Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Vietor Márton: A Masaryk legenda
gondol. A dinasztiát két módon lehet meg alakítani, vagy a szövetségesek adnák vala melyik hercegüket, vagy pedig szerb-cseh perszonális unió volna lehetséges, ha szerb- cseh korridor létesülne. A cseh nép — ezt újból hangsúlyozni kell — feltétlenül orosz- barát. Az orosz dinasztia bármilyen formá ban a legnépszerűbb volna. Minden esetben a cseh politikusok a cseh királyságot Orosz országgal egyetértésben kívánják megalakí tani.“ 1916-ban ismételte: „A cseh állam megalakítása és a dinasztia kiválasztása a szövetségesek dolga.“ Masaryk tehát még 1916-ban sem gondolt köztársaságra. Az önálló állam megalakítását illetőleg, eredetileg elsősorban a cár segítsé gét várta, akiben csalódott, s később már csak a nyugati szövetségesekre épített, vi szont a cseh és szlovák nép forradalmi ere jével komolyan sohasem számolt. Az orosz februári forradalmat örömmel üdvözölte, mert arra számított, hogy a „de mokratikus Oroszország“ nagyobb megértés sel lesz iránta, mint a cár. 1917 márciusában üdvözlő táviratot küldött Miljukov külügy miniszternek, melyben hangsúlyozta, hogy „e nagyszerű forradalom a rendet és győzel met jelenti... a szabad Oroszország az Osztrák-Magvar Monarchia halálát... az ántánl megszilárdítását jelenti...“ A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat viszont nem értette meg és következményeit nem tudta felmérni. Nem is sejtette, hogy annak hatása alatt mi játszódik le odahaza. Semmit sem tudott arról, hogy a cseh és szlovák nép már 1917-ben döntő rohamra készült a monarchia ellen, nem tudott az 1918 januári prágai eseményekről, a május 1-i manifesztációkról, október 14. és 28. for radalmi eseményeiről. Masaryk 1918 májusában az Amerikai Egyesült Államokban volt, ahol azt tapasz talta, hogy a nyugati hatalmak nem akarják a monarchiát feldarabolni és ennek folytán Csehszlovákia önállósága felől sem határoz tak. De míg az Októberi Forradalomnak a cseh és szlovák népre gyakorolt hatását nem látta és nem értette, — a nyugati imperialis tákra gyakorolt hatását annál jobban felfog ta. mert e forradalom őreá ugyanolyan hatást gyakorolt. Ezért érvelt azzal, hogy a monar chiából alakítandó utódállamok megbízható védőővezetet fognak alkotni a bolsevizmus ellen és ezért hivatkozott a Vörös Hadsereg e’len harcbavetett cseh légió hadierejére. Ezért írta 1918. június 20-án (okmánytár 5-ös szám) az amerikai külügyi államtitkárnak, hogy az USA már elismerhetné a párizsi nemzeti tanácsot, mint a szabad csehszlovák állam jövendő kormányának képviselőjét, mert mint írta: „...azt h’szem, ez az elis merés gyakorlatilag szükségessé vált; há rom hadsereg felett rendelkezem (Oroszor szágban, Franciaországban és Olaszország ban!. hogv úgvmondiam. Szibéria és Orosz ország felének ura vagvok és mégis az Egye sült Államokban formálisan magánembernek számítok.“ Masaryk tehát már nyíltan a bolsevizmus elleni harcban való részvétel jogcímén kér te az állami önállóság elismerését. A nyuga ti imperialisták természetesen felhasználták a Masaryk, Benes, Stefanik által felállított légiók segítségét, de a monarchia szétzúzá sát egyre halogatták. Wilson még 1918 októ berében is csak úgy képzelte el a megoldást, hogy a monarchia elnyomott népei valami lyen formájú önkormányzattal is megelég szenek a monarchián belül. De az elnyomott népek nem vártak a dip lomatákra és más útra léptek. Ma már nem vitás, hogy ha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapjaiban meg nem rázta volna a monarchiát, ha a cseh és szlovák nép a lenini eszmék hatása alatt és a nyugati nagy hatalmak akarata ellenére ki nem kiáltja függetlenségét, akkor Masaryk működése eredménytelen marad. A belföldi események, 1918 októberének forradalmi eseményei kész tények elé állították a nvugati nagyhatalma kat. „Mi láttuk, — írja V. Kopecky — hogy csak akkor, amikor 1918. november 18-án államelnöknek választották, kapta meg T. G. Masaryk a nyugattól a hivatalos elismerést és tiszteletet. T. G. Masaryk külföldről haza térhetett, nem mint a párizsi külföldi kor mány el nem ismert elnöke, hanem mint államfő, mint elnök, akinek megválasztása a csehszlovák nép hazai, nemzeti forradalmá nak aktusaihoz tartozott.“ Masaryk és az Októberi Forradalom Masaryk az Októberi Forradalom idején Moszkvában volt. A Metropol-szállóban élte át a világrengető eseményt, de nem értette meg azt, ami körülötte történt. Ha tekintet be vesszük a forradalomra vonatkozó néze teit, a munkásosztályhoz való viszonyának eszmei alapjait, azt, hogy tagadta az osztály- harc szükségességét és nem értette meg a proletárforradalom marxista elméletét, akkor elutasító álláspontja érthetővé válik. És mégis megdöbbentő az a hang, amellyel az októberi eseményekre reagált. 1917 decem berében levelet írt Plechanovnak, melyben leírta a Metropol-beli élményeit és azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy „a bolsevikok felkelése nem volt szükséges“, mert szerinte, amint a köztársaság megala kult, ,.a forradalomnak sem politikai, sem erkölcsi okai nem voltak“ és különben is a „bolsevikok politikája nem elég reális“. Masaryknak ezt az állásponti át gvakran azzal magyarázták, hogy nemcsak hiányos marxista elméleti tudása miatt nem hitt a forradalomban, de nem hitt azért sem, mert az orosz forradalom volt és Masaryk az orosz népben sem hitt. Ez bizonyosan ígv is volt. De a most nyilvánosságra hozott okiratok ta núsága szerint Masarvk nem állt meg az el méleti ellenvetéseknél, hanem ezeken fe’ül széleskörű ellenforradalmi tevékenységet fej tett ki. ami azt bizonyítja, hogv a forradalom ellenzése, vagy meg nem értése nem volt nála elméleti s'kra korlátozva, hanem az a forradalmi munkásmozgalom elleni mély gyűlöletéből fakadt. Ha néhány jellemző nyilatkozatát szembe
