Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Lőrinc László: A "Kommunyiszt" 1953. évi 7-ik száma / Folyóiratismertetés
léséért. A kolhozparasztok, gép- és traktor- állomások, valamint a szovhozok munkásai intézkedéseket tesznek a tavaszi vetés pél dás elvégzésére, kiváló minőségű terma? elérésére, hogy több élelmiszert adjanak a lakosságnak, és több élelmiszert adjanak a könnyű jpamak” — fejeződik be a cikk. „A szovjet külpolitika szilárdítva a világ első szocialista államát — írja Nyikonov elvtárs „A Szovjetunió külpolitikája” című cikkében — ezzel nemzeti és nemzetközi feladatait teljesíti. Védelmezi a Szovjetunió népeinek békéjét, melyek országunkban a kommunista társadalmat építik és a béke- harcban minden ország dolgozó tömegeinek nagy segítséget nyújt.” A szovjet állam fennállásának évei alatt a Kommunista Párt és a szovjet kormány által folytatott külpolitika méltán váltotta ki a szovjet nép és a világ legszélesebb körű tömegeinek mély rokonszenvét és támoga tását. Ez az elvitathatatlan tény azzal magyarázható, hogy ezen évek folyamán a szovjet külpolitika helyessége gyakorla tilag bebizonyult. A cikkíró ezután beha tóan foglalkozik a Pravdának Eisenhower beszédével kapcsolatban közölt cikkével. Rámutat arra, hogy a népek idegen érde kekért való háborúba döntésének politikája — az imperialisták politikája és a szovjet ál lam számára ez mindig idegen és gyűlölt politika volt. Lenin szavait idézve „politi kánk és propagandánk egyáltalában nem arra irányul, hogy háborúba hajszoljuk a népeket, hanem arra, hogy véget vessünk a háborúnak.” A kapitalista államok között keletkező háborúk okait levezetve, Nyikonov kiemeli a Szovjetunió mindenkori békeszándékát. , A Szovjetunió mindig az általános béke támogatásának és szilárdításának fő támasza és alapvető tényezője volt és a jövőben is az marad” — fejezi be cikkét Nyikonov elvtárs. A. Grigorjev részletes cikkben foglalkozik ..A munkatermelékenység emelésének kér désével a Szovjetunió iparában.” A munka termelékenységének növelésén a munkafo lyamatban végrehajtott mindenféle módo sításokat, a termék előállításához társadal milag szükséges munkaidő megrövidítését értjük, — írja. — A kapitalizmusban pél dául, különösképpen annak monopolstádiu mában, a munka termelékenységének nö vekedése állandóan utat törő irányzat. A kapitalista termelésben, melynek célja a maximális profit biztosítása, lényegéből ere dő ellentétes tényezők fékezik, lassítják és gyengítik a munka termelékenységének nö vekedését. A kapitalizmus gazdasági alap törvénye határozza meg a munkás erejének, — a termelő erők döntő fontosságú elemének szakminőségében történő változásokat is. A kapitalisták olyan technika bevezetésére törekszenek, amely a munkások szakmai színvonalával szemben támasztott igényeket nem fokozza, hanem csökkenti, a munkást nemgondolkodó, mechanikusan cselekvő gép alkatrésszé teszi. „A szocialista társadalomban a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló ter melési viszonyok teljesen megfelelnek a termelő erők jellegének. A termelés fejlő désének fő és döntő fontosságú erejét kép- pezik. A szocializmus gazdasági alaptör vényének hatása hatalmas társadalmi té nyezőket kelt életre, amelyek meggyorsít ják a szocialista termelés fejlődését,” — folytatja a cikk írója. Grigorjev az új technikát elsajátított új káderek képzésével kapcsolatban megjegyzi. Új szakképzett káderek előkészítése és a munkások szakképzettségének fokozása az ötödik ötéves terv éveiben soha nem látott arányokat ölt. 1952-ben 1,442.000 hallgatója volt a szovjet tudományos intézeteknek. A technikumokon és más szaktanintézetekben 1,475.000 hallgató tanuk. 1952-ben a gaz daság valamennyi ágában körülbelül 5 és félmillió főiskolai és középiskolai szakkép zettséggel bíró egyén dolgozott, azaz 2.2-szer- te több, mint a háború előtt. A háború utáni években 23.500 iskola épült a Szovjetunió ban. A cikkíró ezután az ötödik ötéves tei-v feladatait boncolgatja, rámutat azokra a fő módszerekre, amelyekkel a szovjet dolgo zókra váró feladatok sikeres teljesítése le hetővé válik és amelyekre a XIX. kongresz- szus irányelvei rámutatnak. „E bonyolult feladatok megoldásában óriási szerepet játszik a munkástömegek kibonta kozó alkotó tevékenysége és lankadatlan kezdeményezése. A termelés élenjáró dol gozóinak tapasztalatai, a szocialista munka- verseny gyakorlata egyre határozottabban egyengetik a munkamegszervezés új élen járó formáinak útját, — írja A. Grigorjev, majd így fejezi be cikkét: „A szovjet em bereknek a Kommunista Párt által az ötö dik terv nagyvonalú feladatainak teljesíté sére és túlteljesítésére irányított építő mun kája biztosítja a munka termelékenységének újabb fellendülését és új lépést előre a kommunizmus felé.” M. Constantinescu a Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkára „Az áruter melésről és értéktörvényről a népi demo kratikus rendszer feltételei között” címmel írt cikket, amelyben Sztálin elvtársnak ,A szocializmus közgazdasági problémái a Szov jetunióban” című művéből indul ki. „A mezőgazdaság szocialista átépítésének a Szovjetunióban sikeresen végrehajtott le nini-sztálini programmját követve építjük fel a szocializmust a Román Népköztársaságban — írja. A román proletáriátus kezébe vette a hatalmat s nem várt addig, míg a kapi talizmusnak sikerül felőrölni a kis- és közép parasztokat. Az alapvető ipari termelési eszközöket 1948-ban kisajátították és össz népi tulajdonba helyezték., A kis- és kö zép magán termelők fokozatosan szövetke zeteket alakítanak, hata’mas kollektív gaz daságokban egyesülnek. A rohamosan fej lődő szocialista ipar korszerű technikával látja el e kollektív gazdaságokat. Romá niában a mezőgazdaság már több, mint 50.000 traktort és más gépet kapott” — írja Con stantinescu elvtárs. 494
