Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben
nek egy csoportjával. Ezen az értekezleten Pa'ackv, Brauner, Strobach és Pinkas cseh liberálisok is résztvettek. Ezekkel a képvi selőkkel Stadion gróf ismertette az uralko dó határozatát a birodalmi gyűlés feloszla tására vonatkozóan. A képviselők engedel mesen végighallgatták Stadion gróf közlését. A következő napon feloszlatták a birodal mi gyűlést és 1849. március 4-vel publikál ták az oktrojált alkotmányt. Engels az ok trojált alkotmány előzményeiről és a cseh liberálisok szerepéről így ír: ,.Az osztrák birodalmi gyűlés Bécs bevétele óta már csak árnyékként tengette életét egy kis morva városkában, Kremsierben. Itt érte utói a szláv képviselőket, akik választóik kal együtt a legtöbbet tették annak érdeké ben. hogy az osztrák kormányzat legmé lyebb. megaláztatásából megint magasba emelkedjék, egészen egyedülálló bünteté sük, azért, mert elárulták az európai forra dalmat. Alig nyerte vissza a kormány ere jét, máris a legnagyobb megvetéssel kezdte kezelni a parlamentet és annak szláv több ségét, és amikor a császári fegyverek első sikere után a magyarországi háború gyors befejezése volt várható, a Bír oda1 mi Gyű lést március 4-én feloszlatták és képviselőit fegyveres erővel kergették szét." Az oktrojált alkotmány kifejezésre juttat ta azt az elvet, hogy a hatalom az alkotmá nyos monarchiában az uralkodóé, aki „isten kegyelméből” áll a birodalom élén. Az al kotmány egyesítette a monarchiát, egysé ges vám- és kereskedelmi rendszert vezetett be. A nemzetek érdekeit figyelmen kívül hagyva, elrendelte az egységes osztrák ál lampolgárságot, Bevezette a korona tartomá nyok renszerét és a birodalmi centralizmus alá rendelte az egymástól szétszakított nem zeti területeket. Az oktrojált alkotmány Csehország egyesítése helyett, amely a cseh hazafiak jelentős követelése volt és egyik alapja a cseh nemzet további polgári fejlő désének — az országot három külön ország részként kapcsolta az osztrák birodalomba. (Cseh királyság, morva őrgrófság, alsó- és felsősziléziai hercegség.) Az oktrojált alkotmány tehát törvényesí tette az osztrák birodalom keretébe tartozó népek nemzeti elnyomását. Az alkotmány ban szereplő pont a nemzetek egyenjogú ságáról a gyakorlatban az ausztriai nemze tek egyenlő elnyomását, az egyenlő jog talanságot jelentette. Csehország számára a március 4-i alkot mány az 1848. április 8-án kiadott kabinet levélben biztosított jogok visszavonását je lentette. (A március 4-i alkotmány alapján azután a cseh királyság részére külön al kotmányt adtak ki 1849 december 30-án.) Az oktrojált alkotmány amellett, hogy az osztrák birodalom kebelébe tartozó népek nemzeti elnyomását szolgálta — ami ezzel együttjárt — antidemokratikus is volt. A bi rodalmi és tartományi gyűlések képviselőinek választásából a lakosság döntő többségét kirekesztették, a választójogot magas cen zushoz kötötték. Az oktrojált alkotmány a legelemibb szabadságjogokat, mint a sajtó és gyülekezési szabadságot — hogy csak a legfontosabbakat említsem — sem bizto sította. Az alkotmány biztosfokú polgári jellegét mutatja, hogy eltörölték a feudális szolgáltatásokat, a főnemesség és főpapság rendi képviseletét. Méltán állapította meg Marx és Engels az oktrojált alkotmányról, hogy „az abszolutizmust Ausztriában min den vonalon visszaállították 1849 március 4-én." Az oktrojált alkotmány tehát az ellenfor radalom látszólagos győzelmét jelentette. De ez a győzelem a cseh nemzet csaknem minden rétegében, egyiknél kisebb, másik nál nagyobb elégedetlenséget váltott ki. Az oktrojált alkotmány kibocsátásakor a cseh liberálisok és a kormány prágai hely tartói számítottak a cseh nép tiltakozó meg mozdulására. Pinkas liberális képviselő mon dotta: „Mi nem fogunk fellázadni, de olyan messzire nem ér el a hatalmunk, hogy meg tudnók akadályozni azt, ami biztosan ki fog tömi.” Brauner liberális képviselő is megállapította, hogy valami készülőben van. A kormány csehországi képviselői meg is tették a szükséges katonai intézkedéseket. Pontonhíddal kötötték össze a Hradcanyt — ahol nagyobb katonai erő állomásozott — Kari ín prágai városrésszel, továbbá megerő sítették a prágai helyőrséget. Valóban szük ség volt ezekre az intézkedésekre, mert a prágai nép nem egy alkalommal juttatta kifejezésre elégedetlenségét. Március 11-én, a szentvencelfürdői gyűlés évfordulóján, Prágában két helyen ünnepséget tartottak „a nemzeti ébredés ez első megnyilatkozá sának emlékére” és nagy lelkesedéssel éne kelték a K. Sabina által csehre fordított Mar- seillaise-t és a lengyel nép harcra lelkesítő himnuszát, a Jeszcze Polska niezgineta-t. Ezeken az ünnepségeken sokan vettek részt, de az egy nappal később, a minisztérium által elrendelt „alkotmányünnepségről” a prágaiak tüntetőén távolmaradtak. Hivatal ból megjelent személyeken kívül szinte sen ki sem volt az „ünnepségen”. A következő napon, március 13-án a radikális demokra ta diákok által rendezett megmozduláson tüntetőén részt vett az egész Prága, annak ellenére, hogy rossz idő volt és a meghívó kat sem lehetett megfelelően terjeszteni. Ez az ünnepség is hasonló volt, mint a március 11-i. Rekviemet tartottak „az elmúlt 365 nap során a szabadságért folytatott ne mes küzdelemben elesettek emlékére.” A Klementinumban cseh és német nyelvű be szédek hangzottak el, amelyek felhívták a cseh és a német diákságot az összefogásra és lelkes szavakkal emlékeztek m*1» az elmúlt, esztendő márciusi, júniusi és októberi nap jairól. A forradalmi küzdelmekre vató em lékezésnek meg is lett a következménye. A nép a diákokkal együtt nyilvánosan ócsá rolta az oktrojált alkotmányt, majd szö vegét elégették az uralkodó képmásával együtt. Egy alkalommal köztársaságot követeltek, A csehek és németek kö zösen léptek fel az abszolutizmus ellen —- éppúgy, mint a dicsőséges prágai felkelés napjaiban. De nemcsak Prágában, hanem a
