Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Peter Karvas: A gyermek és a kard
a kard 1. — Papa, mit csinálsz? — Látod, csomagolok. — És miért? — Elutazom. Te is tudod. — És miért utazol el? — Mert meghívtak. — És miért h'vtak meg? — Hogy megismerjem az országot, az em bereket, a színházakat... — És hova utazol? — Berlinbe. A kisfiú e1 gondolkozik. Azt nem kér dezheti most, hogy .és m’éri?“ De azért nem adja fel a játékot. Félrehaftott fejjel töpreng, micsoda ké-dések vannak még a világon. Arra már rájött, hogy Berlin más, mint Prága, Kassa vagy Budme ice, ahova apja rendszerint elutazik, ha előveszi bő röndjét. Berlin messze van, nagyon messze. semmi reménye sincs rá, hogy magammal vigyem. — És mi van Berlinben? Vég-e rászántam magam, hogy a bőrönd ből kirakom a becsomagolt könvvek fe'ét, mert :gy nem maradt hely az ingeknek és a cipőknek. Már gépiesen válaszolni akartrm a fiamnak, hogy nincs ott semmi különös, egyik város olyan, mint a mísik, de egy szerre megdöbbentem: Valóban, mi is le het Be linben? Jómagámnak fogalmam sem volt rő'a. Márpedig ha gye ekkel beszélsz, csak igazat mondj neki. — Ki van Berlinben? — vá1 törtetett a kérdésen a kisfiam és sürgetve nézett rám mintha azt mondaná• „Megint m7am:t el titkolsz e'ö'em. mintha nem tudnád, hogy én mír nagyfiú vagyok/“ Megkönnyebbülten fe1 sóhajtottam és mi- a'att a pörcn^be kétszer ennyi hd'm't icr’e- ké~tem begyömöszölni, amennyi a fizika szrbálvai sze int be}efé~het. barátságosan, oktató hangon magya ázni kezdtem: 5 — Berlinien is emberek vannak, csak úgy, mint ná'unk. Munkások, tantók. meg mások. Reggel munkába járnak, házat épí tenek, könyveket olvasnak, aztán ... — És gye~ekek nincsenek? — kérdezte sz:gorúan a fiam. — Hogyne volnának! Akadnak köztük még olyan kócos kis fickók is, akik semmi pén- zé’t sem akarnak fogat mosni. De aztán mégis megmossák, mert a tisztaság... — Katonák is vannak? — kérdezte a fiam. 2. Hirtelen meg*o~dv.i tam- kissé lihegtem, wrészt a fámöságfó7. másrészt meg a ha ragtól A felembe vettem, hegv m^gis csak bezárom azt a szeencséfen bőröndöt és most dühös voltrm hogy ez a lehetetlen do log nem sikerült, noha tulajdonképpen kez dettől fogva tudtam, hogy lehetetlen. — Katonák is vannak? — ismételte a fiam és számonkéröen nézett rám. Elvégre ő maga tábornok és a tankosok parancsno ka, hát meg keH tudnia, vannak-e abban a Berlinben katonák, vagy sem. — Nem, — feleltem sietve — nincsenek. E^orduHam a gyerektől lehaidtam a bő röndhöz, bár magam sem tudtam, mit kezd jek vele, átmentem a szomszéd szobába, a fehé-neműs szekrényben kotorásztam, be lelapoztam a menet-endbe, aztán komolyan a fiam szemébe néztem és rászóltam: — Most ne tarts fél, látod, sok a dol gom. Pedig egészen mást akartam mondani ne ki. S. Vannak Berlinben katonák? A kisfiam jól ismeri a katonákat: kemé nyen, vidám énekszóval masíroznak él az ablakunk alatt, puskáik vannak, autóik, meg lökhaitásos reoülőgéveik május else jén ők is ott vo7tak. a menetben és kisfiú kat vittek a vállukon, olyanokat, mint ő. A kisfiam szerint négyfajta ember van: fiúk, lányok, tűnőitek és katonák. De nekem a ké dés eszembe juttatta a n4met katonát. Kéve úgy élt bennem, ahogy utoljába láttam: felgyújtott falvak lángjai nak rőt fényében vonult vissza, romok és tömegsírok között. Magam e7őtt láttam. rriní a kivégző osztag tagját. Láttam, amint ak navetőjéből kegyetlen nyugalommal tüzel ránk a szlovák hegyek között. Láttam az SS-legényt, aki elhurcolta a kedvesemet: a tábori csendőrt, aki hidegvérrel, szinte tudományos pontosságáéi lövöldözött be a nyomorult kunyhók ablakain. Látt~m őket mind, a gyűlölteket, az átkozottakat! Hol van most ez a német katona, hóid lett? Nem ő vár rám Berlinben? Nem ővele fogok találkozni a Ném°t Demok atikus Köztársaságban? Mit mondóik neki, hogyan wselkediem? JVt/o’c év mü’t él azóta, de euelétethetik az üyesm't az évek? Mit vá laszoljak a fiamnak, aki ha azt mondia „katona“, mosolygó fiatalemberre gondol, ak'nek tiszta viUantásában elszántság és sze retet ragyog és aki a-ról énekéi, hogy meg védi a hazát minden ellenségétől, még ha az őiy kegyetlen lenne is, mint amilyen a német katona volt nyolc évvel ezelőtt. 4. Életemben most jártam először Német országban. Kezdetben esek romlkat láttam. Megdöbbenve néztem a hegyekké tornyo sod ó tégrákat. köret és créadékot, de sofő rünk. EHeh megjegyezte: — Két éve még rosszabb volt,.. D ezdában, az egykor világhírű, gyönyö Írta Peter Karvas
