Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Szőke József: A föld és az ember keletkezése kiállítás Bratislavában / Szemle
földről kírőpített kísérleti rakéták ma már 400 km. magasságig is eljutnak. Ember nem ül bennük, de pontos fényképezőszemük sok érdekes képet készített számunkra. Az egyik ilyen kép megcáfolhatatlanul bizo nyítja, hogy földünk gömbalakú. Bonyolult műszerek segítségével — mutatja a kiáll ftás — ma már az ember azt is meg tudja álla pítani, hogy a sokmilliós kilométer távolság ra lévő bolygók milyen anvagokból állanak és milyen rajtuk a hőmérséklet. Az ember sokszor dühös az időjárásra, pedig a kiállí tás azt bizonyítja, hogy kár dühösködni, m°rt a többi bolvgókon még kénvelmetle- nebb lenne az életünk — sőt egyszerűen el* Dusztulnánk, mert vagy túl nagy rajtuk a meleg, vagy elképzelhetetlenül nagy a hi deg. A kiállítás egvik érdekes szerkezete szem léltetően műt a ti a naorendszerünk működé sét és az ember nvugodt lélekkel lépeget tovább, hogv nem lehet baj. nem kell fé’ni a világ végétől, mert naorendszerünk iste ni irányítás nélkül is nagyszerűen működik. De az ember megnyugvása nem tart so káig. mert három lépéssel arrébb már szem be találja m^Pát az emberiség rémével, az üstökös pálváiának modelljével. Ezek a cső- vás rémcsillagok már nem egyszer kétségbe- eitették az emberiséget. Nemcsak azzal, hogy megjelenésüket valamilyen nagy csapás, vagy háború előjelének vélték mindig az emberek, hanem azzal is. — amit sok tudós is állított — hogv a földnek fognak ütközni és akkor világvége lesz. A modem tudomány azonban megállapí totta. hogv nem kell tartanunk az üstökö söktől. mert habár többnélliószor nagyob bak is földünknél, nem szilárd égitestek, ha nem csak porból és törmelékből állanak és ígv a földre nézve nem veszélyesek. Való színű. hogy földünk már nem egyszer üt között össze ilyen üstökösökkel és mégsem lett világvége. Különösen 1910-ben rettegtek nagyon a világvégétől, mert ebben az évben két üstö kös is mesielent. Bégen sok érdekes e1 ke zelésük volt az embereknek a világvégéről. Nemcsak akkor rettegtek ettől a katasztró fától. amikor üstökös jelent meg. hanem máskor is — jóformán mindig. Különösen az egyház volt az, amely állandóan rémületben tartotta ezzel a szörnyűséggel az emberisé get. Luther Márton egvik híres beszédében mennydörgő hangon le is festette a világvége borzalmait és még úristen katonaságát is felsorakoztatta a bűnös emberiséggel szem ben. ..Amikor kezdődik a csata, — mondot ta Luther — megszólalnak a trombiták, meg perdülnek a dobok, nagy a taratantara és fel harsog a csatakiáltás: ide, ide, ide! A ve zérek buzdítiák a katonákat, hogy csak bát ran neki az ellenségnek: huj, huj, huj! És a sereg rázúgja: Rajta, rajta! üsd, vágd, nem aüád! Arrvkor Szodoma és Gomora elpusztult, m'rraen lakosa, férfi, asszony, gyerek egy pil lanatnyi idő a7att lesüllyedt a pokolba. Ez volt isten harsonája, bizony: Pummerle, pump, pl icc placc smir! Mert ha az úr mennydörög, az így hanzík: Pummerle, pump — és a mennykövek nem tréfálnak. Ez lesz az úr csatakiáltása, az isteni Tarantantara, kír. kír, Pummerle. pump!“ Ehhez még kommentár sem kell! Az iste ni harsonák mindent megmondanak: Pum merle. pump. Taran tan tara, plicc. placc! Egyes hívők azonban azt hitték, hogy a világvége nagyon messze van. Hogy ezt a téves felfogásukat szétzúzzák, az egyik fa lusi pap drámai eszközökhöz folyamodott. Az egyik istentiszteleten ezt mondta: „ó. Ti megátalkodott bűnösök, mit gondoltok, mikor fognak megzendülni a végítélet harsonái? Azt hiszitek, hogy maid csak valami ezer esztendő múlva? Tudjátok hát meg. hogv bármikor- olvankor is. amikor nem is álmod - iátok: talán holnap, talán még ma, talán már ebHen a oillanatbane* És csakugyan, abban a oiUanatban fülsi ketítő recsegéssel harsant fel tizenkét trom bita nagv ricsajjal az oltár mögül. Az em berek rettentően megriadtak és egymás he gyén - hátán eszeveszetten menekültek k1 a templomból. A hatás olyan nagv volt, hogy egy hívő sem maradt a icrnnV-mban. IRiR-ban viszont ez a iós kínrím járt kéz- rő1-kézre Magvak-országon- Ezemyolcszáztizennyolcban lészen világ vége. Tűzzel, vízzel, kőesővel elpusztulunk végre. Ég leszakad, föld elsüllyed sötét semmi ségbe. Téri meg ember bűneidből, hogy juss id- vesséebe. 1932-ben a lipótnapi vásárok üresen tá tongtak. vevő-eladó otthon maradt és rémü1- ten várta a világvégét. Meg kell itt iegveznr hogv ezekben az években gazdasági válság dühöngött Európában és hogv a balokról el tereljék a nép figyelmét, világvégével ré mi tgették. De nem kell olyan messzire men nünk. A felszabadulás óta is nem egvsze- suttogott a reakció világvégéről — pedig hát csak a kapitalista viiágnak lett vége. Nem lett világvége, mert világvége soha sem lesz. A kiállítás arra tan1’ti a a szemlélő ket, hogy a világ végtelen nagvságű. mindig volt és mindig létezni fog. De ennek a végte len világnak a mi naprendszerünk csak egv kis része. A mi naprendszerünk nem létezett mindig, sokmilliárd éve alakult ki és egv- szer ei is fog pusztulni, hogy anyagából újabb naorendszer keletkezzék. Ettől azon ban egyelőre nem kell tartanunk, mert csak milliárd évek múlva következhet be. Az élet még később keletkezett, mint boly gónk, a föld. Aquinói Tamás nagytekintélyű hittudós az egyháznak megfelelően átalakította azt a fel fogást. hogy az élőlények önmaguktól jön nek létre, teremnek meg. Azt fejtegette, hogy a káros élősködők a gonosz szellem, az ördög ármánykodásából születnek. Ebből a tanítás ból sok végzetes baj zúdult az emberiségre, mert „tudományos“ indokot szolgáltatott a
