Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Takács András: Hogyan szervezzük meg és tanítsuk be a tánccsoportokat
у д'■ - % {Щ1^шШ vT ifűfífcuh szeAftezzw мед-ей tcí/Hi/fTLok fotí fzíľUM&p&íMáCit A Csemadok megalakulása óta hatal mas lendületet vett népi tánckultúránk fejlődése. Ez a fejlődés látható volt a já rási és kerületi kultúrszemléken is. Míg 1950-ben nagyobbrészt színjátszó csopor tok vettek részt a járási és kerületi kul túrszemléken és voltak olyan járások, amelyekben a Csemadok keretén belül egyetlenegy tánccsoport sem működött, az ez évi kultúrszemléken már minden já rásból több tánccsoport is résztvett a szemlén. Mivel magyarázható ez a nagy fejlő dés a tándkultúra terén ? Azzal, hogy dolgozó népünk életében megszűnt a munkanélküliség, az éhezés és a nyomor. Megváltozott a gazdasági rendszer, megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása, vidámabb, gondtalanabb lett a dolgozó ember élete. A Szovjetunió felszabadított bennünket a kapitalista elnyomás alól és ez magával hozta azt, hogy kultúránk helyes irányba terelődjék. A dolgozó népet azelőtt sem elégítette ki a kispolgári ízlésű színdarab, ugyanúgy a tánc terén sem elégíti ki a dolgozókat a polgári ízléssel sürített »magyar tánc«. Lassan már lekerülnek helyi csoportjaink színpadjairól ezek az úgynevezett magyar táncok és helyüket elfoglalják az igazi magyar népi táncok. Mik voltak ezek a ,,magyar táncok“, és mi volt bennük a ,,magyar“? Ezek a táncok a kapitalista társada lom polgári ízlésének tökéletesen megfe lelő táncok voltak és amellett, hogy ki elégítették a burzsoa tánckultúra igé nyeit, nagyon jó fegyver is voltak a ka pitalizmus kezében a népbutításhoz. Miért ? Azért, mert tudatosan igyekeztek el süllyeszteni a nép érzésekben dús tán cait és helyükbe csempészték a burzsoá zia ízlésének megfelelő polgári táncot. A kapitalizmus nem elégedett, meg azzal, hogy kilopta a nép szájából még a bete vő falatot is, de még azt is akarta, hogy a nép bajairól megfeledkezve, istenítse a hanyatló polgári kultúrán keresztül a ka pitalizmust. Meg kell hagynunk, hogy különösen azon a vidéken, ahol a népi tánc már a XIX. század végén kivesző félben volt, sikerült is a kapitalizmusnak elérni a fentemlített célját olyannyira. hogy még ma is komoly meggyőző har cot kell folytatni a népi tánckultúráért. Most nézzük meg a ruházatot. Piros pruszlik, zöld kötény, fehér szoknya és a sok piros-fehér-zöld pántlika. Ezzel akar ták jelezni a tánc magyaros jellegét. Ez nagyon jó módszer volt a nacionalista és soviniszta gyűlölet elmélyítéséhez a Ma gyarországon élő nemzetiségek között. Ez volt a »nemzeti viselet«. Micsoda sze génységi bizonyítvány! Hol van itt a nép alkotókészsége és művészi érzéke? Igaz, mit keresne itt a nép alkotó- készsége és művészi érzéke, mikor sem mi, de semmi köze nem volt ehhez a tánchoz, sőt még annak az egyénnek, vagy csoportnak sem volt szorosabb kap csolata ezzel a tánccal, amely csoport táncolta. Ez a tánc szigorúan kötött, mind térformákban, mind fej-, láb-, kar tartásban. Az arcnak merevnek kellett lennie, akár az álarcnak, mely vagy ál landóan vigyorog, vagy búskomor. Tehát még csak érzést sem vihetett a táncos a táncba, nem is beszélve az életről. A kí- sérödallam is rámutat a tánc eredetére. Hogy csak a legismertebbeket említsem (amit még ma is elég sok helyen hely telenül összetévesztenek a népdallal). Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs. .. Nyisd ki babám az ajtót, Piros bort it tam az este ... stb. Tehát összefoglalva a »magyar tánc« jellegzetes vonásai: merevség a táncon belül, életnélküli mozgás, szigorúan kö tött fej-, kar-, testtartás, jellegzetes pi ros-fehér-zöld öltözet és végül a dallam nem népdal, hanem müdal. Ezzel szemben a népi táncok, melyeket maga a nép alkotott, telítve vannak ér zéssel. Minden egyes mozdulatnak külön mondanivalója van. Lehet az csárdás, mely a víg kedély és a büszke duhajko dás legjobb kifejezője, vagy karikázó, mely a lányok huncutkodását, életörömét sűríti magába, vagy andalgó, mely a sze relmes lányok, legények tovasuhanó ró zsaszínű és valóraváltható vágyakozását foglalja táncba, vagy lehet toborzó, mely ma is az 1348-as szabadságharc hős vité zeinek virtuskodását, hősies hazaszerete tét varázsolja elénk. Ez a tánc csupa tűz, optimizmus, mely a mához szól, de a boldog jövőt mutatja be nekünk. Mint
