Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Mészáros Gyula: A kultúrcsoportok szlovákiai seregszemléje / Szemle
A kultúrverseny utolsó száma: Alexandrov szovjet zeneszerző Sztálin kantátája, négy együttes előadásában. A losonciak Mnacsko „Hidak kelet felé“ című színművét mutatták be. A Csemadok komáromi helyicsoportja Ger gely Sándor „Vitézek és hősök“ című szín művével az első helyre került a versenyben. A bábjátszók közül „Huncut Miskát“ a bodovcei CsISz-együttes tanulta be. A fiatal báb.játszók komoly tehetségükről tettek bi zonyságot, előadásukat a gyermekközönség lelkesen megtapsolta. A „Huncut Miska“ a medvebocs nyalánkságának és hazudozásai- nak következményeiről adott tanulságos lec két humoros formában. A bratislavai iparművészeti felsőiskola CsISz bábjátszói Preobrazsenszkíj és Obraz cov^ „A nagy Ivánról“ c. darabot játszották. Játékuk különösen azzal tett nagy hatást, hogy Iván, aki az orosz proletariátus és a nép legyőzhetetlen erejét szimbolizálta, nem báb volt, hanem élő alak. A kultúrszemlén felszínre kerültek a hiá nyosságok és hibák is. A legtöbb énekkar zenekari kísérettel énekelt, bár a zenekarok még nem olyan fejlettek, hogy fokoznák az énekkarok teljesítményét. A zenekar takarja az énekkarok hiányosságait, a kórus művé szi fejlődése akadályozva van. Szükséges, hogy külön iskolázzuk az énekkart és külön a zenekart, szükséges, hogy mindkettő ön állóan fejlődjék s minél több önálló szám mal szerepeljen. Ezen a versenyen is találkoztunk a régi típusú énekkarok hibájával, a formalizmus sal, az öncélúsággal. Még mindig vannak karnagyok, akik az egyszerű, a szövegből adódó realisztikus előadás helyett a darabot crescendók, forték és pianók indokolatlan alkalmazásával agyoncsapják. Ezek a hiá nyosságok a Csemadok énekkaraiban gyako riak. Szólóénekeseinknek ugyanúgy, mint kó rusainknak, nincsen meg a népzenével való kellő kapcsolatuk, ami fejlődésüket elősegí tené. Kevés újat hallunk tőlük s még keve sebb van műsorukon vidékük dalaiból. Még mindig gyakran hallani olyan szlovák és ma gyar „nótát“, mely a kávéházi előadás meg szokott stílusától semmiben sem különbözik és semmi köze a szlovák és magyar népze néhez. Ez ellen kell felvenniök a harcot kul- túrcsoportjainknak. S ezt a harcot csak úgy vihetik győzelemre, ha műsoraikat biztos tá jékozódással válogatják össze s fellépéseikkel minden alkalommal népünk zenéjének mű vészi értékei mellett tesznek hitet. Országunk nagyarányú politikai és gazda sági építésével egyidejűleg új szocialista kul túra születik. Dolgozóink szomjúhozzák a tudást, a művészetet. Ennek a művészetnek voltunk szem- és fültanúi a szlovákiai II. kultúrversenyen. A népművészeti alkotásnak ez a sereg szemléje ismét egy jelentős határkő volt kultúrforradalmunkban. Minden, amit ott láttunk, nemcsak arról az eredményről szá molt be, amit a népművészeti alkotásban ed dig elértünk. Megrajzolta előttünk az előre látható jövő fejlődését is. Ezt a jövőt épít jük céltudatos kultúrmunkával hazánk épí tésének s a béke ügyének szolgálatával. Mészáros Gyula. A 10—12 éves liptószliácsi pionírok gyermek- játékokat és táncokat mutattak be sok báj jal, természetes közvetlenséggel.
