Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Méry Ferenc: Az államdíjjal kitüntetett rizstermelő csoport
fát áfáo'Vtfáfáiz/ írta Méry Ferenc Ősz volt 1947 ősze. Már hetek óta esett az eső. A gútai határban hatalmas víztócsák borították a földet. A Negyed és Gúta köz ti határrész pedig úgy nézett ki, mint egy nagy tó. Bizony, csak ladikkal lehetett vol na a földeken közlekedni. Nem csoda, hi szen a mocsaras határrészen még a száraz ság idején is víztócsák állottak. Alig ter mett itt más egy-két szekémyi szénánál. Mindent elnyomott a sás és egyéb mocsári növény. Lassan teltek a hosszú őszi napok. Az emberek türelmetlenek voltak. Szán tani-vet ni kellene, hisz a jövő kenyerünkről van szó — tört ki az elkeseredés a parasztokból Mit tehettek az időjárás szeszélyei ellen? Mit csináljanak a vadvizekkel? Gondoltak az állam segítségére is, hogy csatornázással segíteni lehet a bajon. Mrska Mihályéknál szoktak összejönni esténként a szomszédok. Itt volt Kohót András. Králik András, Hudák György, Liska János és még jó egypáran. Dohány füst kóválygott a kis szobában. Az alacsony termetű hosszúkás arcú Kohót András vit te a szót: — Bizottságot alakítunk és tervünkkel a földművelésügyi megbízotti hivatalhoz for dulunk. — Na és, talán külön brigádot küldenek majd, akik elkészítik a csatornát? — vá gott a szavába Králik János. — Megcsináljuk magunk — folytatta Ko hót. — Az engedély a fontos, hogy azután megkezdhessük a termelést. Hajnalba nyúlt a vita azon az estén. Megválasztották a küldöttség tagjait és azután elégedetten tértek otthonukba. Még mindig úgy esett az eső. mintha dézsából öntötték volna ... — Rizst? — fogadta a küldöttséget gú nyos mosollyal Kvetko, a földművelésügyi megbízott. — Talán a fejükre estek? — Itt Szlovákiában akarnak rizst termelni? s röhögött^ mint egy ló. A küldöttség hazaindult. Lesújtotta őket Kvetko vigyorgó, ellenszenves magatartása. Kohót András is annyira kedvetlen volt, hogy ebben a pillanatban lemondott arról, hogy a gútai határban még valaha rizst ter melhetnek ... De hogy is kezdhették volna el az állam segítsége nélkül? Csatornázás, vetőmag és egyéb befektetés. Nem bírta ezt akkor a kisparaszt erszénye. Tanácstalanul álltak. Nem tudtak határozni. Gondolataik űzték, kergették egymást. Mi lenne., ha mégis hozzálátnának? Hátha segít a falu is? De mi lesz akkor, ha nem sikerül? Oda a költség, hát még a“ szégyen. Hisz már a faluban is beszélnek a tervről. Sokat töp rengtek és mit tehettek mást vártak az engedélyre. < ♦ ♦ ♦ 1948 feDruárja fordulópontot jelentett a kis csoport életében is. Az áruló Kvetkóék már nem akadályozhatták meg, hogy nálunk, Szlovákiában Mrska Mihályék megkezdjék a rizs termesztését. Fel virradt a gútai „rizs termelőknek”, most már minden lépésüknél mellettük volt a párt, segítette őket az állam, s 1948 tavaszán megkezdték az elő készítő munkát. Boldog napok voltak ezek. A kis csoport pirkadattól alkonyatig a határban szorgos kodott. Egyre-másra készültek a csatornák és a vízduzzasztó zsilipek. Hamarosan elő készítették a vetéshez az első rizstáblát. Mindössze 10 hektár volt ez a kísérleti parcella, amelyről már az első évben hek táronként 18 mázsa termést takarítottak be. Egy évre rá, 1949-ben 24 mázsa, majd 1950-ben 28 mázsa termett hektáronként. Mindenki a rizstermelő csoport kimagasló eredményeiről beszélt. Egyre inkább a rizs termelők felé fordult a falu figyelme. De még a környékbeli falvakban is csakhamar szárnyra kapott a hír a gútai rizstermelők sikereiről. Az egységes földművesszövetkezet meg alakulása után a csoport kiszélesítette a rizstermelésre szánt föld területét. 1951-ben már 80 hektáron termett a gútai határban az a növény, amelynek termelését alig há rom évvel ezelőtt az áruló Kvetko nem 10 hektáron, de még 10 áron sem engedélyez te. Korlátolt eszével értetlenül nézett akkor a küldöttségre, amikor nagy tervük kel előálltak. De azóta sok minden válto zott. A rizstermelők csoportja szívós és fáradságos munkával meghonosította a rizst hazánkban. Bátran mondhatjuk, hogy ők voltak itt a rizstermelés úttörői és erős akaraterejüknek köszönhető, hogy hazánk ban ma már több helyen termelnek rizst. A gútaiaktól tanulták meg a rizs helyes termesztését az Ifjúsági Falu szövetkezeti tagjai is és az ő példájuk nyomán termelik ma már nagy mennyiségben az anyalai, a csörgői, a királyhelmeci, az ipolynyéki ál lami gazdaságokon és az EFSz-ekben. Ma már népi demokráciánk segítségével annyi rizst termelnek hazánkban, hogy ál lamunk óriási össze|»t megtakarít, lénye gesen kevesebb valutát kell adnunk a kül földi rizsért, mint amennyit egy-két éve adtunk. Csak a gútai rizstermelők eddig több mint 100 vagon rizst adtak az állam nak, a dolgozó népnek. ♦ ♦ ♦ Ezerkilencszázötvenkettőben már úgy né zett ki a gútai határ, mint a Jangcse fo lyó völgye. A közös nagyüzemi gazdálko dásban a rizstermelőknek lehetőségük nyílt arra, hogy a régen mocsaras határrészeket termőképessé váitoztassák. . Gépi erő segít ségével ór asi csatornákat* építettek. A rizj
