Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Hostok István: Az értéktöbblet és az értéktörvény
tünk. Tudjuk azonban azt, hogy a cseré nél a legkülönbözőbb, legváltozatosabb, és egymáshoz egyáltalán nem hasonló érté^ kék egyenlővé válhatnak. A legkülönbö zőbb áruknak azonban mégis van egy kö zös tulajdonságuk éspedig az, hogy mun- katermékek. A termékcserénél tehát az emberek a munkatermékeket cserélik ki. Az, aki valamely cikket saját közvetlen használtára állít elő, hogy maga fogyasz- sza el, az terméket, de nem árut termel. Az árutermelés társadalmi munkameg osztás alapján keletkezett, amikor is az egyes termelők különféle termékeket készítették. De hogy árut termeljen vala ki, nemcsak olyan tárgyat kellett előál lítania, amely valamely társadalmi szük ségletet elégít ki, hanem azonkívül mun kájának a társadalmi összmunka egy részét kellett alkotnia. Ha az árukat mint értékeket tekintjük, akkor kizárólag abból az egyetlen, szempontból nézzük őket, hogy megvalósított, megrögzitett társadalmi munkát képviselnek. Mindeb ből láthatjuk, hegy ami minden áruban közős, az az emberi munka. Minden darab áru előállításához bizonyos munkaidő volt szükséges. Az áru éltekének nagy sága az adott áru termeléséhez szükséges munkaidőtől függ. Marx a »Tőke« első kötetének első fejeziebében ezt mondja: »Amikor az emberek különböző termé- keseket a csere során egymással egyen értékűnek tekintik, munkájuk különböző fajtáit, mint emberi munkát veszik egyen lőnek. Nincsenek ennek tudatában, de mégis teszik«. A politikai gazdaságtan bírálatában így határozza meg Marx az árukat, mint értékeket: »Az áruk, mint értékek csupán megszilárdult munkaidő meghatározott mennyiségei«. De hogyan mérjük a munkamennyiségeket? Az idő vel, ameddig a munka tart, tehát a mun kát órákkal, napokkal mérhetjük, ha ezt nem tesszük, minden munkát vissza kell vezetnünk átlagos vagy egyszerű mun - kár)a, mint a munka egységére. Ezen az úton a következő eredményt érjük el: Az árunak azért van értéke, mert az áru a társadalmi munka kikristályosodása. Ér tékének nagysága a társadalmi munka mennyiségétől függ, amely előállításához szükséges volt. Az áruk éltékét tehát a munka megfelelő mennyisége vagy ösz- szege határozza meg, amelyet rájuk for dítottak. Hogy egy áru csereértékét he lyesen kiszámíthassuk, még hozzá kell adnunk az utoljára felhasznált munka mennyiséghez azt a munkamennyiséget, amelyet korábban az áru nyersanyagára fordítottak. Azonkívül hozzá kell számí tanunk még azt a munkát is, amelyet előbb a munkaeszközökre, a munkaszer- száimokra, a gépekre és épületekre fordí tottak, amelyeket ilyen munkánál igénybe vettek. Például bizonyos mennyiségű pa- imítfonái értéke kikristályosodása annak a munkamennyiségnek, amelyet a gyapot hoz a fonás folyamán hozzá kellett adni. A pamutfonál értékébe beletartozik azonkí vül az a munkamennyiség, amely magá ban a gyapotban már korábban megvolt. Hozzá kell még számítani a szénben, ola jokban és más elhasznált segédanyagok ban rejlő munkapiennylséget, valamint azt a munkamennyiséget, amely a gé pekben, az orsókban és a gyárépületben volt megrögzítve. Persze a munkaesz közök, • szerszámok, gépek, épületek egész érteke nem megy egyszerre át az árura, amelynek előállításában segédkeztek. Itt tekintetbe kell venni a munkaeszközök átlagos élettartamát, átlagos használha - tóságát és kopását. Ilyen módon kiszámít hatjuk, mennyi megy át a munkaeszkö zök értékéből például az egy nap folya mán szőtt pamutfonálba. Az áruban kifejezett munka megtár - gyalása után Marx az értfékformát és a pénzt elemzi. A fejlődés kezdeti stádiumában az egyik áru adott mennyi ségét a másik áru adott mennyiségére cserélték ki. Később különböző áruk egész sorát cserélték ki egy meghatározott árai - ra, míg legvégül megjelent az arany, amikor is a meghatározott áruk általános egyenértékét az aranv fejezte ki. A pénz tehát a csere és iaz árutermelés fejlődésé nek magasabb fokán jelent meg, mint fi zetési eszköz a csere helyett. Az értéktöbblet. A tőke keletkezése. Az áru fogalom kezdetleges formáiban az árufogalom formája ez volt A (áru) —- P (pénz) — A (áru), azaz az egyik árut eladták pénzért a célból, hogy más árut vehessenek. Az árutermelés és a pénzkereskedelem fejlődésének bizonyos fokán azonban a pénz átváltozott tökévé. A tőke formulában kifejezve P — A — P, azaz az ember pénzéért árut vásárol az zal a céllal, hogy haszonnal eladja. Ez által a forgalomba bocsátott pénz eredeti értéke megváltozik, illetve megnövekszik. A pénz eredeti értékének ezt a megnö vekedését nevezi Marx értéktöbb letnek. Ez az értéktöbblet változtatja át a pénzt tökévé. Tudjuk hogy a pénz nek ilyen megszaporodására irányuló igye kezet a fő mozgatóereje a kapitalista tár sadalom gazdásági életének. Vizsgáljuk meg most, hogy miből is keletkezik ez az értéktöbblet. Ez az ér téktöbblet nem keletkezhet magából az áruforgalomból, mert hiszen az áruforga lomban csak egyenlő értékek cserélődnek ki. Ez az értéktöbblet nem származhat egyszerű áremelésből sem, mert hiszen az elárusító és a vásárló kölcsönös nyeresé gei, illetve veszteségei kiegyenlítődnek, ha nem az egyes eseteket vizsgáljuk, ha nem a társadalmi jelenséget. A pénz tu lajdonosának tehát ahhoz, hogy értéktöbb letet kapjon, a piacon olyan árut keH találnia, 'amelynek maga a használati ér téke bírjon azzal a sajátos tulajdon sággal, » .. . hogy az érték forrása«. Ilyen áru, amely az érték forrása, csakugyan
