Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Takács András: Hogyan szervezzük meg és tanítsuk be a tánccsoportokat
a neve is mutatja, katonákat toboroztak vele a haza szabadságának védelmére. Jda is toborzunk vele öntudatos fiatalo kat a szocializmus építéséhez. Aki egy szer meglátta a népi táncot, az nem tud elszakadni az emlékétől, állandóan benne él a megkapó, könnyű népdal és. a tánc kifejező ereje. Legjellegzetesebb vonásai a népi tánc nak: érvényesülhet benne az egyéniség és még abban az esetben is egyéni a tánc, ha csoportosan táncolják. Míg a figurák egyeznek, a kifejező mód, a karakter kü lönbözik. Gsak kis árnyalatokban külön böznek az egyének mozdulatai, arcjáté kai, de ezeknek a kisárnyalatú különb ségeknek az összhangja adja az egysé ges, gyönyörű egészet. Nincsenek benne szigorúan . kötött tér formák. Mindig alkalmazkodni tud a helyhez és a körülményekhez. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar népi tánc rendszertelen, nem, a magyar népi tánc egyike a legrendszeresebb táncoknak, csakhogy a törvénye a táncon belül van. Ha egyén táncol, akkor egész életét, gondolatát, óhaját és érzéseit közli a táncban. Azt mondja el a táncában, amit szóval, zenével már kifejezni nem tudna. Ha párjával táncol, akkor a figu rákat mindig a leány előtt rakja, szinte csak neki járja. Tekintetét igyekszik le hetőleg mindig a párja tekintetébe kap csolni, hogy onnan kiolvashassa a leány véleményét és mozgásának fokozásával felelhessen arra. Ez abban az esetben áll fenn, ha már a tánc hevében elengedték a párok egymást és külön-külön figuráz nak, Ha, pedig újra összefogódznak, ak kor mindig vigyáz a férfi a párjára, könnyedén viszi azt és tisztelet van min den mozdulatában. A férfinek szinte uralkodó szerepe van a táncban. — A magyar táncoknak nagyobb része férfi tánc. Ezt jól megfigyelhetjük a csárdás ban, vagy mint régebbi eredeti nevük ben említendő, lassú, rezgő, vagy gyors táncokban. Míg a férfi a lelkének minden kis rezdülését figuráinak gazdagításába, mozgásának gyorsításába igyekszik sürí teni, addig a nő vagy mozdulatlanságig menő gyönyörrel figyeli párját, vagy csak egész kis mozdulatokkal ringatja magát a férfi táncának hatása alatt. Ezt az összhangot, melyet a páros táncból természetszerűleg következtethetünk, nyu godtan nevezhetjük párbeszédnek. A fér fi bátor kiállása, magabiztossága, a ki tűnni és tetszeni akarása, a kérdés, a leány finom mozgása, szerénysége és el ismerő arcjátéka a felelet. A csoport-táncok a közösség munká ját, körülményeit, amelyben éj és magát a csoport életét ábrázolják, rajzolják ki. A katonatáncok a hazaszeretetét, a fe gyelmezett katonaéletet mutatják és sok esetben még az ellenséggel való virtus kodást is érintik. Gebelmann, német szem tanú a következőket írja az 1595-ös esz tergomi ostromról: »A hajdúk egészen a falakig mentek s áz ottlévő törököket csúfolgatták, amin aztán a magyar vité zek nagyokat kacagtak. Egy hajdú és egy magyar zászlótartó beugrott a vár árkába s ott a törökök leghevesebb tü zelése közben a hajdútáncot járta. Az ember azt hinné, hogy lakodalomban, nem háborúban van.« A juhásztáncok, melyek tulajdonképpen az ősi fegyver táncok maradványai, a harc mozdulatait jelölik. Ezekben a táncokban a bot szim bólumként szerepel és a szimbólum köré fonják a táncban kifejezett érzéseiket. A figurák többszörös megismétlése is a magyar tánc jellegzetességei közé tar tozik. Habár elég nagy eltérésekkel talál kozunk egyes vidékek táncaiban, de abban miniden táj csoporttánca megegyezik, hogy egy figurát háromnál kevesebbszer nem jár. Megfigyelhető, hogy az ünnepi alkal makon előforduló táncok okszerű rendben követik egymást. Vegyük például a lako dalmat. Minden esetben a fiatal pár, a nap központjában álló hős táncol először, majd követi a többi lakodalmas fiatalság lendületes, életvidám tánca, utána az asszonyok sorba való, vagy ugrós néven ismert tánca következik és csak a végén kapcsolódnak bele az öregek is, hogy rég feledésbe merült ifjúsági duhajkodásaikat mégegyszer felidézzék. Es végül, de nem utolsó sorban, jel lemző a népi táncra még az, hogy a tánc lassan, kényelmesen kezdődik., az első lépés csak amolyan bevezetés, vagy egy mást vizsgálgatás féle. Próbálgatás, hogy mire képes a leendő táncospár, majd ál landóan fokozódik, tüzesedik a tánc üte me ég átcsap a táncos virtuskodásbá. Nem ad a táncosnak egy pillanatnyi pi henőt sem és végül a tánc a vígkedély, vagy virtuskodás — attól függ, mit akar a tánc kifejezni, — legfelsőbb fokán egyszerre megszakad, bevégződik. A tánc nak ez a jellegzetes vonása magával ra gadja a nézőközönséget egészen a tán cosokkal való együttélésig. Most nézzük meg a tánc szerepét a kollektívumok nevelésében. A tánccsoportok munkájában azok igyekeznek résztvenni, akik nagyon sze retnek táncolni és szépen, kifejezően sze retnének mozogni. Ez mindjárt megköny- nyíti feladatunkat, mert a csoport tagjai azt csinálják, ami szívügyük és amellett ez a munka teljesen az önkéntesség alap ján nyugszik. Kiemelem itt azt, hogy a kapitalista társadalomban csak a kivált ságos osztályoknak volt módjában ezt a vágyat valóra is váltani. Népi demokrá ciánk azonban ma már lehetővé teszi és egyre nagyobb mértékben fogja lehetővé tenni a széles tömegek művészi oktatását és egyben táncoktatását is. Példa erre a most nemrégiben lefolytatott kerületi népművészeti kultúrversenyeken szakem berektől elhangzott igazságos segítő kri tika, amely a csoportok további jó mun káját biztosítja, példa a múlt évben
