Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Fábry Zoltán: Dimitrov, az antifasizmus hőse
iával terhelten, három emigráns bolgár kommunista: Dimitrov, Popov és Tanév. Gőring a kezét dörzsölte és bizonyára nem sejtette, hogy ez ismeretlen bolgárok egyike lesz majd az a narancshéj, melyen ciyan végzetes huppanással elcsúszik. Dimitrov színrelépése minden korok egyik leg nagyszerűbb jelenete marad. Dimitrov és Gőring párharca: a vádlott, aki vádló szerepében a vádlót bélyegzi cáfolhatatlanul vádlottá. Gőring ez alkalommal „törököt fogott“ Dimitrovban, törököt, aki nem en ged. Gőring és Dimitrov itt és így lettek el választhatatlan történelmi ikerpár: a gyuj- togatási per vádlója és vádlottja, tettese és ártatlanja, az igazságnak megfelelő korrek cióban, csere viszony bán. Dimitrov contra Gőring: a gyujtogatási per idejéből származó lapok és könyvek ezzel a címmel jelzik a lipcsei per szenzá cióját és lényegét. Két névre egyszerűsítve, két világ csapott itt össze. És ez összecsa pásból megszületett a fasizmus kezdeti el marasztalása és a kommunizmus felmen tése. Dimitrov vádlottként került a per tár gyalására és mint az egész világ által iga zolt hős hagyhatta el küzdelme színhelyét. Ki ismerte eddig a nevét? A tárgyalásról közölt jelentések eleinte csak van dér hűb be, Torgler és „a három bolgár" peréről be széltek, aztán egyszerre csak Dimitrov és mindig Dimitrov! És ez az ember most már szuverénül uralta a tárgyalótermet Dimi trov bombaszenzáció lett, majd több, a lipcsei per hőse. A világ felgyúltan figyelt és igent bólintott: már csak Dimitrov érde kelte, Dimitrov a vádlott, aki vádló lett, tá madó, aki taktikájával felingerli ellenfeleit, hogy aztán észrevétlenül egyre sikamló- sabb talajra csábítsa őket, míg csak el nem csúsznak azon a bizonvos narancshéjon. Minden magva,rázat helvett álljon itt a „tör ténelmi párbeszédként“ e’könwelt jelenet: Gőring: Meg vagyok győződve, hogy a bűnösöket, a gazembereket az önök sorai ban kell keresni. Dimitrov: Van-e arról tudomása a minisz terelnök úrnak, hogy ez a „bűnös világné zet“ a föld egy hatodát kormányozza: a Szovjetuniót? Gőring: Sajnos! Dimitrov: Van-e arról tudomása, hogy ez a Szovjetunió diplomáciai, politikai és gaz dasági kapcsolatot tart fenn Németország gal és hogy megrendelései száz *s százezer német munkásnak adnak kenyeret? Gőring: Majd én megmondom, hogv miről van a német népnek tudomása. Arról, hogy ön ide befurakodott, hogy felgyújtsa a par lamentet. Az én szememben ön egy közön séges akasztófára való gazember! Bunger elnök: Dimitrov, már figyelmez tettem, hogy ne tartson itt kommunista pro- pagandabeszédet. Ne csodálkozzon aztán, ha a tanú úr ennyire kijön a sodrából. Dimitrov: Én nagyon meg vagyok eléged ve a miniszterelnök úr feleletével. Elnök: Hogy meg van-e elégedve vagy sem, az engem nem érdekel. Megvonom a szót. Dimitrov (iróniával): Ügy látom miniszter- elnök úr, hogy ön fél a kérdéseimtől? Gőring (toporzékolva, öklöt rázva ordít): Mi jut az eszébe csirkefogó! Vezessétek ki azonnal ezt a kommunista gazembert: (A rendőrség .anélkül, hogy bevárná az elnök intézkedését, végrehajtja a tanú úr parancsát.) Elnök (hogy megmentse a látszatot, utá nuk ordít): Ki vele! Gőring (tajtékzó szájjal kiált Dimitrov után): Csak innen, a bíróságtól kerüljön ki egyszer, majd akkor elbánunk magával! Ki csodálkozik, ha a nácisajtó e párbeszéd után ezeket írta: „Ha még vannak a botbün tetésnek ellenségei, most beláthatnák téve désüket! Ennek a bolgár fickónak minden reggelire huszonötöt kéne kiszámolni a há tuljára. Ez jótékonyan befolyásolná lelkiál lapotát“. A bolgár fickó azonban nem hagyja magát befolyásoltatni sem a toporzékoló Gőringtől, sem a német lapoktól. Folytatja támadásait és bár névszerint sohase vádolja Gőringet a gyújtogatás megszervezésével, de amikor Mefisztóról beszél, mindenki tudja, hogy kit ért e fedőnév alatt. Dimitrov tudja, hogy van egy szerencsétlen pénzen megvásárolt „Reichstagshrand-Faust“: Van der Lub ' be ...“ de én a Reichstagsbrand- Mefisztót keresem. Kérdéseim csak ezt szolgálják és semmi mást." A háttéri mozgató ördögök ilyenkor persze csak dühöngeni tudnak. Di mitrov, a vádlott, ízeire bontja a vád alap vető hazugságát: a kommunista felkelés me séjét. Idézi Hitlert: „A készülő per ki fog ja nyitni a világ szemét a gyujtogatási ejt- szaka szenzációira, melyeket a megtatóh anyaggal bizonyíthatunk, ame'vet azonban eddig ép a vizsgálatra való tekintette! nem tárhattunk eddig a világ elé“. Erre a nyi latkozatra támaszkodva „Dimitrov vád1 ott megkérdezi a házkutatást vezető He1! er rendőrtanácsost, hogy van-e birtokában egyetlen olyan dokumentum, melyből kivi láglik, hogv a német hatóságok február 20 és 28. között fegyveres kommunista felkelést vártak?“ „Heller rendőrtanácsos: Nincs!“ Ezek után érthetővé válik, miért kellett a kérdezőt a per tartama alatt ötször kizár ni a tárgyalási teremből! De mindannyiszor, amikor Dimitrovot kizárták, lényegében a világot zárták ki. M.ert ne feledjük el: a per belpolitikai célján túl, nagyon fontos külpolitikai vonatkozást is szolgált. A né met fasizmus e perrel a kommunizmus el len hangolt Európa rokonszenvét igvekezett megnyerni. A tanúk ennek megfele'ően vallották, hogy Varsó, Bécs és Prága ellen hasonló merényletek készültek. Dimitrov a mesékre így felel: „Mélyen meg vagyok győződve, hogy e gyújtogatás csak őrültek vagy a kommunizmus legnagyobb ellensé geinek műve lehetett. De én szerepcsere sem őrült, sem a kommunizmus ellensége nem vagyok. Nyugodtan állíthatom- annyi közöm van a gyújtogatáshoz, mint az e te remben jelenlevő külföldi újságíróknak vagy a bíró uraknak.“ Dimitrov, aki a gyújtogatás időpontjában
