Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (II.)
„Mindig elismertem és most is elismerem rólad, hogy nemes oroszláni természettel, hatalmas szellemmel, mély, szokatlan gon dolatgazdagsággal, hatalmas tehetséggel, határtalan érzésekkel, hatalmas elmével rendelkezel; de ezzel együtt tudtam és tu dom, hogy hihetetlenül szereted önmagad, felületesek barátaiddal való kapcsolataid, puha és lusta vagy, nem vagy őszinte, a mások kárára nagy öntudattal rendelke zel, mások megalázása és mások feletti ura lom kívánsága él benned, továbbá hajlam, hogy másoknak megmondd az igazságot, de szembeszállasz azzal, ha mások meg mondják neked az igazságot... Az én szememben nem vagy más, mint kifejezője az elemek kaotikus forrongásának.’* Bje- linszkijnek ez a jellemzése nem egy pon ton — elsősorban negatívumokban — meg egyezik Marx értékelésével. Bár ez a jel lemzés a tizenegy évvel korábbi Bakunint ábrázolja, mégis felismerjük benne 1848-49 Bakuninját is, aki ugyanakkor, amikor te hetségét a haladás szolgálatába állította, nem volt mentes olyan tulajdonságoktól sem, amelyek a börtönből való kiszabadu lása után végérvényesen a haladás ellen ségévé tették. Bakunin a felkelés előkészületeire irá nyuló tervezgetéseinek, tevékenységének és már mutatkozó hibáinak vizsgálata után nézzük meg magát a csehországi előkészü leteket. Frič barátjával, Maux-szal, aki vele együtt harcolt 1848 júniusában a prágai barrikádokon, március elején a Slavia diák egyesület keretében megalakították a for radalmi „cseh-morva testvérek” csoport ját. Az ebben a csoportban résztvevők sze repet kaptak a felkelés előkészületeiben. A csoport tagjai felvették egy forradalmár nevét. E nevek nagyrészt mutatják a cso port helyes állásfoglalását, azt, hogy tevé kenységük az európai forradalom szolgála tában állt. A szláv népek és a cseh nép történetének nagy alakjain kívül (Mojmír, Rastislav, Bořivoj, Žižka stb.) az angol és francia polgári forradalmak képviselőinek nevét is felveszik (Cromwell, Marat, Robes- pierre). Nagyrészt azonban az egykorú forradalmi vezérek és hős tábornokok, kö zöttük Kossuth és Bem, továbbá Garibaldi, Dembinski Kušljan, Stratimirovič stb. ne vével találkozunk. G. Straka a cseh radikálisokkal való szo ros együttműködésben szervezte a felke lést. Fr. Havlíček a munkásság körében, Gauč a prágai polgárság között, Podlipský, Ruppert és elsősorban Amold a vidéken fejtett ki tevékenységet. Az utóbbi olyan óvatosan dolgozott, hogy még legközelebbi barátai sem ismerték munkáját, ezért többször azzal vádolták meg, hogy nem is dolgozik. Jó szervezőmunkát végzett a pa rasztság körében J. Nedvídek és A. Straka, G. Straka testvére, aki ugyancsak Bakunin megbízásából vett részt a csehországi fel kelés előkészítésében, J. Nedvidek a Čásla vi, Chrudimi és tábori kerületekben. A. Straka pedig Észak-Csehország közsé geiben dolgozott. Rajtuk kívül több radi kális diák vett részt a parasztság megszer vezésében, Vochoč, Maux, Kleinert, Jirgl, Tuček, Kalous testvérek, hogy csak az is mertebb neveket említsem. Hogy milyen jellegű volt a radikálisok tevékenysége a parasztság körében, abba bepillantást nyújt egy ugyancsak lelkes munkát kifejtő diák, V. Lang megnyilatkozása. Egy alka lommal Amolddal találkozott, „aki lelkesí tő szavakkal mesélte el Zižka hatalmas küzdelmét és hozzá hasonló ellenállásra hívta fel a népet mindenféle idegen elnyo mó és doly fős nemesség ellen.*’ A radiká lisok tehát a parasztság körében — a cseh nép történetének egyik leghősibb korszaka haladó hagyományát használták fel nap jaik küzdelmének erősítésére. Csehország különböző helységeiben, így Litomyšl-ben, Kutná-Horán, Slanska-n „diákok jártak és községről községre bujtogatták a népet.” Továbbá Teplicen, Rakovnikon, Táborban, Písekben tartottak titkos gyűléseket. Ezek a készülődések természetesen nem kerülték el a hatóságok figyelmét. A hatóságok a nyilvános gyűléseket betiltották. A parasztság és a munkásság hangulata kedvező volt a radikálisok felkelést előké szítő tevékenysége számára. A parasztság még februárban — mint láttuk ■— több helyen megtagadta a katonaszedést. A nép feudális szolgáltatásait 1848-ban eltörölték, de a parasztság helyzete továbbra is súlyos maradt. Fokozta az elégedetlenséget, hogy a parasztság földtől való megfosztása nem nyert földosztással orvoslást. A munkás- osztály körében is nagy volt az elégedet lenség a nagyarányú munkanélküliség miatt. A cseh és. német burzsoázia ugyan néhány apróbb rendelettel igyekezett leve zetni az elégedetlenséget. A kartongyári munkások fellépésére, akik munkát vagy pénzbeli támogatást követeltek — megerő sítették a rendőrséget, mert az erősödő munkásmozgalommal a gyenge nemzetőrség nem tudott megbirkózni. Meg kell jegyez nünk azonban azt, hogy a munkásság kö rében az agitáció lényegesen kisebbarányú volt, mint a parasztság között. A felkelés előkészítői nemcsak a paraszt ság szegényebb rétegeire és a munkásságra, tehát a legforradalmibb elemekre támasz kodtak, hanem a néhány gazdasági egyesü letbe tömörült jómódú parasztságra is. Még 1848-ban több gazdasági egyesület alakult, amelyekben több község, pl. a rišutai gaz dasági egyesületben 28 község, a vra- nai-ban 8 község jobbmódú gazdái vettek részt. A gazdasági egyesületek vezetőinek megnyerése a forradalom, számára fontos feladat volt, mert rajtuk keresztül sok községre hatást gyakorolhattak. Meg is in dult a szervezkedés, elsősorban a rišutai egyesületben. A feladat az volt, hogy a pa rasztok -tagadják meg az adót és a katoná kat azzal az indokolással, hogy az oktrojált alkotmányt nem a nép törvényes képvise lete, a birodalmi gyűlés fogadta el. Ezen kívül titkos, fegyverrel ellátott szervezetet alakítottak. J. Kalouson kívül, aki a gaz dasági egyesület ügyvezetője volt. P. Hu-
