Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Egri Viktor: Hűség (IV.)
Furda: Hazudik! (Ki akarja tépni magát az önök karjából.) Hazudik! .. . Eressze tek! Összetévesztenek valakivel! Gizi (Kósához): Segítsen, Tóni bácsi! Nem igaz! Kósa (átkarolja az elaléló lányt). Mikoia: Mozgás, Furda! Mindjárt kiderül, mennyire vagy ártatlan. Furda (olyan elgyötört, hogy a legszívesebben meghalna. Csupa könny a szeme, ahogy körülnéz. Érzi, senki sincs mellette. Botladozik, mintha az egész csar nok terhe nyomná a vállát. Egyet lép a lemezrakáson zokogó Gizi felé): Giz- ka, a boldogságunkra esküszöm, nem vagyok áruló. Gizi (felemeli fejét. Szeretne segíteni a fiún, egyedül ö hisz ártatlanságában, a sze relmes szíve sugallja hitét, de látja, a többiek mind égő gyűlölettel és meg vetéssel fordulnak el Furdától — ereje elhagyja és sírva elhanyatlik). Furda (esett fejjel kimegy a két üzemi őr között). Mikoia: Dologra, emberek! (El Halásszal és Holéezyvel.) Kosa (megy a munkahelyére). Mari néni (Gizihez): Jöjjön, lelkem! Nem érdemes sírni egy ilyen rongy ember miatt! Gizi (kirohan: a csarnokból. Mindenfelől kíváncsiak bukkannak fel; Varga csoportja izgatottan tárgyalja a történteket). Gábor (rászól az embereire): Munkára, fiúk! Lemaradunk! Kertész: Lefogadom, ezt valald csudául lepénzelte. Dollárral vagy arannyal. Sárogh: Nincs az az aranyhegy, amiért én ilyet tennék. Micsoda piszok! Fuj, áruló! Kertész: Hát igaz! Nem minden a guba! Munkás (egy másik csoportból): Mi történt? Kertész: Fel akarta robbantani a hajót a gazember! Gábor (erélyesebben): Gyerünk, gyerünk! Lemaradunk, versenyben vagyunk! (A brigád tagjai és a többi munkások kezdenek szétszéledni. Jobbra a hajőtesten újra foszforeszkálni kezdenek a lángok.) Tibor (az egész idő alatt sápadtan és remegve állt az orrtőke alatt. Most előbbre jön). Mária (odalép): Mi van magával, Tibor? Miért nem fog munkába? Tib»r (esdve néz Máriára): Nem bírok! (Elfedi kezével az arcát.) Mária (egyszerűen): Igen, Tibor, szörnyű és szégyenteljes, hogy a mi emberünk ilyenre vetemedett. Rosszabb a gyilkosnál. Az haragjában, szenvedélyében öl. Ez meg hidegvérrel', számításból. . . pénzért! Tibor (nagy lélekzettel): Ártatlant vádolnak! Nem ö tette! Mária: Megörült! Még védi azt a gazembert! Tibor: Más tette, esküszöm! ... (Elhallgat, elkínzottan néz Máriára.) Mária; Beszéljen, ember! ... Miért hallgat? Tibor; Megfenyegetett, hogy lelövet, ha beszélek. (Körülnéz, a szeme riadtan ke resi Sólymot.) Mária (megragadja Tibort a karján): Kicsoda? (Ebben a pillanatban éles fény vil lan, egy kicsapó óriási lángnyelv visszfénye. Nagy dördülés rázkódtatja meg a csarnokot. Balról munkások futnak be. A forrasztók lecsapják sisakjukat. Nagy tumultus.) Sárogh: Ég a hajó! A negyedik hajó! Gábor (odaugrik a csarnok falához, lekapja onnan a tüzcltókészüléket és elrohan balra. A zűrzavar még hatalmasabbra nő.) Sárogh: Gabi, az istenért! ... (A fiatalok mind utána sietnek.) Kósa (jön futva): Mi történt? (Elkapja Kertészt.) Kertész; Tűz van!... Mennyi baj! Egyik a másik után. Kósa; Mit sír! Gyerünk ottani! Mikoia (berohan Halásszal): A tűzoltóikat, hamar! Mráz (jön): Eloltotta! Halász: Kicsoda? Mráz: A Varga Gabi . .. Beugrott a tüzbe és eloltotta. Gábor (tépetten, megpörkölt arccal megjelenik. Botladozik, támolyog, de mosolyog!. Halász; Gabi, te . . . mentőket! Gábor: A festékgáz robbant... Valaki cigarettára gyújthatott. Azt hittem, meg égnek bent. . . De senki, senki. . . (Nem bírja tovább.) Halász (felfogja): Az életeddel játszottál. .. Gábor: Sebaj... de a hajó..,. (Elalél.) Halász; Vigyétek gyorsan, fiúk! (Hárman is felkapják és viszik Gábort.) Holéczy: Micsoda vakmerőség! Halász: Hősiesség, Holéczy elvtárs! Kósa: A hajóért! ... a mi hajónkért tette! Barsi (hirtelen előre lép): Halász elvtárs! ... Mária! (Körülnéz, mintha keresne va lakit. Nem látja a közelben Sólyomot. Felbátorodik. Felemeli jobbját, mintha - minden terhet le akarna vetni magáról.) Vallani akaróik! Függöny.