Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Vietor Márton: Parasztmozgalmak 1848-ban a szlovák vármegyékben
lan volt a nemesség iráftt. Nem hitte a felszabadítást, nem akart résztvenni a nemzetőrségben. Az adófizetést és egyéb szolgáltatásokat március 15-ével beszün tette. Júniusban, egy je'entés szerint „Zboró mezővárosának egyik lakosa a népet a nemesség ellen bújtogatta, állít ván, hogy őfelsége a közelebb hirdetett szabadalmakat már 15 év előtt megadta, de azokat a nemesség mindeddig vétke sen eltitkolta. Ezen lázi tó a tanuk kihall gatása után a megyei börtönbe már is beküldetett.“ Zemplén megyében, ahol a földek 17 százaléka volt úrbéres, csak a nyugtalan ság jelei mutatkoztak, de az elégedetlen ség kitörését az ott állomásozó katonaság jelenléte gátolta. E forradalmi megmozdü ásókat a kor mány mindenütt rögtönítélő bíráskodással fojtotta el. ^ 1848 nyarán összeült Pesten az újonnan megválasztott országgyűlés. Ez is csak folytatta a meddő vitatkozást. A jobbágy viszonyok teljes felszámolására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását a háborús ve szély miatt elhalasztották. Csák szeptem berben vetették fel újra a kérdést, ami kor Kossuth új irányt adott a forrada'nú események fejlődésének. Kossuth jól tud ta, hogy a szabadságharcot a nép fegyve res segítsége nélkül nem lehet megvívni. Hogy a nép a harcban érdekelve legyen, napirendre tűzette az úrbériság rendezé sének ügyét, de gyors eredmény ezután sem mutatkozott. Az elkeseredett parasztság hangulatát híven tükrözi a sik’ósi választók Tán csicshoz intézett, 1848 augusztusában kelt levele, melyben a parasztok többek között így írták: „Már elmúlt egy hónapja, hogy a kép viselők ... együtt vannak, mégsem vé geztek egyebet, hanem csak, hogy kato nát adjunk s fizessünk, de hogy miért aljunk katonát s miért fizessünk, arról még eddig egy szót sem szólottak. Azt mondják ugyan: a haza veszedelemben van. De hogy kié az a haza, vagy hogy mit tarthatunk magunkénak, mi, kik Magyaroszág népei vagyunk ? ... arról , úgy látszik kerülik kenitek a beszédet... Védjük meg elébb a hazát, majd aztán úgy jutalmazna!? kendtek bennünket, ahogy kendteknek tetszik. Bizony mi fé lünk, mert már sokszor megcsaltak kend tek bennünket“. » Táncsics újságja egy másik, októberi levelet is leközölt, melyben ezt írták a parasztok: „... azt mondják kendtek: értéktelen, rossz hazafiak vagyunk. Mi is megismer jük. hogy úgy van. Bizony, mi még nem éreztük a szabadságnak jótékonyságát, csak kóstoltuk va’amj részben, de még fo galmunk kevés van róla; jó hazafiak nem lehetünk még, mert hazánk eddig nem vo't, noha magyarok voltunk, de nemzet nem voltunk: tudja kend, mi volt & mi nevünk? „Szegény adózó, teher-hordó nép“, kik csak azért voltunk, hogy hat százezernek barmai legyünk“. így gondolkodott a magyar paraszt és ez volt a szlovák parasztság véleménye is. Stúr Lajos, fentemlített beszédében, a szlovák dolgozó nép akaratát tolmácsol va, ezt mondotta: „ .. .van-e az oly embernek, kinek nincs semmi sajátja, ki egész életén át csaknem mindig mások javára robotol, és jutalom he’yett még mindenkitől megvettetik és félrehányatik, van-e mondom, az ily em bernek hazája? ... ragaszkodik-e az ily ember, s viseltethetik szeretettel a hon iránt? Amije nincs, amit nem ismer, azt nem szeretheti, ahhoz nem r&gaszkodha- tik; s az elnyomott természeti törvény nél fogva, sohasem szerethette azt a he lyet, ahol elnyomatását érezte. Az ily em bernek csak szülőföldje van, de hazája nincs,..“ Még egy levelet idézünk Táncsics újság jából, melyben egy magyar paraszt a mozgósítással kapcso’ atban írta októ berben: „De hol a föld, me’ybői én, mint a hon megtartó-testületnek tagja, enmagamat és eddig rongyosan növelhetett családomat táplálhatom? Miért es adjam oda 19 esz tendős fiamat katonának, hiszen nekem semmim sincs? Mit védelmezzen az én fi-am? A kutyabőrösök búzafő’djeit? Melyből én 4.5 pengő forintért bérelhe tek éveken keresztül 800 négyszögölet? Menjen a kutyabőrös katonának, védel mezze földjeit!“ Ugyan ez a hang csendül ki a szlovák parasztság nevében, Stúr Lajos szavai ból „ .. .könnyű annak hazeszeretetről be szélni, kinek számára a gyönyörködte tésére az országban minden készen áll, ki terjedelmes birtokain legeltetheti sze meit; kinek szolgálatára egész csoport szolga áll készen; ki semmit sem ad, csak gyűjt, — ki semmit sem szenved, csak él vez; ez valóban szeretheti hónát, mert honszeretetében szereti önmagát.. A szlovák parasztságnak ezeken felül nemzeti jogaiért is harcolni ke1 lett, de a rövidlátó magyar nemesség a legcseké lyebb engedményre sem volt hajlandó. Stúr Lajos 1848 január 15-i beszédében — tehát még a forradalom e'őtt — töb bek között ezt mondotta a pozsonyi or szággyűlésen: „Hogy az élő nyelv a holt latin nyelv helyett diplomaticai polcra emelkedett honunkban, azt úgy hí szem mindenki jónak tartja; mert a ho’tak temessék el holt jaikat, és az élők éljenek élők között. De ezen elvnek érvényessége és becse íöké- pen abban á'l, hogy az é’ö nyelv annál jobban és célszerűbben kifejlődhessék és müveltessék ... Szabadságnak indult kor szakunk, szabadságnak indult honunk is, de a valódi szabadság- létesítésére sz'go- rúan megkívántajik a műveltség, mely né’kül én a szabadságot valósíthatatlan nak hiszem ... Ezen szempontból tekint ve a dolgot... méltóztassék úgy rendel-