nagyobb ká rokat szenvedtek el a háború során, mint a kapitalista országok, amelyeknek termelése körülbelül egyhelyben topog. Az ipari ter melés háború előtti színvonalát-Lengyelor szágban 2.9-szeresen, Bulgáriában 4.6-szere- sen, Albániában több mint 5-szörösen, Cseh-. Szlovákiában 1.7-szeresen, Magyarországon 2.5-szeresen, Romániában 1.9-szeresen lép ték túl 1951-ben. A Német Demokratikus Köztársaság ipari termelése 1952-ig 36 szá zalékkal túlszárnyalta a háborúé!őtti szín vonalat. A Kínai Népköztársaság ipari ter melésének volumene 1951-ben több mint kétszer akkora volt, mint 1949-ben, amikor megalakult. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ipari termelésének volumene 1949-ben, tehát eev évvel az amerikai tá madás előtt, négyszer akkora volt, mint 1946-ban. Az ipari termelésnek ez az óriási növe kedése a népi demokratikus országokban, ahol kiküszöbölték a válságokat és biztosi- tottták a felvevőpiacokat, előfeltételét ké pezi a demokratikus piac országai közti szoros kereskedelmi kapcsolatoknak, alap ját képezi olyan nemzetközi együttműkö désnek. amilyent azelőtt a történelem nem ismert. 1949-ben Moszkvában megalakítot ták a Szovjetunió és a népi' demokratikus országok kölcsönös segélynyújtási tanácsát, amely valamennyi részvevő országnak biz tosítja azt, hogy árujukat a kölcsönös biza lom és előnynyújtás alapján cseréljék ki. Hogy ez a kölcsönös segélynyújtási tanács milyen éles ellentétben áll az áru és tőke kivitel Marshall-terv képében történő ame rikai tervével, azt bizonyítja az a tény, hogy míg a Marshall-terv következménye kén csökkent a tagállamok termelése és fo kozódott a munkanélküliség, emelkedtek az árak, csökkentek a fizetések és a bérek, ad dig a kölcsönös segélynyújtási tanácsban tömörülő népi demokratikus államokban állandóan emelkedik a termelés és így a dolgozók anyagi és kulturális színvonala is. Ilyen a demokratikus táborban megvaló suló politika, amely hírnöke a jövő új típu sú nemzetközi kapcsolatoknak az egész vi lágon. Ez az a politika, amely abból az ob jektív törvényből ered, hogy a termelési viszonyoknak feltétlenül összhangban kell lenniök a termelőerők jellegével, amely törvény útat igyekszik tömi magának a kapitalista országokban is. És éppen ezen alapul a társadalmi fejlődés törvényszerű sége, mivel ez a fejlődés az emberek aka ratától független objektív törvények alap ján folyik. A társadalom reakciós osztályai ellenállást fejthetnek ki e törvény alkalma zása ellen, ahogy ezt teszik is a kapitalílte országokban, de nem érvényteleníthetik ezt a törvényt, amelynek alkalmazása el fog vezetni a tulajdon társadalmasításához és ezzel a kizsákmányoló kapitalista rendszer likvidálásához. Ez a törvény, amelyet a burzsoázia a feudalizmus elleni harcában felhasznált — ma ellene működik, és épp úgy, mint a feudalizmusnak, neki is hirdeti elkerülhetetlen pusztulását. Mindebből is mételten láthatjuk, hogy a nemzetközi kap csolatok is a társadalmi fejlődés törvényei alapján .folynak le .és hogy a társadalom haladó osztályai a hordozói annak a gazda sági törvénynek, hogy a termelési viszo nyoknak feltétlenül összhangban kell len niök a termelőerők jellegével. A burzsoázia a történelem színpadán el játszotta a szerepét és akárhogy is harcol a társadalmi fejlődés objektív törvényei el len, ezek meghatározzák a világ proletáriá - tusának vezető szerepét a háborúmentes új világ építésében az együttműködés és a kölcsönös megértés világának kialakításá ban. És mi, akik Ina ott állunk a Szovjet unió oldalán, az egvséges, rendíthetetlen béketáborban, már ráléptünk erre az útra.
