Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Július Fučík: Porfirij atya prédikációja
„No mi újság“, gúnyolódtak velük, „mit csinál a traktortok?“ Azt felelték: Meglesz. De már maguk sem hitték. A tanácskozásokon, Afanaszik Ivanovics szobájában csak a traktorról beszéltek. Meg az ími-olvasni tudásról. Misa, a komszo- molista azt ajánlotta: iskola kellene. Elfo gadták és felkerekedtek a városba tanítóért. „Nincsenek tanítók“. így lett hát a komszomolista Misából ta nító, Csönd apó pedig a diákja. Október végén vagy november elején, amikor a reggeleket már csípőssé tették az első, gyenge fagyok, berontott Voroncovká- ba egy Ford-kocsi, benne Pjotr Andrejevics, kifulladva, mintha csak az autó mellett szaladt volna idáig. „Holnap“, kiáltotta izgatottan, „holnap a városban lesz már a traktor. Készüljetek!“ A voroncovkaiak felugráltak és nagyta karításba kezdtek. A garázs bejárata fölé friss gallyakat aggattak, izgatottan zsibon gott az egész falu és éjjel senki sem tudta lehúnyni a szemét. Erre a napra Porfirij atya böjtöt és imád kozást hirdetett. ★ A traktort a textilmunkások díszőrsége kísérte a faluba. A garázs előtt az „Internacionálé“-t ját szották, a templomban pedig felcsendült Porfirij atya baritonja. Pravoszláv keresztények! Felemelte tekintetét a templom festett mennyezetére és narancssárga szakálla alatt áhitatosan összekulcsolta a kezét. Kint fel berregett a motor, a dob zaja keresztül hatolt a falakon. A hallgatás gvönvörűsége megkeseredett. Az oltár előrehajolt és a hí vők zavartan vetettek keresztet. „Halljátok“, kiáltotta Porfirij atva, „hali- iátok az ördög muzsikáját, a világ végét hirdeti!“ Varvara Tyimofejevna felzokogott. Porfirij atva széttárta kezét, majd bána tosan lebocsátotta maga mellé. Ez már a vüág vége. „Hurrá!“ hangzott a garázs felől, vissz hangzott a tetők közt és áthatolt a temp lomfalon is. A világ vége közeledik, mondja Porfirij atva mély hangon és narancssárga szakálla mintha hirtelen megszürkülne. Az Anti kriszt us a traktoron a pravoszlávok közé hatol, felrobban és összezúzza őket. Isten a legsúlyosabb megpróbáltatást küldte ránk. A koihozok a pokol műve, elnyelik egész Oroszországot és a pravoszlávok le'ke az ör dög martaléka lesz. Váltsátok meg a telke teket, fordítsátok szemeteket az égre és imádkozzatok az Úrhoz, hogy adjon nektek erőt megölni a bűnt és kiűzni az Anti- krisztust. Aki belép a kolhozba, mondotta Megváltónk Jeruzsálemben, megérdemli az örök kárhozatot. Vagy még jobb volna ma lomkövet kötni a nyakába és a tenger mé lyére taszítani. A világ vége közeledik, kiáltja Porfirij atya és szeme félelmetesen villog, a világ vége közeledik és Isten fia leszáll a földre, hogy megváltson bennünket. Jaj azoknak, akik nem hallgatnak hívására. Petrovkában, a délvolgai kerület atkarszki körzetében, Urunk, a Megváltó Jézus Krisztus sajátkezű levelet küldött a pravoszlávokhoz s ezt írja benne: Ámen, ámen, mondom néktek, ha beléptek a kolhozba, meghaltok. És ha az ördög földjének kenyerét eszitek, meghal tok. És házaitok hamuvá válnak, gyerme keitek és marháitok egytől-egyig elpusz tulnak. De a petrovkaiak nem hallgattak az isten szavára és igazságos keze elérte őket. Van is ott sírás meg fogcsikorgatás. A kolhozis ták gyermekei meghaltak, hogy ártatlan vé rükkel vezekeljenek szüleik bűneiért. És amikor ez a figyelmeztetés sem térítette el a petrovkaiakat az Antikrisztus útjáról, bal kezükről leesett minden úijuk. És amikor így sem hallgattak a Mindenható szavára, borzalmas dögvészt küldött rájuk, amely, elsöpör mindenkit, aki nem tér az örök élet útjára. Meg akarjátok várni, kérdi Porfirij atya és alakia csaknem a festett mennyezetig magasodik, meg akarjátok várni, amíg a Mindenható Irgalmasság büntetéseket küld rátok, magához szólít és elátkoz benneteket? Űzzétek ki magatok közül az Antikrisztust. segítsetek az isteni igazságszolgáltatásnak, söpörjétek el az ördög művét és váltsátok meg lelket eket, ámen. Elnémult Porfirij atva csengő baritonja és az Intemacionálé is a voroncovkai kolhoz első traktora felett. A garázst bezárták és a kolhozisták zaios örömmel tértek haza. Porfirij atya becsap ta az ablakot: „Rablók!“ 'k Éjjel a szomszédok kétségbeesett zörge- tése verte fel Dmitrij Konsztantyinovicsot. „Ég a traktor!“ Kifutottak a garázshoz. Az őszi sárban egv holtest feküdt s a fa házikó úgy égett a fejénél, mint halotti gyertya a koporsó felett. Betörték az ajtót, kihúzták a traktort és visszatértek a halotthoz. Úgy feküdt ott, mintha temetésre várt volna. Törzse ki egyenesítve, keze összekulcsolva a mellén és benne a kereszt. De ezt nem vették észre. Csak a kegyet lenül szétvert fejet látták, a kiloccsant agy velőt és a sárba csurgó vért. Lassan végigégett a tűzvész gyertyája. A kodhoz isták a halott ‘mellett térdeltek és imádkoztak. Csönd apó volt.
