Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Petrőci Bálint: Csigáról a Tatraplánra
A júliusi nap tdikkasztóan sütött. Még rojtos bárányfelhők sem úszkáltak a fakó égbolton, —az ékes búzavirággal vetekedő friss szánét a forró nap, mintha kiszívta volna. Pellerék az utolsó blokk földszinti falát rakták. Három hármiasesoportban dolgoztak. Fabó Kálmán és Szedlák Vince már ebéd óta dúltak-fúltak ma gukban és egymás orra előtt kapkodták el egymástól a téglát, amikor a darus váratlanul egy rakományt emelt fel hozzá juk. Kevés volt a tégla és mindegyikük nek kellett. Az öreg Peller Frigyes, a csoport vezetője, csak a fejét rázta: — Nem vagyok csodatevő, hogy téglát teremtsek — szólt ingerülten — az anyagbeszerzés nem az én gondom. Fábó nyersen odavetette: — Magának nem fáj, Frici bácsi, hogy többet állunk, mint dolgozunk? — Szóljon a pallérunknak — tette hozzá Szedlák, Sötétképü, sovány ember volt ez a Szedlák. Habó meg Vállas, hosszúlábú ember. Mindkettő lehetett úgy harminc éves. Rövid, poros nadrág volt rajtuk. — Szégyen, hogy az utolsó blokknál kell1 megakadnunk — békétLenkedeht Szedlák és széttekintett az épülő város negyeden. Már vagy negyven takaros kétemeletes ház volt tető alatt. — Elfogyott a malter is! — lépett hoz zájuk Bolyba Gyula, Fabó hármasának egyik tagja. — Bedöglött a motor, nincs víz! — Hát merítsenek vödörrel a folyó ból ■—pattant fel .Kálmán — de legyen víz! Miért nem állítanak be új motort? Hol az |a pallér?... Na megyek, meg keresem ... Az öreg Peller, mintha néki semmi köze sem volna az egész dologhoz, leült a fal tövében. Kopottas szelencéjéből cigarettát csavart. Arcát mély ráncok barázdálták. Öszes haját viharvert, tört ellenzöjü sapka fedte. Lábán keménybörü bakancs. Malterral összefröcskölt poros inge izzadt testéhez tapadt. Több, mint negyedszázada rakja a házfalakat. Amikor tavaly idekerült, puszta volt ez a hely. A szunnyadó völgykatllasnt álmosan állták körül a dombok. Akkor csak iaz alapokat kezdték ásni. Álmélkod- tak is az őslakosok Pelleréken, akik nyüzsgő életet teremtettek .itt. Autók, traktorok dübörögtek, törték az új uta kat. A völgyet átszelő Garam túloldalán a barakktábort kezdték építeni, az inamé - sö oldalon pedig az öreg falu összezsúfolt csúcsos fedelű házikói mellett az új város ka alapjait fektették le. Peller a mártani üzem építkezéséről jött ide dolgozni. Közelebb esett ez a falujához, ahol a lányainál egy kis családi meleget talált. Felesége három évvel ezelőtt meghalt. Mostanában á lányaihoz is csak vasárna ponként járt. Egyébként ő is a barakk - táborban lakott... Szedlák leült Frici bácsi mellé. Haját kifakult baretsapka fedte. Mélyenülő szeme vidáman csülpgott borostás arcá ban. — Milyen jól ment a munka tavasszal — mondta az öregnek és elmélyedve szívta cigarettáját. — Persze, hogy jói, — bólintott rá Pel ler — anyag volt bőven, vígan rakhattuk a téglát. — De más volt akkor maga is — kezdte óvatosan piszkálni mesterét Szedlák. yPellerre rá sem nézett, ködaraibkákkal 'játszott. Frici bácsi laposat pislantva tekintett szomszédjára.
