Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Varga János: A vallásos világézet és az egyház a kapitalista kizsákmányolás szolgálatában
csak mint politikai tényezőt és nem en gedjük, hogy ezt a tényt a vallási misz tikum- köntösébe burkolják. Kíméletlenül le’eplezzük a Vatikánt és politikáját azért, hogy a tömegek megért sék, hogy a Vatikán nem véletlenül áll az amerikai háborús uszítők táborában, hogy megértsék azt, hogy a haladó vi lág ég az egyház között nem egyszerű ellentétekről van szó, hanem a szó szoros értelmében osztályharcról. Milyen álláspontot foglal el az egyház a háborúkkal szemben? Az egyház álláspontja már megmutat kozott az első világháború idején, ami kor X. Piusz pápa igen jól volt infor málva a háborús elökészü1 etekről, sőt jó vá is hagyta őket. Erről tanúskodik PáTfy gróf kije'entése, aki az Osztrák- Magyar Monarchia megbízottja volt a Vatikánnál és a következőket mondotta 1914-ben: „A szentatya az utóbbi években nem egyszer kifejezte afölötti sajnálko zását, hogy az Osztrák-Magyar Monar chia elhanyagolta a támadás lehetőségét veszélyes déli szomszédja (Szerh'a) el len“.. Tehát láthatjuk, hogy leplezetlenül támogatta a világháború megkezdését és nyíltan á’1 ást foglalt a katolikus Osztrák - Maz'ar Monarchia meVett. X. Piusz pá pa kijelentette azt is, hogy: „Németország kell, hogy a katolicizmus kardia legyen". Ennek megfelelően minden erejével támo gatta Németország háborús terveit és gyarmatszerző politikáját. Ez a szimpá tia késztette a Vatikánt arra, hogy mi kor a háború menetében fordulat állott be, az elsők között volt, akik közvetí tették a békát a központi hatalmak és az ántánt-hota’mák között. Németországgal való szoros kapcsolatai megnyilvánultak abban is, hogy támogatta Hitler hata’om- rajutását és később a hitlerista hatalom megszervezését és megszilárdítását. A Vatkán viszonyát a német fasizmushoz legjobban a XI. Piusz pápa által 1937-ben kiadott enciklika fejezi ki: „Zengjen te- deum és öröm a'ölött, hogy a német nem zet a valláshoz va’ó visszatérés útjára lé pett és harcra készül a többi jó gondol kodású nemzetekkel az örökkéva’ó terve alapján azok ellen, akik meg akarják semmisíteni a nyugati kereszténvséget". Tehát a Vatikán a legnagyobb erkölcsi tá mogatást adta a második világháború előestéjén a háborús előkészületekhez a Szovjetunió el'en. Ugyanez volt a Vati kán politikájának irányvonala az olasz fa sizmus, a Tiso-fé'e szlovák állam és a snanvol fasiszta ellenforradalom kérdésé ben is. Mindenütt a vér és a könny zász lajára adta áldását, mert a vér és könny tengere, amely a háborúból származott, mindig búsás hasznot biztosított a Vati kán számára tőke-érdekességeiben. Ezeknek az érdekeknek megfelelően folytatta második világháború utáni po litikáját is. A Vatikán a német és olasz fasizmus és a japán militarzmus veresé ge után megkezdte azok fe'é a polit'kai erők felé való 'tájékozódást, amelyekben biztosítékot látott arra, hogy folytatni fogják a harcot a demokrácia és a sza badság ellen az egész világom. Ma a Va tikán bizalommal támaszkodik „a katoli kus egyház legkedvesebb fiára, Franco generálisra", Salazarra, Portugália fa siszta d ktátorára, a délamerikai diktá tort rendszerre, és elsősorban az amerikai imperializmusra, a kapita’ista világ veze tő erőire. Ez a vat káni Irányvonal leg inkább abban jutott kifejezésre, hogy 1946-ban 32 új kardinálist neveztek ki az USA-bán. Az újonnan kinevezett kardi nálisok közé tartozik a hírhedt Spelmann bíboros is, XH. Piusz pápa közeli mun katársa, aki pelit kai nézeteit így fejez te ki: „Nem ítélem el az istentelen kom munizmust azért, hogy védjem hitemet, hanem azért, mert mint amerikai védem hazámat, mert a kommunizmus provokáció mindazok ellen, akik hisznek Amerikában és az Istenben.“ Ezekben a szavakban van a legjobban kifejezve és összeegyez tetve az amerikai imperializmus és a Va tikán politikai programmja. Az a Spel mann mondotta ezt, aki 1952 karácsonyán áldást osztott Koreában azokra, akik bak tériumfegyvereket használnak és halomra gyilkolják a koreai anyákat és gyermeke ket. Az amerikai imperiáizmus és a Va tikán politikájának közös érdekei meg nyilvánulnak a népi demokráciák elleni végtelen gyűlöletben is. Ezekben az or szágokban. a Vatikán nem habozott kihasz nálni az egyház legmagasabb tekintélyeit sem a népei’enes cselekedetek végrehajtá sára. Mindazok a pörök, amelyek M nd- szenthy, Grösz, Vojtasák és társai ellen lezaj attak az elmúlt esztendőkben, vilá gosan bebizonyították, hogy a magas egy házi főpapság népellenes politikát folytat és egyik eszközévé vált a nyugati impe rialisták hatalmi törekvéseinek azzal, hogy a népi demokráciákban az imperia lizmus ötödik hadoszjopa szerepét igyek szik betö'teni. Megkísérelte a tömegeket a vallás befolyásával a népi demokráciák el'en izgatni. Természetesen nemcsak Mindszenthy, Grösz és. Vojtasák akartak háború árán a nép nyakába uni, ha nem gazdáik is, WaThngtan urai. Miért gyűlölnek ezek a főpapok bennünket? Azért, mert hála a Szovjetuniónak, sza badok vagyunk és „veszedelmes“ példát mutatunk a világ összes nemzeteinek, akiknek megmutatjuk‘hogyan lehet jobban élni a kapita'isták nélkül. Azért gyü'ö nek,
