Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Peter Karvas: A gyermek és a kard
rű kertvárosban történt. Kiléptem a szál loda kapuján, Erich megállított: — Hova megy, elvtárs? — Borbélyhoz... Erich széies^e tárta a csillogó, hathenge res BMW-kocsi ajtaját. Furcsa, — gondoltam — autón menjek a borbélyhoz? Pedig az út több mint húsz percig tar tott. Véget nem érő romhalmazok mellett haladtunk el, m g végre elértünk az első borbélyhoz. Erich megjegyezte: — Az oroszok már a városszéli dombo kon álltak, amikor jöttek az amerikai re pülők... Ez volt az eayeden légitámadás az egész háború a'att. Drezda kórházváros vöt, katonaság nem állomásozott itt. Az oroszok meg már valahol ott állnak a dom bokon ... A borbély azt mondta: — Egyesek szerint azon az éjtszakán százezer ember pusztult el, mások szerint méq ennél is többen. El bírja ezt képzelni? Egyetlen éjtszaka... Egyesek szerint Drez da vo't a világ legszebb városa. Mások sze rint Rio de Janeiro. Egyesek szerint a vá rosban egy katona sem volt. Mások sze rint ... — És maga szerint? — kérdeztem, mi alatt a bo bély a beretvát vette é'.ő. — A két f'cm is itt volt a városban — válrszo'ta a borbély és a beretva megre megett a kezében. — Olyan idősek lehet tek mint cn, uram. 5. A romok közt gyönyörű, új színházak, sportosa nokok, képtárak és mozipaloták áll nak. Mi, csehszlovákiai vendégek., egy ber lini sz maion meg ázó erejű előadásban láttuk felelevenedni fucsk hősi életét, né mán áVtunk C'anach, Dmer és Hőiben meg cgadó remekművei e'őtt, csodálattal él té ve mentünk végig a Sztálin-fasoron, amely Jó eménvség tokaként nyúlik be a német jövőbe, kiál ításokon meg'sme tűk Fjieck és Thafmann Setét és munká ét és mélységes tiszte et töltött el bennünket irántuk. Emberekkel találkoztunk. A kormány szállodájában, amelynek ab lakából láttuk a b'roda'mi kancellária rom jait és H;fe • egykori betonbunkerét, ezt a o szág testé e tapadt mérges kélevényt, ame lyet ma m'ntha valami eriená'lhatat'an erő térett volna ki tövestül. A beírni, lipcsei, jénri. utcákon, a HO zsúfolt többemeletes á uházaiban. A magasvasúton és a földalat tiban, amely utóbbi azzal vált híressé, hogy nem ta tja tiszteletben a megszálló öveze tek határait. Számos beszélgetésen, amelye ket élen'á ó művészekkel folytattunk. Az úttö ők köztársaságában és az úttörő-valo- tában. Kohóművekben székesegyházakban és míg'lakásokban. De azzal, akitől any- nyira féltem, nem találkoztam. Nem tá'akozt m ve e, k'nio'-hajú kis fiam. nem talá'koztam a megszállóval, sehol sem láttam ta ka t'grisbundához hasonló köpenyét. Acélsisakjáról sehol sem villant szemembe meztelen tődként a két megtört villám. Nincs ebben az országban katona, kisfiam. 6. És egyszer csak előttem álltak. Fiatalok vő*tik, szőkehaiúak, szemük tisztán csillo gott. A kisvá osban minden a régmúlt idő ket hirdette, a régi kutak, a házak, ame lyeken rég elporladt polgárok vágattak öt sor tetőablakot egymás fölé, a kincsesművű városháza, a középkort lehelő székesegyház, a nagy kockakövekkel borított udvarok és az ötszázéves városi bástyák finom csipké zete. Itt állnak előttem, fekete egyenruhában a népi rendőrség tag'ai és egvszerű szavak kal azt mondják, szívesen üdvözölnék kö rükben, a közeli kaszárnyában a csehszlo vák vendégeket. 7. És már ott ülök a rögtönzött emelvényen, vé'em szemben, ötöd*el száz fiatal arc és m'g a szónoki emelvényről é'h-nqzonnk az első üdvözlő beszédek, szívdobogva kérdem ma gamtól: — Talán itt van köztük? A prasivai ak navető tüzér, a terezini pribék, az au- schvritzi gyilkos? „Nem“ — vá'asző’ok magamnak — „nyu godj meg, szívem, hisz ez csupa fiatal gye rek, akkoriban nem voltak idősebbek ki lenc évesnél, nem érte őket a Harmadik Bi rodalom mérge, vagy legalábbis, nem ka- toH mélyre bennük, lege ősebb gyermekkori emlékük az, hogy bombák robbantak és házak omlottak össze a fejük fé’ett. Ma ők is úgy gyűlölik a bombát, mint én és az enyéim“ — De a tisztek — a tisztek csak öregeb bek. „igen, öregebbek, sőt öregek — öreg fa siszta ellenes harcosok. öreg őachaui tábor lakók, a Thá'mann-hadoszlop öreg tagjai, az imperializmus régi ellenségei, kommunisták, az egész világ do1 gozó inak öreg elvtársai.“ Egyikük azt mondja a szónoki emelvény ről: — Soha többé ne lépjen a német fegy verrel kéjében, ellenségként az önök hazá jának földjére, soha többé ne hajtsa Krupp és Thyssen a német fiatalságot az önök vá ros ri és falvai ellen... Nem, nincs itt az, akit kerestem, a meg szálló, akinek a~cát vérvörösre festi a fel gyújtott vágmenti fa1 vak tüze. őtödfé'száz fiatalember hallgatja a cseh szlovákiai elvtárs szavait. Fölöttük Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy képei. Soha többé ne támadjon a német katona Eu"ópa népei ellen. Ezért öltözött ötödfél- száz firtat német egyenruhába, ezért ülnek most itt, a nehéz tő’gyfaburkn'atos te~em- ben, Marx, Engels, Lenin és Sztálin kepei alatt. Künn ragyogva tűz le a nao a német ég ről; a kaszámyaudvarről autóbusz haü ki. tele tizenhétéves egyenruhás fiatalemberek
