Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Gál László: A szövetkezeti falu
épületei annál nagyobbak. Ez kü'önben gyakori jelenség a falusi gazdagoknál, kü lönösen azoknál, akiknek élete célja a „szerzés“. Vagyis mindenáron újabb föld darabot ragasztani a már meglévőhöz. Molnár Viktor ilyen ember volt. Tizen három hektár földet örökölt szüleitől, eh hez ragasztott később még újabb hét hektárt, amit részben spekulációval, rész ben erején felüli munkával szerzett. Ré gebben szolgát is tartott. Nem lehetett Irigylésre méltó a szolgáinak helyzete, mert ez az örökösen vagyonszerzési láz ban élő ember, minden bizonnyal a ha talmába került cselédjeit is túldolgoztat ta, A szövetkezeti tagok mondták el ró la: Annyit dolgozott hogy a földjén fe küdt, földjén kelt. Vagyis még éjtsrakára sem ment haza, hogy ezzel se veszteges se az idejét. Kocsiderékban, vagy kalyi bában hált a földjén. Három ízben is eszméletlenül szállították haza, amikor túlerőltetéő következtében összeesett. Igaz, hogy — mint később hallottam — arra már volt ideje, hogy spekulációs körutak- ra induljon szekérrel más vidékekre, ami valószínűleg több hasznot eredményezett mint a munka. Minden bizonnyal ez a túlhajszolt mun ka játszi^ szerepet abban, hogy a szövet kezet sok tagja megbízik benne. Nekem is azt mondták, hogy ha a szövetkezetben is úgy dolgoz k, . mint magának, akkor csak hasznára lesz a közösségnek. Viselkedésével igyekszik ezt a hitet mindenben megerősíteni. De a vele való személyes találkozás során mindjobban erősödött bennem az az érzés, hogy a szövetkezet tagjai csalódni fognak ben ne, hogy igyekezete, szorgalma, amellyel a szövetkezetben dolgozik, csak erőszakolt és bizonyos, hogy később a szövetkezeti tagok is rájönnek arra, hogy az az em ber, aki egész életén át magának gyűj tött, harácsolt, szolgát tartott, nem való közéjük és maguk fogják kizárását java solni. A szövetkezet udvarán, a volt Fodor- féle kastély előtt találkoztam vele első- ízben. A lénártfalvai vasútállomásról jött, ahonnan a szövetkezet részére vetőmag nak való burgonyát szállítottak haza. Ma gas, erőteljes, vörösképü, ötvenes években lévő férfi, nagy kidolgozott kezekkel. Tí pusa a „jó kuláknak“. Szívélyes, szolgá latkész ember. Nyoma sincs benne a fa lusi gazdagoknál megszokott hetykeség nek, önbizalomnak. Ha volt is ilyen ben ne, sikerült jól elpalástolnia. Húsz hektár földje volt. — Ö volt a leggazdagabb ember a faluban. — Ezt ő maga mondja el, mint tényállást, meg gondolt hangon. — Szolgát is tartott. — Mindenki tudja a faluban, nem lehet le tagadni. — Hogy sajnálja-e a földjét? — Nem sajnálja ö egy cseppet sem. — Ezt vi dám, könnyed hangon akarja mondani, de nenj egészen sikerült neki. Az utána kö vetkező — bárcsak harminc éwei ezelőtt lett volna szövetkezet — úgy hat, mint a sóhajtás. Harminc évvel ezelőtt ugyan is még nem vof.t meg a tizenhárom hektárhoz szerzett hét hektár. Könnyed hangon beszél. — A felesé gemnek sokan azt mondják: Jó, hogy bele nem betegszem a föld beadásába. Eszem ágában sincs. Az igaz, hogy sokat tör tem magam azért, hogy a vagyon gyara podjon, hogy több jusson a gyerekeknek. It£ esik ki egy pillanatra a szerepéből. — De ezt tudva kár volt annyira tö rekedni, — szó ta el magát meggondolat lanul. Aztán észbe kapott és gyorsan hozzátette. — Már úgy értem a gyerekek miatt. Merthogy egyiknek sem kellett a föld. Harmadik éve tagja a szövetkezetnek, de a földjét egészen az idei aratásig egyé nileg használta. A marháit is. — Hogy miért nem adta be előbb? Vállat von. — Nem egyedül voltam így. Több ha sonló tagja volt a szövetkezetnek. Ebből a válaszból bizony nem nagyon csendül ki a közös gazdálkodáshoz való ragaszkodás. Ennek ellenkezőjéről győz meg az is, hogy a marhaállomány össz pontosításánál nagy terjedelmű földjéhez viszonyítva keveset, csak hármat adott be önként. Ezenkívül a háztáji gazdálkodásá ban megmaradó tehénen és növendékálla ton kívül 2 tehene, 1 csikója és 1 borjúja van. Ezt az állományt csak magas áron lenne hajlandó a szövetkezetnek átadni. Mndebböl »látni lehet, hogy Mo’nár Viktor nem a szövetkezet érdekeit tart ja szem előtt és a szövetkezetbe “is csak saját érdekében lépett be. Remélhető, hogy erre hamarosan rájönnek azok is, akik ma még védelmezik. Lehetetlen, hogy olyan ember, aki- nemrégiben szövetkezet ellenes ag.táció miatt bíróság előtt ál lott, egyik napról a másikra megváltoz tassa véleményét. 3. Kezdeti nehézségek A falu határához kereken hatszáz hek tár terjedelmű föld tartozik. Mint már előbb említettük, a fold legnagyobb része szántóföld és csak elenyészően kis része legelő. Erdőt sem lehet találni a határ ban. 134 család él a faluban. Félhektárön felüli földje volt 97 családnak;- - Ezek kö zül azonban sokan más foglalkozásúak, kétlakiak voltak. Földművelésből 48 csa lád élt. Magániparos nem volt. 10 vasutas család, 7 bányász, 15 építkezési munkás és négy gyárimunkás él ezenkívül a fa luban. Az utóbbiak valamennyien távo- labbesö helyeken dolgoznak. Az ifjúság körében nagy az érdeklődés a traktorista pálya iránt Jcnéhányan dolgoznak a t r- naljai gépállomás különböző brigádköz pontjaiban. A szövetkezet megerősödése óta húsz olyan munkaerő ment át az iparba, akik ezelőtt nagy részben le voltak kötve odahaza.
