Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Lőrincz Gyula: Klement Gottwald harca a kommunista párt bolsevizálásáért
lyen nagy a súlya. A kommunista párt tehát már ke'étkezésével túllépte a bur- zsoa legalitás határait, kiharcolta létjogo sultságát a burzsea törvényekkel szemben. Ezzel a magyarázattal, amely tulajdon képpen még az előbbi ponthoz tartozik, csak azt akarjuk szemléltetni, hogy harc nélkül illegalitásba vonulni, vagy — ami még ennél is több — vágyakozni az ille galitás után, nyilvánvaló meghátrálás len ne. A valóság1 az, hogy még ez a polgári „legalitás“ ia megkönnyíti forradalmi munkánkat és ezért segédkezet nyújta nánk a burzsoáziának, ha feladnánk a harc — még pedig az elszánt, szívós és áMandó harc — e lehetőségeit. Ebből kö vetkezek. hogy harcolnunk kell a párt le galitásáért.“ ő az, aki a Vörös Nappal kapcsolatos vereséget, a Vörös Nap politikai elszi geteltségét helyesen látja és bíirá’ja, ösz- szeköti a párt válságának kérdésével, a vezető b’okk felbontásának kérdésével, ő az, aki ezzel kapcsolatban felveti a fele lősség kérdését és a bírálat jogát. Gott wald elvtárs az, aki politikai következte téseket von le a Vörös Nap politikai elszi geteltségéből ég megjelöl a párt legköze lebbi feladatait. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi ti Bizottsága 1928. szeptember 30-án ha tározatként fogadja él a Gottwald elvtárs által leszögezett irányelveket, amelyek brosúra formájában is megjelennek, nv’nt a párt legköze’ebbi programmja, „Onoor- tunista passzivitásból bolsevik aktivitás ba“ cím alatt. Gottwald e’vtárs készíti e’ő a Csehszlo vák Kommunista Párt korszakalkotó V. kongresszusának anyagát 1929. február 10-re. A kongresszus anyagában Gott wald é’vtárs részletesen körvonalazza a nemzetközi helyzetet, Csehsz'ovákia nem zetközi helyzetét, majd Csehszlovákia gaz dasági és társadalmi helyzetével foglalko zik, feltárja a mezőgazdasági viszonyokat és a parasztkérdsst Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdést és befejezésül foglal kozik az osztályerök eltolódásával és Csehszlovákia általános po'itikai helyze téve1. 1929. február 18-án Gottwa'd elvtárs megnyitja a Csehszlovák Kommunista Párt történelmi je’entőségü V. kongresz- sznisát. Ezen a kongresszuson játszódik le az a forradalmi áttörés, amelyet hosszú éveken keresztül szívós politikai munká val készített elő Gottwald elvtárs. Ez a Csehszlovák Kommunista Párt tűzkereszt sége. bolsev:zá ódása. Kér1 élhetetlenül rántja le az ellenséges tömb, Jfek-Bohlen- ■♦Touzsil-Neurath áruló politikai álarcát, le lép1 ezá opportunista álláspontját, amely a forr&daf mi munkásmozgalom minden fontos kérdésében gyors ütemben haladt a likvidátorság felé. Ez a Mkvidátcri tömb, iTetve egyes képviselői, még ezen az ötö- d k kongresszuson is azt a meggyőződést vallják, amely e’len Gotttwald elvtárs hosszú éveken keresztül harcolt, hogy a kapitalizmus stabilizációja szilárd alapo kon áll. Ez a likvidátori tömb hibásan ér tékelte a szociáldemokráciát is, mint munkáspártot, tagadta ennek a megvesz tegetett reformista apparátusnak burzsoa jellegét. Ezen az ötödik kongresszuson, a likvi dátorok ellenséges tömbjének eltávolítása után kerül a párt vezetése GottwaM elv társ kezébe, az új gottwaldi központi bi zottság élén. Pártunk történetében ez az ötödik kon gresszus fordulópontot jelentett. Lenini sztálini típusú párttá formálta, bolsevi- zálta, gottwaldivá tette pártunkat ez a vi haros, felejthetetlen kongresszus, meg tisztítva a pártbomlasztó, az áruló op portunista vezetőktől. A reakció, a bur zsoázia a párt bontásáról álmodozik, majd egyre nyíltabban hangoztatja is ezt, míg végre felbátorodva a félreismert hely zettől, nyíltan kimondja: „most vagy so ha“, „most megsemmisítjük a kommu nista pártot“. Megint csak Gottwald elv társ az, aki kiadja a jelszót: „fel a gát ra!" A Rudé Právo 1929. június 4-i szá mában megjelent cikkében így ír: „A központi bizottság kizárta a párt. ból azokat a renegát vezéreket, akik már átmentek az osztálybarrikád túlsó oldalá ra, a reformista táborba. A kizárt renegát vezérek helyébe álljanak oda a forradal mi munkások ezrei s do1 gozzanak kitar tóan a párt harckészségének fokozásáért. Fel a gátra! A burzsoa reformista és renegát jelszó ra, „Most megsemmisítjük a kommunis ta pártot,“ a forradalmi munkásság ezt válaszolja: „Soha!“ A párt, a munkásosztály élcsapata, most már hősiesen küzd, harcol Gottwald elv- társ által felvértezve a saját kapitalis táink eben, hogy a proletariátus hazáját megteremtse, hogy Csehsz’ovákía mun kásosztályának, dolgozó parasztságának, haladó értelmiségének hazája legyen ez a föld. Harcol az idegen befurakodott kapi talista terjeszkedés, a nemzetközi tőkeér dekeltségek ellen, harcol az imperialista háborús törekvések eilen, leleplezi a szov- jeteEenes háborús provokációkat. A meg tisztult párt súlya és tekintélye megnőtt a proletariátus szemében, de megnőtt, két- ségbeejtően megnőtt a burzsoázia szemé ben is. A „most vagy sothát“, a támadást a forradalmi mozgalom ellen kétszer kí sérelte meg ebben az évben a burzsoázia mindkétszer hiába Jó lett volna „kom munista sző’őt szüretelni“, „csakhogy a kommunista szőlő mégis kissé magasan van és savanyú“, ahogy Gottwa’d elvtárs mondotta. A parlamenti választások után egy űj- t'.pusú bólsevizált párttal, a párt élén GottwaM elvtárssai megindult a harc a proletár államért, a munkások államáért, a parasztok államáért, a kapitalizmus ál lítólagos „stabilizációjával“ szemben, 1929
