Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Füssi József: Móricz Zsigmond, a nép nevelője
volt — és a városi munkás meg se- hogysem, mintha nem is lenne. Egyszóval, Móricz Zsigmond ebben a regényében pompás, kritikai korrajzot ád, — maga helyett — és megírja, jel lemzi azt a népet, amellyel együtt szen vedett már akkor, kisgyermekkorában és az ő gyermeki szenvedéseinek tükré ben elemzi ki a nép szenvedésének tár sadalmi okait. 2. Jobb kalauzt nehéz is volna elképzelni Móricz Zsigmond élete müvének megér téséhez, mint ezt a regényt, mely írók nak is nagyon tanulságos a tekintetben, hogy milyen az igazán jó »önéletrajzi regény«. Ebből értjük meg igazán, hogy amikor a debreceni, sárospataki és kis újszállási keserves diákévek után Pestré kerül és ott hosszú éveken át kínlódik és vergődik felejthetetlen gyermekkori él ményeinek a súlya alatt, de megírni nem tud belőlük semmit, mert egy újság gyermekrovatának »nagyapójaként« a gyermekeknek kell mesélnie (bár ezek a mesék és elbeszélések, amint most, ami kor először jelentek meg összegyűjtve, kiderült, igazán mintaszerűen kiváló mü vek!), miért éppen a gyermekkorában el szenvedett kínok sűrűjébe száll le, ami kor második fiának halálakor nincs pén ze koporsóra és temetésre és végső két ségbeesésében kibuggyan belőle a két nagy vallomás a szenvedések ősforrásá ról és megszületik a két első igazi Mó- ricz-írás: a „Judith és Eszter" és a „Hét krajcár« ... Hogy ezt megírhassa, még tetézni kel lett szenvedéseit pesti életével, amikor már nős volt és második fiúgyermekét is el kellett veszítenie, anélkül, hogy vala mit is elmondhatott volna harmincéves koráig az őt ért szenvedéseiből. Ezért is olyan lírai és lázas, ezért oly megrendítő ez a két írás. És nyugodtan elmondhat juk, hogy minden későbbi Móriez-írás ilyen vallomásszerü, anélkül, hogy az író egy szóval is célozna arra, hogy tulaj donképpen róla van szó. Ez a két no vella egyszerre szabadította fel Móricz- ban a vallomástevő embert és az írót. Amikor vallani kezdett, először és egy szerre vált erkölcsi bírájává korának és íróvá is, vagyis népe tanítójává. ♦ 3. Mert nem megrendítő-e az a levél, amelyet a középiskolát végzett és az egyik egyetemről a másikra nyugtalanul vándorló fiatalember 1903-ban ír egykori debreceni tanárának, aki úgy látszik, lapalapítási tervvel foglalkozik és ebbe bele akarja vonni egykori tehetséges diákját? Ebben a levélben Móricz Zsig mond szószerint ezt írja huszonhárom- éves korában, amikor még talán csak né hány hírlapi cikket írt: »Egy Debrecen ben szerkesztendő lapról már nekem ta pasztalatból merített elveim vannak. Ha kéne, részletesebben is szólhatnék róluk. Most csak annyit, hogy az országban se hol sincs nagyobb szükség arra, hogy ha a lap bizalmas, jő barátja akar lenni a népnek, s kelendő is, — akkor legyen az első sortól az utolsóig tisztességes, be csületes és megbízható. Én, amennyiben felelősségem alatt állana. a lap: erről ke zeskedném!« Ez a hang, ahogy a huszonhároméves Móricz Zsigmond a nép-lapot elképzeli és és annak elveiért felelősséget vállal, pon tosan ráillik az ugyancsak fiatal Petőfi elveire, ahogy nagy költötársának, Arany Jánosnak írt levelében a »Nép barátja« című néplap rendeltetéséről beszél a sza badságharc alatt. A különbség csak az, hogy a »Nép barátja« meg is valósult és ebbe írta Arany János legforradalmibb verseit ellenben Móricz lapja sohasem valósulhatott meg Ferenc Józsefnek és később egykori szárnysegédjének, a da- rútollas Horthynak uralma alatt. Ámde Móricz Zsigmond azt a forradalmi har cát, amit ebben a néplapban a »tisztes séges, becsületes és megbízható« betűk seregével meg akart vívni, regényeiben, novelláiban, színdarabjaiban és riportjai ban mégis megvívta. Azt a tiszta, mo- csoktalan lobogót, amelyet idézett leve lében ifjúi hévvel maga fölé emelt, egész életében fennen lobogtatta és soha el nem árulta. Kisújszállási diákkorában, érettségije előtt, színdarabon dolgozott. A darab Sertoriusról, a fellázadt rabszolgák vezé réről szólt. A darab alapeszméje az ifjú szerző megfogalmazása szerint ez volt: Sertoriusnak, a rabszolgák vezérének fáj a nép elnyomása az urak által: magára veszi hát a feladatot, hogy élére áll a nép tömegnek, hogy fegyverével kivívja jogaikat, vagyis kenyeret és jogot szerez testvéreinek. Az érettségiző diák tehát valóban for radalmi pályára készülődik, valóban az akar lenni, aminek debreceni kisdiákko ráról írt regényében már kijelöli magát: az emberiség tanítója. Azért vállalja a szenvedést, azért veszi magára a szen vedő emberiség keresztjét, mert anyja szava jut eszébe, hogy »légy jó, fiam, mindhalálig, légy jó, fiacskám, mindhalá lig, ha bármi baj és bántódás ér is!« Az a fegyver, amit az ifjú színdarabíró hő sének kezébe ád, nem is hull ki soha az író kezéből: tollával jogot és kenyeret akar kiharcolni népének, mert »fáj neki a nép elnyomása az urak által«. Ezért írja meg szinte megszámlálhatat lanul sok cikkét és riportját, mintegy nyolcvan kötetnyi regényét és elbeszélé seit és hogy közvetlenül is szólhasson népéhez: mintegy negyvenhét színdarab ját, amelyek közül a regényéből készült »Légy jó mindhalálig« a legismertebb, de ha abban az időben nem árasztották vol na el a magyar színpadot a francia is kola szabályai szerint készült polgári da-
