Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Jankovich Imre: Képzőművészeti kiállítások decemberben / Kultúrszemle
Kulich János: Pályázat a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművére Selmecbányán* sok festünk az elmúlt években az egyéni, vagy talán, úgy is mondhatnánk, hogy „csak azért is új" kifejezési forma kere sése közben elfelejtett, néhány pedig még meg sem tanult rajzolni. A rajzkészség hiánya, — ez a legnagyobb hiba a legtöbb képen. Föltétlenül szükséges, hogy mű vészeink tökéletes mesterei legyenek hi vatásuknak. Nemcsak az a fontos, hogy a kép mit fejez ki, hanem az is, hogy hogyan. Az összehasonlítás kedvéért szakítsuk meg most egy-két mondatra a k'állítás elemzését és nézzünk át a „szovjet repro dukciók" tárlatára, amelyet a híd mellett lévő kiállítási csarnokban rendeztek meg A gazdag anyag egy kiforrott stílus vi lágát tükrözi. Nem találunk ezeken a ké- petcen semmi felületességet. Tőké etesen kidolgozott képek ezek. kiegyensú yozott kompozícióval, a föcselekmény kidomb vi tásával. A képek alakja* nemcsak formai lag vannak lelkiismeretesen kidolgozva, hanem tükrözik az egyén jellemét is. Ezek az elvek az előbb tárgyalt kiállí tás sok képén hiányzanak. Néhány tömeg jelenetet ábrázoló képen például a legtöbb alak egyforma részleteséggel van kidol gozva, ennek következtében a főcselek mény nincs eléggé kidomborítva. A kép veszít áttekinthetőségéből és hiányzk be lőle a szilárd kompoziciós tengely. A sze mélyek gyakran sematikusak, hiányzik belőlük az indulat, a lélek. Művésze nk még úgylátszik nem igen mernek az em ber mélyebb elemzésébe bocsájtkozni, meg elégszenek a test ábrázolásával, amelyből azonban a jellemet nem tudják kiolvasni. Bizonyítja ezt az is, hogy a kiállításon meglepően kevés a portré, amelynél a festő már kikerülhetetlenül szembe van állítva a jellemrajz problémájával. Végül még egy hiányt szeretnék megemlíteni, azt a bizonyos felületességet, amely a részle tek kidolgozásában nyilvánul meg, továb bá a kevés érzéket az anyag iránt. Ha említettem is, hogy szükséges a cselek mény fontosságát a kidolgozás részletessé gével is kifejezni, ez nem jelenti azt, hogy a képen a környező házak, fák úgy fesse nek, mintha papírból lenének kivágva, hogy ellenkezzenek mindennemű szerke zeti elvvel és feliamerhetetlenek legye nek. Nagyon sok kép további hiánya a tér és távlat hiánya és a színek adta le hetőségek kisméretű kihasználása.. Ezekben a dolgokban kell még fejlőd niük művészeinknek, sokat kell még ta nulnotok és erre a legjobb alkalom a klasz- szikus mestereit müveinek szorgalmas ta nulmányozása. Hogy kiemeljük az értékes példáikat, elsősorban Mária Medvecká államdíjas művésznő műveit kell megemlíteni és fő leg a „Béke gyermékei*‘-t, amelyből oly üde optimizmus árad. A kollektív mun kának sikeres kísérlete Szalay és Vöt ru ha triptikonja: „A hegyek a dolgozóké". A kiállításon képviselve van a szatí- \ Hrcska Jusztin: Szlovák tavasz Í945.