Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Hostok István: Az értéktöbblet és az értéktörvény
van. Ez az áru az ember munkaereje. A munkaerő használata értéket alkot. A ka pitalista társadalomban a tőkés, a pénz tulajdonosa a munkaerőt megvásárolja. Például a pénz tulajdonosa a munkaerőt dolgoztatja, mondjuk napi tíz órán ke resztül. A munkás azonban napi őt óra alatt, tehát Marx szerint »A szüksé ges munkaidő alatt« termel- annyi értéket, amelyek értékéért azt, ami éle téhez szükséges, életszüskségieti cikkeit megvásárolhatja. Ezt a tőkés meg is fizeti neki. A további öt órán át azonban, ahogy Marx mondja a több let munkaidő alatt a kapitalista által meg nem fizetett többletterméket, ázaz «írt éktöbb le-, tét hoz létre. Ilyen módon növeli tehát a kapitalista pénzét, illetvé tőkéjét. A tő kés a munkás napi munkájának csak egy részét fizeti meg, míg a másik részéért semmit sem fizet, holott éppen ez a meg nem fizetett munka vagy munkatöbblet az áss alap amelyből az értéktöbblet, vagy haszon keletkezik. Az áruban fog lalt munka egy része tehát megfizetett munka, a másik része meg nem fizetett munka. Ha tehát la tőkés az árut az ér tékén adja el, akkor hasznot szerez. A tőkés tehát nemcsak azt kapja vissza, amiért ellenértéket adott, hanem azt is eladja, ami neki semmibe sem került, bár a munkásnak a munkájába került. Az ér téktöbbletet, vagyis az áru teljes értéké nek azt a részét, melyben a munkás mun katöbblete, azaz meg nem fizetett munká ja valósul meg, haszonnak nevezzük. A tőkéről beszélve azonban ki kell még emelnünk azt, hogy Marx a tökének két részét különbözteti meg és pedig az ál landó tökét, amelyet a tőkés a ter melési eszközökbe, tehát a munkaeszkö zökbe, gépekbe, a nyersanyagokba fektet. Ennek az értéke nem növekszik és nem is növekedhet — ennek az értéke csak átmegy a kész termékekre. A töke má sodik része Marx szerint la változó töke, amelyet a kapitalista a munkaerő fizetésére költ el. Ez a tőke a munka fo lyamán lényegesen megnövekszik, mert hiszen a munkás értéktöbbletet alkot, amely egyedül a kapitalista gazdagságát növeli. Ez a folyamjait a kapitalista ki zsákmányolás alapja. Példánkban, ha ki akarjuk fejezni a kizsákmányolás fokát, akkor össze kell vetnünk az értéktöbble tet a változó tökével, tehát 5:5, azaz a kizsákmányolás egynapi munkánál száz százalékos volt< Már most mi is történik azzal az érték többlettel, faimit a kapitalista zsebrevág ? Egy részét saját szükségleteinek, vagy szeszélyednek kielégítésére használja fel, másik részét pedig újabb termelésre. Az értéktöbblet jelentős része átalakul töké vé. A kapitalista ezzel növeli állandó tó kéjét, újabb termelési eszközöket vásárol, másrészt növeli változó tőkéjét is. Ilyen képpen jön létre a tőkefelhalmozás. A tőkefelhalmozás pedig létrehozza a gaz dagságot és a nyomort, mert hiszen a ka pitalista társadalomban az újabb gépek, gyárak megteremtik az u. n. »ipari tar taléksereget« (a munkanélküliek nagy tö megeit,) a munkások viszonylagos fölös legét. Ennek a folyamatnak a megértése után világossá válik előttünk a túlterme lési válságoknak a bekövetkezése is, amelyek rendszeresek a kapitalista orszá gokban.- Az értéktöbblet-törvény tehát, mint látjuk, a fömozgatóereje, szabályo zója a kapitalista gazdasági életnek. Az értéktöbblet által elért profit volt mindig a kapitalista termelés végcélja. Miarx »Tő- ké«-jében tudományos pontossággal be bizonyította, hogy a profit elérése a fő mozgatóereje a kapitalista termelésnek, hogy a kapitalista társadalomban azokat a termékeket termelik, amelyekkel pro fitot lehet elérni; A termékék mennyisé génél is a profit a mérvadó. Sztálin elvtárs zseniális müvében fog lalkozik az értéktöbblet - törvénnyel és Marxot kiegészítve a következőket opond- ja: »Leginkább megközelíti a kapitalizmus gazdasági alaptörvényének fogalmát az értéktöbblet-törvény, a tőkés profit lét rejöttének és növekedésének törvénye. Ez a törvény valóban eleve meghatározza a tőkés termelés fő vonásait. Az értéktöbb let-törvény azonban túlságosan ál talános törvény, nem érinti a legmagasabb pro fitráta problémáját, márpedig a legma gasabb profitráta biztosítása a monopol- kapitalizmus fejlődésének feltétele. Hogy ezt a hézagot kitöltsük, konkretizálnunk kell az érték többlet -törvényt, tovább kell fejesztenünk a monopolkapitalizmus vi szonyaira alkalmazva, figyelembe véve, hogy a monopolkapitalizmus nem akár milyen profitot, hanem éppen maximális profitot követel. Éppen ez lesz a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye. A modem kapitalizmus gazdasági alap törvényének fövonásait és követelményeit körülbelül így lehetne megfogalmazná: »a maximális tökésprofit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmá nyolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok, különösen az elma radt országok népeinek leigázása és rend szeres kifosztása útján, végül a legma gasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján«. A mai monopolista imperialista kapi talizmus tehát már nem elégszik meg az értéktöbblet által elért átlagprofittal, ha-
