Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Sas Andor: Kutuzov útja szlovák földön Holicstól Dukláig / Szemle
tegye, kisajátítsa a nagy francia forrada lom eredményeit. Milyen szolgálatot tett Napóleon a pol gárságnak? Megakadályozta, hogy a jako binusok elszánt forradalmiságából olyan új rend szülessék, amely a nagypolgárság vállalkozási, spekulációs tevékenységének lehetőségeit gátolja. Azután a felszabadult népi erők áradatát a burzsoázia malmaira vezette, s a földesúri elnyomatástól meg szabadult parasztsággal a francia nagy polgárság számára katonai erőszakkal ki fosztható, vagy üzletesen kizsákmányol ható területeket hódított. A napóleoni hadsereg gyökerében kü lönbözött az európai reakció élén álló feu dális hatalmak hadseregeitől. Nem ismerte az értéktelen nemesi tisztikart és a közka tonákra kíméletlenül lesújtó őrmesterek pálcázását és botozó dühét. A napóleoni hadsereg magva felszabadult parasztokból £llt, akiket befolyásolt és lelkesített a le genda arról a bizonyos marsallboitról, amelyet az egyszerű közkatonák tomiiszte- rükben hordoznak. A szabad verseny elvének ez a katonai nyelven kifejezett formulája azonban ki fele nem volt képes mágneses erővel hatni, annak az imperialista -rőszaknak következ tében, amely éppen az oroszországi had járat alatt a megtámadott ország egyszerű népét sújtotta. Az orosz hadseregben ugyan jobbágyok szolgáltak, de számukra semmit nem jelenthetett a francia propaganda a napóleoni hadsereg demokratikus külde téséről és szelleméről, mert az orosz job bágyság csak a napóleoni kard csapásait érezte. A francia császár az általa meg szállt orosz területeken nem szüntette meg a földesúri rendszert, nem léptetett életbe polgári törvénykönyvét, hanem rombolt, a jobbágyfalvakat felégette és a földet vérrel áztatta. Ezért történt, hogy az orosz nép a hódító burzsoázia hadjára tában az ő sorgát megváltoztató forradalmi erőt nem érzett és így Napóleon ellen küzdve puszta életét és létét védte. A XIX. század polgári történetírói és romantikus költői Napóleon oroszországi hadjáratát heroikus vállalkozásnak mutat ják be s az összeomlással kapcsolatos szen vedéseket állítják oda a burzsoa imperia lizmus e hadjáratának mértékéül. A he roikus áldozatvállalás azonban mennyivel nagyobb volt az orosz oldalon, ahol a ítéli hadjárat klimatikus megpró báltatásait az orosz katonaság éppúgy végigélte, mint a francia gárdakatonaság s a porosz és osztrák segédcsapatok. De az orosz katonaságon kívül szenvedtek a nem kombattáns lakosság tömegei, a fölgyujtott városok s a kirabolt és a földdel egyen lővé tett falvak népe. Az 1812-es honvédő háború mutat némely hasonlóságot a XX. század Nagy Honvédő Háborújával. Az aggresszor mindkét esetben nem érte be saját erőivel, a leigázott csatlósországok haderőit is maga mellé kényszerítette. Mindkét esetben hatalmas erkölcsi fölényt jelentett az orosz nép számára, hogy nem ő volt a támadó és hódítani akaró, hanem védekező harcot folytatott És a feudaliz mus bilincseiben is önfeláldozóan teljesí tette a honvédelem parancsát, hiszen mun kája és a verejtéke jussán magáénak tud hatta a földet, melynek gyümölcsét a bir tokos nemesség minden munka nélkül ki sajátította, élvezte, elvonta tőle. Bár a Nagy Honvédő Háború idején a fasiszták támadó hadserege számban sokszorosa volt a napóleoninak, a XX. században a Szovjetunió dolgozói elbántak vele, mert a szovjet hazafiság legyőzhetetlen lendüle te, öntudatossága, hősi emberiessége és ál dozatkészsége sarkalta őket. Az 1812-es háború a gyarmati hadjáratok mellett a francia forradalom győzelme után szabad teret nyert burzsoázia legnagyobb arányú hódító imperialista vállalkozása volt. Abból a polgári szabadságból, amely nek hirdetése kísérte Napoleon támadó hadműveleteit, a megtámadott ország el nyomott jobbágyai semmit nem élveztek, ellenben a burzsoa militarizmus és impe rializmus erőszakosságának malomkövei közé kerültek. Számukra még az a nyomo rúságos létalap is megsemmisült, amelyben addig a földesúri földeken, bár anyagilag letiprottan, de egy pusztító háború meg próbáltatásai nélkül élhettek. Napoleon és Kutuzov katonai pályájában egyező vonás, hogy mindketten egyszerű tisztként kezdték a szolgálatot, de míg Napoleon a forradalom sodrában viharos gyorsasággal érte el a nagy katonai egy ségeket vezénylő tábornok rangját, addig Kutuzov hatvanadik életévében járt, ami kor 1805-ben hadseregparancsnoksággal bízták meg. Míg- azonban Napoleon a szá mára adott körülmények között teljesen a saját akarata és szándékai szerint gya korolta a vezényletet, addig Kutuzovot a feudális Oroszországban a cártól, az udvari főnemességtől s a tehetségtelen feljebbvalóktól való függés akadályozta és gátolta megfontolt és lángeszű sztratégiai elgondolásainak kivitelében. Nemcsak ko ránál, hanem egész egyéniségénél fogva ellentéte volt Napóleonnak. Az utóbbi a maga korában, az akkori technikai adott ságok keretében a villámháború, a gyors rajtaütésekkel kivívott sikerek embere volt, Kutuzov a megfontolt óvatosságé, mely nem átmeneti, talán csillogó ered ményekre, hanem a végső, döntő és el söprő győzelemre tört, amint ezt 1812-ben megmutatta. - Lev Nikola jevics Tolsztoj a napóleoni háborúkat bemutató hatalmas epikai alko tásában, a „Háború és béké”-ben, szerepel teti és a történetírással vetekedő hűséggel mutatja be Kutuzov egyéniségét és jelle mét. Tolsztoj azt írja róla az 1812-es bo- rodinoi ütközettel kapcsolatban, amely után Napoleon tovább nyomult előre Moszkva felé, de amelyet Kutuzov, bár visszavonult, nem tekintett vesztes csatá nak, hogy az orosz fővezér képes volt az egész hadseregben azt a hangulatot fenn tartani, amelyet a hadsereg szellemének
