Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Vietor Márton: A Masaryk legenda
bolsevikok ellen. Az okmánytár 12-es szám a’att közli Benesnek Masarykhoz intézett, 191*9. június 23-án kelt levelét, melyben Churchill elképzelése részletezve van. Masaryk államelnöki minőségében sem szak totta meg kapcsolatait az efenforradal- márokkal és terroristákkal. Sőt ellenkezőleg, megnyitotta az országot a fehérgárdista emi gráció számára. Iskolákat, egyetemet adott nekik, anyagilag támogatta őket és gondos kodott elhelyezkedésükről. (Lásd okmánytár 17-es szám, Wrangel sürgönye stb.) Prágá ban szovjetenenes ügynököket kiképző köz pont a’akult az amerikai kormány tudtával és pártfogásával, mint azt az okmánytár 30- as számú Masaryknak H. Hoover-hez inté zett, 1922. szeptember 21-i levele igazolja. A jobboldali és a szocdem sajtó szovjetelle nes prooagandahadiáratát Masaryk és Benes irányították. (Okmánytár 44-es szám.) Ugyanakkor Masarvk nagvon vigyázott arra, hogy az ellenforradalmi tevékenységét bizo nyító okmányok ne kerülhessenek nyilvános ságra. Az okmánytár 36. szám alatt közli Svehlához intézett, 1924. március 25-én kelt levelét, melyben utasítja a miniszterelnököt, hogv koboztassa el a kül- és belföldi szerve zetek háborús okmányait, jegyzőkönyveit stb., nehogy azokkal a kommunista sajtó „visszaéljen“. Masaryk sokáig hallani sem akart a Szov jetunió nemzetközi elismeréséről, sőt akkor is ellenezte, amikor már Anglia és a fasiszta Olaszország is elismerték. Az okmánytár 25. szám alatt közli Masaryknak Beneshez inté zett két levelét 1922-ből,' melyek tartalma teljesen leleplezi Masarvk szovjetellenes be állítottságát és gyűlöletét. Csehszlovákia csak 1934-ben ismerte el a Szovjetuniót, amikor erre Franciaországtól engedélyt kapott. Masaryk nyíltan is fellépett a Szovjetunió ellen; néha diplomatikus formában nemzet- gyűlési beszédeiben, melyekben a szovjet rendszer „közeli végét“ jósolta, gyakran pisz kolódó újságcikkekben támadta az orosz viszonyokat, hogy népeinket a szocializmus tól elidegenítse. Masaryk a köztársaság politikai jellegéért folytatott harc idején Masarvk belpolitikai tevékenysége — kül politikájának megfelelően — népellenes volt. A dolgozó nép keserű csalódások és szomorú tapasztalatok útján jött rá erre az igazságra. Masarykot mint elnököt, a dolgozó nép is örömmel üdvözölte, abban a hiszemben, hogy ő is népi, demokratikus, szocialista köztár saságot akar. Ellenforradalmi tevékenységé ről akkor még idehaza csak kevesen tudtak és a közvélemény csak a haladószellemű tu dóst látta benne, aki pártolja a munkásosz tály követeléseit és a szociáldemokrata kor mánnyal egyetemben, melyet a dolgozó nép millióinak akarata állított az állam élére — megvalósítja a népi, demokratikus rendszert. Ezekben a kapitalizmus számára oly kriti kus hónapokban Masaryk teljes politikai és erkölcsi súlyával lépett fel a forradalmi meg mozdulások ellen és a kapitalista rendszer védelmére. A reakciós burzsoázia, mely a há ború előtt lenézte és gyűlölte őt, most Masa ryk tekintélye mögött húzódott meg és nem is csalódott benne. A jobboldali szociáldemo kraták, ideológiai vezetés hiányában, ugyan csak Masaryk államelnöki tekintélyével in dultak harcba a forradalmi munkásság ellen, a gyárak, bányák szocializálására, földbirto kok felosztására irányuló követelések elsza- botálására. Masaryk 1919—1920-ban mint a marxiz mus elméleti magyarázója lépett fel, s elő adásaiban, beszédeiben, újságcikkeiben azt akarta bizonyítani, hogy a szocializmust csak lassú, fokozatos, erőszak nélküli fejlődés út ján lehet nálunk felépíteni. 1919. október 28-i nemzetgyűlési üzenetében például töb bek között ezt mondotta; „Mindnyájan a szocializálásról beszélünk. Szocializálás, hosz- szú háború által előidézett abnormális viszo nyok mellett nagyon nehéz és felelősségteljes feladat. Kitűnő szocialista vezérek és írók (a reformistákra gondolt persze), az adott hábo rú utáni helyzetben, ezt egyenesen kizártnak tartják ... nem volna elég az úgynevezett burzsoáziát diktatúrával a szocializálásra kényszeríteni.“ Ilyen és hasonló nyilatkozatokkal akarta leszerelni a munkásság forradalmi elhatáro zását. De Masaryk belpolitikai tevékenysége nem korlátozódott elméleti kérdésekre, hanem ugyanúgy, mint a külpolitikában, itt is a munkásmozgalom egysége ellen intézett tá madás élére állott. Már az 1919-es szlová kiai forradalmi megmozdulások szétzúzásá ban is tevékeny részt vett. Amikor a cseh szlovák hadsereg az ántánt és a cseh-szlovák imperialisták érdekében bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenciós háborúba és amikor a Magyar Vörös Hadse reg katonái az ellentámadás során szlovák területre értek, ahol a szlovák és magvar munkásság egyhangú lelkesedéssel hirdette ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, — Masa ryk újabb imperialista terveket szőtt. Az ok mánytár 11-es számú okirata — Masaryk bi zalmas és titkos feljegyzése a „magyar in vázió stratégiai jelentőségéről“ — azt tanú sítja. hogy Masaryk a Magvar Vörös Hadse reg kiszorítása után a déli határokat a Duna jobbpartjára akarta kitolni Vácig, el akarta foglalni Budapestet és „kártalanítás“ címén mozdonyokat, vasúti kocsikat, a dunai főtt il lát és hadianyagot akart a magyar dolgo zóktól elvenni. A Szlovák Tanácsköztársaság ugyan meg szűnt, de mozgósító hatása megmaradt és a cseh és szlovák munkásosztály végleg lesza kadva a szociáldemokráciáról, mindinkább a baloldali ellenzék körül tömörült. Masaryk ezért döntő lépésre határozta el magát. csak a megfelelő időpontra várt. Amikor a Vörös Hadsereg 1920-ban visszavonult Varsó alól, Masaryk úgy vélte, hogy a munkásegység felbontásának eljött az ideje. Az okmánytár 15/1—VI. számú okiratai minden kétséget kizáróan igazolják, hogy a szociáldemokrata miniszterek lemondását, a véreskezű Cerny kormánybahelyezését, az általános sztrájk
