Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Gál László: Vasutat kap Bodva völgye
A bodvavölgyi falvak lakosai kezdetben alig akarták elhinni, hogy vasutat kapnak. Annyiszor tervezték már a vasút építését az előző kormányok, hogy már kezdtek belenyugodni abba, hogy számukra nem marad más közlekedési eszköz, mint az apostolok lova, vagy legjobb esetben az autóbusz. Nem lehet másként, mert az al- mási hegyet nem lehet átvágni alagúttal, olyan kemény kőből van. Ezt a nézetet hangoztatták régebben a burzsoa kormá nyok megfizetett hivatalnokai. Ha valaki Rozsnyóról Kassára, tehát Kelet-Szlovákiá- ból Kelet-Szlovákiába akar eljutni vasúton, annak az alig félszáz kilométeres út helyett többszáz kilométeres körutat kell megten nie. Ugyanilyen a helyzet a teherforgalom ban. A szocializmust építő dolgozók ereje azon ban legyőz minden akadályt. A Bodva völgye vasutat kap a népi demokráciától és ezzel a vidék, amely eddig távol esett a forgalomtól, új és soha nem látott lehető séghez jut, hogy gazdaságilag és kulturá lisan fellendüljön. A vasútvonal építésének legfontosabb szakasza az almást alagút. A hegylánc két oldala, Hárskút és Almás felől kezdték meg a fúrást az aknászok. Valamikor hosszú évek kellettek az ilyen hosszú alagút át vágásához. Az almást alagút építői azonban erős fogadalmat tettek, hogy az idei május elsejére végrehajtják az áttörést. Ezt az ígéretüket lendületes munka versennyel va lósították meg. A hárskúti előretörés ak nászai versenyben állottak az almásiakkal, azonkívül versenyt folytattak az összes műszakok, munkacsoportok és az élhajtás valamennyi dolgozója. Grsztnyik elvtárs cso portjának tagjai, akik az almási oldalon elsők lettek a versenyben, a napi előre- törési átlagot 3 és fél méterről közel 5 mé terre emelték. Hubi és Bartók görgői ak nászok lelkesedése magával regadta a cso port összes tagját. — Magunknak csináljuk. Mutassuk meg pártunknak és dolgozó népünknek, hogv megérdemeljük az ajándékot — mondta Hubi elvtárs, aki a vasútvonal mellett lakik. A többi csoportokban Hódermarszki, Zse- bik Gyula, Szakái, Pál Dénes jártak elől jó példával. — Nem hagyjuk magunkat megelőzni a görgőiektől. Ha ők meg tudják csinálni, mi sem maradunk szégyenben — hangzott az aknászok ajkáról a biztatás. A napi előretörési átlag állandóan emel kedett. Sokszor elérte, sőt túl is haladta a 6 métert. Április 29-én soha nem tapasztalt lelke sedéssel dolgoztak az összes műszakokban mindkét oldalon. Tudták, hogy az utolsó métereket vágják. Minden műszak magának akarta a dicsőséget megszerezni. A hárskúti oldalról már egész közelről lehetett a rob bantások hangját hallani. Tisztán ki lehetett venni a fúrógépek zúgását is. Amikor az éjféli órákban Zsebik Gyula és Hódermarszki elvtársak ■ kezében a fúró gép, amely eddig csak erős nyomással ha tolt be a kemény kőbe, egyszerre csak el lenállás nélkül előreszaladt, a győzelem hurrája tört ki a bátor alagútfúrók ajkáról. Az utolsó robbantás után hatalmas rés tá madt a falon. Összeért a két irányfolyosó. Örömtől ragyogó szemmel, boldogan ölel keztek össze a két munkahely dolgozói a hegy belsejében. Arcukon a győzelem mo solya ragyogott. Határidő előtt váltották valóra ígéretüket. A környékbeli falvak lakosai a vasútépí tés kezdetén csak kíváncsiságból jöttek meg nézni az építők munkáját. Ismerkedtek az ú; munkakörrel. Később néhányan munkára jelentkeztek. Példájukat •.sokan követték. Ma már csoportokban, mint önálló szakképzett aknászok, betonozok dolgoznak. Kocsis István, a negyvenéves idénymun kás az elsők között jelentkezett. Sokféle foglalkozást megpróbált régebben, a kulák szőlőjében kapált, utat épített és napestig zsákolt. Bízott abban hogy az alagútépítés- ben sem vall szégyent, bár ilyfajta munkát még sohasem próbált. Ma az építkezés egyik legjobb aknásza. Szakképzettséget szerzett az üzemi munka iskolában, Nazaroff mérnök és a többi műszaki gondos, szakszerű irányítása mel lett. A teljes áttörésen dolgozik. Csoportja csupa idevalósiból tevődik össze. Olyanok ból. akik valamikor alagutat nem is láttak, nemhogy dolgoztak volna benne. Kocsishoz hasonló sorsú ember valamennyi. A múlt beli sok nélkülözéssel, keserűséggel teli életüket a szocialista haza derítette fel. Ezt há’álják meg jó munkájukkal. A május előtti versenyben elért győzelem még jobban fokozta lelkesedésüket. — A párt X. kongresszusára még szebb ajándékot adunk — mondotta egy reggel Kocsis István a munkahelyre igyekvő cso portjának. — ígérjük meg fiúk, hogy min dent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy betartsuk az építés határidejét. A többiek helyeslőén bólintottak. Fejük felett a vilíanyégök bevilágították a telje sen kész, lebetonozott alagútszakaszok bolt ívét. Odakünn, .az almási hegy lejtőjén arany sugarait szórta a felkelő nap. Enyhe tavaszi szél lengedezett a fák lombkoronái között. A külszínen kőtörőgépek állandó zúgása, a vontatómotorok zúgása hallatszott, a műszaki iroda falán az alagút tervrajzán továbbhaladt a napi előrehaladást bejegyző mérnök ceruzája, bent az alagút mélyén pedig szilárd fogadalommal kapcsolódtak egymásba a kemény munkáskezek. Két munkaszakasz teljes áttörése azelőtt 28 napig tartott Kocsis elvtársék lelkes csoportja ezt az időt szívós igyekezettel, a munkaidő mind jobb kihasználásával rövi dítette le. A X. pártkongresszus előtti na pokban újabb győzelmet ünnepeltek. A huszonnyolc napra tervezett, munkát hu szonkét nap alatt végezték el. A munka kifogástalan minőségét legfontosabb fela datuknak tartják. Kocsisék jó példája a többi munkacso portokat is nagyobb igyekezetre sarkalta. Egymásután jöttek az aknászcsoportok 434
