Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Gál László: A szövetkezeti falu
Villanyt ez év tavaszán kapott a falu. Valamennyi házban kigyulladt a fény. A füstös petróleumlámpák a sutba kerültek. Ugyancsak a szegre akasztotta a falu kis- bírója a dobot, amellyel a rendeletek ki hirdetése előtt szokta felhívni a közfigyel met. A nemrégen felszerelt hangszórók ugyanis feleslegessé tették a kísbírói hi vatalt. Abarala dolgozó parasztjai az idei ara tás, jobban mondva cséplés után tértek át teljesen a szövetkezeti gazdálkodásra. Az ezévi őszi szántásnál tűntek el teljesen a földeket keskeny táblákra osztó baráz dák a határból. Évekig tartó hosszú vajúdás előzte meg ezt a sikert. A szövetkezet irodájában, a szakadó őszi eső elől beszoruló tagok ajkáról bőven ömlik a szó. Elbeszélik küz delmüket, harcukat a kezdettől egészen a győzelemig, amelynek eredményeképpen ma büszkén vallhatják falujukat szövet kezeti falunak, A szövetkezet megszervezését 1949 őszén kezdték. Ziman elvtárs, a torna1 jai járás mostani mezőgazdasági referense, aki az egyik földműves küldöttséggel a Szovjet unióban járt, visszatérve a szövetkezeti gondolat lelkes agitátora lett. Fáradha tatlanul agitált a közös gazdálkodás mel lett. lelkesen beszélt a szovjet kolhoz- parasztok életéről, sikereiről. Szavai ter mékeny talajra találtak az abafalai tele pes családok között. Nyolc telepes család és a volt urasági cselédek közül hárman I. típusú szövetkezetét alakítottak. 194$ őszén kezdték meg a munkát, 60 hektá ron. Mezőgazdasági gépeket kaptak segít ségül. Az új szövetkezet sok nehézséggel küz dött. Hozzá nem értés miatt a gépeket nem tudták rendesen kihasználni. Mindun talan megrongálódtak, a munkát sem tud ták rendesen megszervezni Betka Rudolf elnök tapasztalatlansága miatt. Széthú zás, egymás iránti bizalmatlanság kapott lábra a tagok között. Mindenki a saját egyéni művelésben lévő földjén igyekezett elvégezni a munkálatokat. Ennek követ kezménye lett aztán, hogy a szövetkeze ti földön a learatott termés hónapokig rothadt a kévében. Aratás után aztán a széthúzás és á szervezés hiánya miatt teljesen felbomlott az I. típusú szövetkezet. Ezek a kezdeti nehézségek visszariasz tották a gazdákat, akik érdeklődéssel fi gyelték a szövetkezet működését, a közös gazdálkodás gondolatától. A körülménye ket, amelyeket a hanyag munka okozott, nem vették figyelembe. Csak azt látták, hogy a szövetkezet tagjai között nincs megértés és a munka nem halad. A követ kező évben Kovács Árpád, járási mezőgaz dasági instruktor megszervezte a faluban az aratási munkák közös elvégzését. Mun kája sikeres volt. Ezen fellelkesülve hoz zákezdett az új szövetkezet megszervezé séhez. Itt aztán már nagy nehézségekbe ütközött. Az I, típusú szövetkezet siker telen működése rossz példaként állott a gazdák előtt, Azonban Kovács elvtárs nem riadt vissza a nehézségektől. Fárad hatatlanul dolgozott a közös gazdálkodás megteremtésén. Munkáját végül is siker koronázta. 1950 őszén harmadik típusú szövetke zet alakult Abafalán. Harmincán írták alá a belépési nyilatkozatot, azonban a tagok kal baj volt. Nagy részük más foglalko zású volt, csendőrök, tanítók, nyugdíjas -vasutasok. A helybeli gazdák közül föld del csak négyen léptek be. Kovács Béla, Kovács Aladár, Molnár János és Caban Bálint, a szövetkezet mostani elnöke. A négy, földdel belépő tag közül is csak hárman dolgoztak. Molnár János, aki 2 hektár 20 ár földet adott be, nem a szö vetkezetben dolgozott, hanem a vasútnál. Az őszi munkálatok megkezdésénél a 30 tag közül csak hatan jelentkeztek munkára. A 350 hektár terjedelmű szö vetkezeti földre nagyon kevés volt ez a munkaerő. Az őszi szántást azonban ^ tornaijai gépállomás hathatós segítségével sikeresen elvégezték. A szövetkezet állatállománya kezdetben 4 tehénből, 2 borjúból és 4 lóból állott. Az aktív tagok hősies küzdelmet vívtak ebben az időben a munkaerőhiánnyal küz dő szövetkezetben. Minden igyekezetük a szövetkezet fejlesztésére irányult. Beru házási kölcsönből kiegészítették a mar haállományt. Ezt megelőzően az adaptá láshoz és javításhoz fogtak. Nagyban megkönnyítette helyzetüket az, hogy az uradalom elhagyott gazdasági épületei a ■rendelkezésükre állottak. Tavaszra ké szen lett a volt urasági istállóból átalakí tott köáos istálló. A sertéshizlalda épí tését is befejezték. Ezeket a munkákat részben a szövetkezeti tagok végezték. Hatalmas új istálló építését is megkezd ték ebben az időben. Azonban hamaro san rájöttek, hogy ha nem önerejükből végzik el a munkát, nagyon megnövekszik a szövetkezet adóssága. Ez vezette a szövetkezet vezetőségét arra, hogy minden építést, javítást csak önerejükből végezzenek. Azon igyekeztek, hogy a szövetkezet tagjai közé mester embereket is szerezzenek, akik a mun kálatokat vezessék. Ez sikerült is nek'k. Ácsok, kőművesek is beiratkoztak, akik munkaegységre dolgoztak, mint a szövet kezet rendes tagjai. 1951 tavaszán kezdték meg a sertéste nyésztést. 14—15 kilós malacokat vásá roltak. A jó gondozás következtében a malacok gyorsan fejlődtek, a sertésállo mány egyre gyarapodott. Év végére be adási kötelezettségüket sertéshúsból már teljesíteni tudták és ezenkívül több száz ra rúgó állománnyal rendelkeztek. Ugyan csak tavasszal juhnyájakat is vásároltak. Anyajuhokat és bárányokat keverve. A szarvasmarha állományt is felemelték. Kapálás idején kezdtek megint jelent kezni az akadályok. Mindjobban érezhe tő lett a munkaerő hiánya.
