Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Jankovich Imre: Látogatás Borúth Andor festőművésznél / Szemle
SZEMLE Látogatás Borúth Andor festőművésznél Hazánk egyik legfestőibb vidékén, a vad regényes Tátrában kerestük föl Borúth Andort. Itt él ’ és dolgozik az ősz mester, körülvéve a természet kiméríthetetlen szép ségeivel. Fölkerestük őt, hogy 80-ik szüle tésnapja alkalmából elbeszélgessünk vele művészi múltjáról, képeiről, jelenlegi mun kájáról. Műtermében fogadott, amelynek ablakán keresztül az erős napfényben szikrázó, hó- födte Szlavkovi csúcsot lehetett látni. Bent szinte ünnepélyes hangulat uralkodott, ta lán a művész különös egyénisége, talán a Borúth Andor: önarckép falon sűrűn sorakozó képek okozták ezt. Ezek a képek csak töredékét képezik alko tójuk élete művének, mégis rekonstruálni lehet belőlük azt az utat, amelyet Borúth Andor hosszú művészi pályáján keresztül megtett. Mindenesetre mindjárt az első pillanatban két dologra engednek következ tetni, először is azt árulják el, hogy Borúth Andort főleg az emberi arc érdekli. Hosszú működése alatt az emberi lélek legmélyebb rejtekeibe sikerült behatolnia és megtalálta a lelkiállapot ecsettel való kifejezésének módját. Modelljai képein élnek, ezek az arcok váltakozó hangulatokat, lelki küzdel meket fejeznek ki. Borúth Andor életén keresztül sokszáz arcot és sokszáz emberi jellemet figyelt meg. Ha műveit időrendbe szedve vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy minél idősebb a mester, annál inkább sike rül a lényeget, a jellegzetesét megragadnia. Képei hovatovább egyszerűbbé, nagyvona lúbbá válnak és mégis mindig többet árul nak el az örök emberről. Utolsó munkáiban szinte leszűri egész élete megfigyeléseit és ezek az arcképek már nem csak bizonyos személyeket ábrázolnak, hanem ennél többet, karakterisztikus embertípusokat. Borúth An dor ebben ' a stádiumban elérkezett már a realista művészet mesteri nívójához. Külön említést érdemel az a számos önarckép, amely a művész élete munkájában lénye ges helyet foglal el. Borúth itt ellenőriz hette a legjobban másokon végzett tanul mányait, az emberi arc különböző hangu latoknak, lelkiállapotoknak megfelelő vál tozásait. a jellem arcban való kifejezését. Nyugodtan mondhatjuk, hogy önarcképso rozata nemzetközi viszonylatban is ennek a szaknak egyik legtökéletesebb alkotása. A másik dolog, amit a műteremben, látott képek mindjárt a belépésnél e’árultak, az, hogy Borúth Andor mesteri kezelője az ecsetnek. Abba a művészgenerációba tarto zik még, akik munkájukat a pontos realista rajz lelkiismeretes elsajátítására alapozták. Azt a kifejezési módot választotta mindig, ami a legvilágosabb és amely mindig ért hető volt a legszélesebb néprétegek számá ra. Fiatalkori képein kissé érezni ugyan a kor konvencionális akadenúzmusát, sok eset ben egyenesen Benczúr Gyula szemléleté nek közvetlen hatását. Később azonban
