Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (II.)
A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben Irta Arató Endre (Budapest) ii. A cseh radikálisoknak és a cseh népnek az osztrák reakció elleni harcával párhu zamosan fordulat következett be a cseh népnek a magyar szabadságharchoz való viszonyában is. Az ellenforradalom meg erősödése, a cseh népnek szabadságjogaitól való megfosztása és ennek következtében a radikálisok meginduló küzdelme során az elnyomott nép rokonszenve a magyar szabadságharc felé fordult. Jellasics he lyét — akit a liberális burzsoázia megté vesztő politikája nyomán a szláv népek megmentő jének tartottak — Bem, Dembin- ski és Kossuth foglalták el, akiket a de mokratikus cseh közvélemény igazi hősök ként tisztelt. Ez az út hosszú, csalódásokkal teli út volt. Az ellentétek elmúlt időszaka a re akció gálád mesterkedéseire vet fényt. Si került megakadályozni a szabadságukért harcoló népek abszolutizmus elleni szövet ségének létrejöttét. A cseh közvélemény állásfoglalásának ez a megváltozása azon ban azt is mutatja, hogy a reakció elleni következetes harc le tudja küzdeni a rágal makat és előbb-utóbb közös frontba egye síti az egymással szembe fordított népe ket. Az a Prága, amely 1948 folyamán a li berálisok tevékenysége következtében a magyarországi nemzetiségek haladáselle nes mozgalmának támasza, segítője volt, felismerte a cseh nép és a magyar nép azonos feladatait, gyökeresen megváltoz tatta álláspontját. „Március folyamán nem volt Prágában és környékén talán egy épü let sem, amelyre nagy betűkkel ne lett vol na ráírva: Éljen Kossuth! Ezt a jelszót hangoztatták, a vendéglőkben Kossuthra ürítették poharaikat és éjjel e jelszótól volt hangos az utca, ezt kiáltották a gye rekek és a vándorló szlovákok is ... A diá kok a vendéglőkben forradalmi dalokat énekeltek, amelyek közül különösen egyet kedveltek, amely Éljen Kossuth refrénnel végződött.” Ezek a példák az általános hangulatot jellemzik. A magyarok iránti barátság növekedésének számos kisebb- nagyobb megnyilatkozása volt. Március 12-én a Lőporkapunál kb. 200 fiatal, nagyrészt diák gyűlt össze, akik ütemesen éltették Boroscht és Kossuthot. „Nem úgy néz ki, — fűzi a demonstráció leírásához a reakciós kortárs, J. Malý — hogy a tüntetést kizárólag a németek szer vezték volna, mert Kossuth éltetése mind gyakrabban ismétlődött a cseh nép köré ben úgy Prágában, mint a vidéken.” Hasonló magyarbarát tüntetés játszódott le abból az alkalomból, hogy a Prágában állomásozó magyar katonaság egy része elhagyta Prágát. Az egykorú hír erről a következőképpen számol be. „Tegnap este egy magyar zászlóalj hagyta el vasú ton Prágát. Az elutazás időpontja hat órá ra volt kitűzve, ami azonban félnyolcig elhúzódott. Megszámolhatatlan néptömeg lepte el a sáncokat, a vasutat és az ehhez közelfekvő Zizkovot. Amikor a katonák már a vagonokban ültek, ezer torokból hangzott fel hangosan: „Éljen Kossuth! Éljen a Magyar!” és e kiáltásoknak nem akart vége szakadni”, hogy azt a zenekart, amely a vasúton játszott, nem is lehetett hallani. „Hogyan változtak az idők! — folytatja beszámolóját a lap — ki merte volna félévvel ezelőtt a mi Prágánkban éltetni a magyarokat... — A katonák, akik' már a vagonokban ültek, örömteli arccal válaszoltak az összegyűltéknek: „Éljen Prága!... Éljen Csehország” és hasonlókat.” A magyar katonaság és a prágai lakosság viszonya, amint ezt a fenti tudósítás mu tatja, jó volt. És ez szemet szúrt a reakció nak. Á magyar katonaság és a cseh lakos ság egymás iránti kölcsönös barátsága — már korábban is — nem egyszer kifejezés re jutott. Húsvéthétfőn Karlínban egy részről cseh diákok és néhány polgár, másrészről pedig a Welden-ezred katonái között nézeteltérésre, majd verekedésre került sor. A jelenlévő magyar katonák a prágaiak pártjára állottak és elkerget ték a Welden-ezred katonáit. Ezért a reakció jobbnak látta a cseh nép pel jó viszonyt fenntartó katonaságot eltá volítani Prágából, ahol éppen ebben az időben erősödött a magyarbarát és az ab szolutizmus elleni hangulat. 1849 tavaszán a cseh és a magyar nép barátságán tehát csődöt mondott az a politika, amely más nemzetiségű katonasággal akarja elfojtani egy nép nemzeti mozgalmát. A divide et impera politikájának ezzel az aljas meg nyilatkozási formájával és véres változa tával 1848 júniusában mind Prágában, mind Pesten (olaszok és magyarok között) találkoztunk. A prágai lakosság még a Csehországban maradt magyar katonák iránt később is kifejezésre juttatta rokonszenvét. Május 6-án vasárnap egy kisebb tüntetés szétza- varására magyar katonákat vezényeltek ki. A megérkező magyarokat a prágaiak tün tető „Éljen”-nel fogadták. Május elsején Stromovkán tartott ünnep ségen a diákság ismét éltette Kossuthot és a magyar népet. A prágai hangulatra egyébként jellem ző az a városkapitányi jelentés, mely be számol arról, hogy a Kohlmarkton a tö meg egy asszonyt hallgatott, aki fennhan
