Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Králik György: A fajelmélet az imperializmus ideológiája
Faji megkülönböztetés az USA-ban. A képen látható felirat: „Segédmunkásokat felve szünk, — de csak fehéreket (/! fajdművi ál i№pchia(iiiý}6il Irta Králik György A faj elmélet az embert és az emberiséget gyűlölő elmélet, amely, habár 'tudományos köntöst ölt, amint Sztálin elvtárs mondotta, olyan messze áll a tudománytól, mint föld az égtől. A fajelmélet alánját hazug állítá sok kénezik, ésnedig főként az, hogy az emberek már természettől fogva nem egyen- lőek és hogy az emberi társadalom és kultú ra kifejlődése az örök élettani törvények nek van alávetve. A faji nézetek keletkezé sük óta egészen a mai időkig az osztályura lom, az embernek ember által való kizsák mányolására szolgáltak és szolgálnak. Sztálin elvtárs tanítja, hogy a fajelmélet áltudományos tételei az emberi társadalom fejlődése igazi okainak tudományos ismere teit tagadva igyekeznek bebizonyítani, hogy a világ öröktől fogva alacsonyabb és maga- sabbrendű fajokra, feketékre és fehérekre van felosztva, akik közül az előbb említet tek nem kénesek a civilizálődásra és arra vannak rendeltetve, hogy kizsákmányolás tárgyát kénezzék, míg a másik faj állítólag a civilizáció egyedüli birtokosa és az előző fai ok kizsákmányolására van hivatva. A fajelmélet története világosan igazolja Sztálin elvtárs tanítását. Már Asszíria és Babilon rabszolgatartói többre tartották magukat a dolgozó nénnél, ame’y értük robotolt. Arisztotelész görög fi lozófus is ugyanilven nézeteket vallott, mint a rabszolgaság védelmezője és műveiben az zal indokolta meg a rabszolgaságot, hogy hirdette az emberek természettől fogva léte ző egyenlőtlenségét. A feudalizmusban hasonló nézetek uralkod tak a jobbágyok és a hűbérurak gazdasági egyenlőtlenségének kifejezéseképpen és az egyház ideológiájának minden formájával szentesítette ezt az egyenlőtlenséget. A faj- elmélet azonban még nem volt tudományo san megalapozva. Csupán a kapitalista uralom létrejöttével helyezkedik „tudományos“ alapra az embe rek, fajok és nemzetek egyenlőtlenségének elmélete. A XVIII. század végén és a XIX. század elején, midőn a kapitalizmus fejlődésének legjellegzetesebb stádiumába kerül, amikor semmi sem szent előtte, amikor a kapitaliz musnak Sztálin által felfedezett gazdasági törvénye oly irányban kezd hatni, hogy a legerősebb tőkével bíró ország az egész világ meghódítására tör, kerülnek felszínre az el ső „tudományos“ művek, amelyeknek célja: a) a legerősebb tőkével bíró ország világ ura1 mi igényeinek megvalósítása és ennek megokoló sa; b) a kibontakozó munkásmozgalomnak, a oroletariátus nemzetköziségének és egységé nek sovinizmussal való megmérgezése. Marx „A francia polgárháború“ című mű vében azt írta, hogy a sovinizmus a munkás- osztály nemzetközi együttműködése megaka dályozásának eszköze, amely együttműködés felszabadu1 ásának elsőrendű előfeltétele. Ezt a feladatot éppen a fajelméletek teljesítették és teljesítik, amelyek a nacionalizmus és a határtalan sovinizmus mérgévé! igyekszenek megbontani a dolgozók egységét.
